Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

ÍM. országos ülés 1895. április 33-én, csütörtökön. 91 alkózott, ezen kitűnő nyilatkozatait a t. képviselőház teljes hallgatással fogadta. Ennek a demonstrálására és annak az illusztrálására, hogy ezen igen nagy emfázissal el mondott fejtegetésekért úgy látszik a t. ház és első sorban a t. miniszter úr t. pártja sem tud lelkesedni, voltam bátor azzal a gúnyos közbeszólással élni, hogy »zajos helyeslés«. Ennek a kifejtésére a legkisebb olvasottság sem szükséges, mert minden olvasottság nélkül konstatálhatjuk, hogy bizony az igen t. miniszter úrnak a fejtegetését senkisem helyeselte itt, legalább látható, vagy hallható módon nem. A mi, t. képviselőház, a miniszter úrnak azon, az én közbeszólásommal kapcsolatosan és nagyon erős hangon használt ama bizonyos »vakmerő« kifejezést illeti, úgy, t. képviselőház, mintán a miniszter úr, — és ezt kívánom kon statálni, — ezen kifejezésre nézve, felszólalása további folyamán kijelentette, hogy nem reám értette, erre nézve egyáltalán szavam nincsen. Végül még e^ak egyet méltóztassék megengedni. Nem régiben történt itt a házban, hogy az igen t. belügyminiszter úr az én felszólalásom hangját, — nem tartalmát, de hangját — méltóztatott kifogásolni. Hát én egyszerűen a t. képviselőház ítéletére bizom, hogy vájjon az én hangom, vagy az a hang, melylyel az igen t. mini8ter ár m:i hozzám szólt, erősebb-e; és hogy vájjon melyik felel meg jobban a parlamentáris illemnek? (Helyeslés a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon !) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Ssünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyeiket. Az ülést újra megnyitom. Ki következik? Hévizy János jegyző: Polónyi Géza! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Tessék elfoglalni helyeiket. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a ssélsö baloldalon.) A párt, melynek megtisztelő bizalmából néhány szóval a vitához hozzájárulni szerencsém van, a vallásszabadságnak és — ezt hangsúlyozom — ezen felííl a felekezetek közötti teljes egyenjogúságnak, a lelkiismereti szabadság magasztos elvének alapján állott, áll és állni fog. Az 1848 : XX. törvényezikkben lefektetett elvek valósításának feladata az, melyet e párt megoldani és megoldását magára vállalni kész. Ha ezen elv folyományaként az előttünk fekvő törvényjavaslatot bírálatom tárgyává teszem, úgy senki, a ki ezen elvek alapján áll, más konklúzióra, nem juthat, mint, hogy ezen a vallásszabadság eszméjének megfelelő törvényjavaslatot magáévá tegye és támogassa. Igen természetes, t. ház hogy ez a konklúzió vezeti a pártot, a mikor van szerencsém nevében is bejelenteni, hogy a törvényjavaslatot magáévá teszi, azt elfogadni és támogatni hajlandó. Ezen általános elveken kivűl fel kell említenem t. ház, hogy a keresztény vallásoknak a felebaráti szereteten nyugvó alaptörvényei szerint senkit, kivéve azt, a kinek vallása az állam törvényeibe ütközik, vallása nem akadályozhat abban, hogy polgári és politikai jogaiban teljesen érvényesülhessen ; mást, mint konkluzumot én ebből egyáltalán le nem vonok. (Helyeslés balfelől.) Azonkívül, t. ház, a szőnyegen lévő törvényjavaslatnál van a magyar történelmi anteezedencziákban még egy kiváló ok is, mely kötelességévé teszi a háznak, hogy mintegy példaadóként hasson az elvek érvényesítésében : s ez az, hogy legmélyebb sajnálatunkra hazánkban a legutóbbi időkben a faji gyűlöletre alapított bizonyos mozgalom volt észlelhető, melylyel szemben a törvényhozásnak kötelessége dokumentálni, hogy a haladás, a polgáriasodás törvényeit nemcsak ismerni, hanem követni is kész. E szempontok hangsúlyozásával elmondtam, mik azok, a mik arra késztetnek, hogy e törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadjuk. Most tulajdonképen a kérdés taktikai oldalára keli rátérnünk, mely az általam e kérdésben eredetileg is elfoglalt álláspontot annyira verifikálja, hogy fényesebb bizonyítékot keresve sem találhattam volna. Individuális álláspontom e kérdésben az volt, hogy a vallásszabadság elve nem tűri meg a felekezetek közötti fokozatok felállítását és azt, hogy a bevett felekezetek ezége vagy örve vagy ürügye alatt egyes közjogi vagy magánjogi előjogokkal rendelkező egyházak továbbra is fentartassanak. A vallásszabadságnak általam vallott elve szerint minden előjognak feltétlenül le kell dőlnie, mert csak így valósulhat meg az igazi vallásszabadság és a felekezetek közötti egyenjogúság. E törvénynél fogva serami kétség sem lehet az iránt, hogy a zsidó vallás reczepeziója, minthogy a reczipiált religiók rendszerét részemről egyáltalán el nem fogadom, már önmagában a vallásszabadság elvébe ütközik, hanem igenis valamennyi felekezetekre nézve egyenlő érvényű törvényben kellett volna e dolgokat szanálni. De álláspontomnak, melylyel én e kérdéseket a teljes egyenjogúság alapján álló egy törvényben kivántim megoldani, elébe vágott a t. ház. Én már akkor, midőn e javaslat napirendre tűzése itt szóba került, elmondtam, hogy szerintem előbb a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényt kellene tárgyalni, mint a melybe esetleg e javaslat is beilleszthető. A t. ház bölcsesége máskép u*