Képviselőházi napló, 1892. XXV. kötet • 1895. április 1–május 29.

Ülésnapok - 1892-464

92 46é. országos ülés 1895. döntött, s nekem ma az adott konkrét helyzettel számot vetve kell megítélnem gr. Szapáry Gyula úr módosítványát. Minthogy az elnök úrnak egészen helyes és jogosult felszólalása folytán e módosítvány kettéválasztatott, abban a helyzetben vagyok, hogy annak tisztán a jelen javaslattal kapcsolatos részével foglalkozzam s keressem logikus-e, opportunus-e, taktikailag helyes-e, hogy a ház az egyesítés álláspontjára helyezkedjék? Én teljes objektivitással kivánom e kérdést taglalni, melynek során azon konklúzióra kell jutnom, hogy habár gr. Szapáry Gyula úr módosítványát és még inkább indokait helyeselni tudnám, a dolgok mai stádiumában ezen határozati javaslat, illetőleg módosítás nézetem szerint cl nem fogadható. Én, t. ház, arra nézve, hogy a két törvényjavaslat egyesíttessék, hogy a zsidó vallás reczepeziójáról s a vallás szabad gyakorlatáról szóló kérdések egy törvényben közösen oldás sanak meg, egy sokkal hatásosabb indokot tudok felhozni, mint a melyet gr. Szapáry Gyula képviselő úr beszédében felhozott. Én lényegesnek és fontosnak tartom azt, hogy a törvényjavaslatnak ilyen módon való megalkotásában, a mely, valljuk meg őszintén, a reczepczióra vonatkozó törvényjavaslat kivételes benyújtásában tisztán és kizárólag kortesczéloknak szolgál, nélkülözök egy igen fontos és épen az állam szempontjából nélkülözhetetlen kelléket. Ha ugyanis mostan a törvény, a mint van, életbe lép, akkor a magyar törvényhozásban, feltéve, hogy ä vallás szabad gyakorlatáról szólő törvényjavaslat is elfogadtatik, a zsidó vallásra, nézve oly sajátságos és különleges helyzet fog előállni, a mely hézag a törvényhozást még mindenesetre kell, hogy később foglalkoztassa és megoldást nyerjen. Senki nem tagadhatja, hogy Magyarország ethnografiai, de különösen nemzetiségi, politikai viszonyai szempontjából nem közömbös dolog az állam főfelügyeleti jogának gyakorlata az egyházak és felekezetek felett. Ezt az elvet, az állami főfelügyelet jogát, nem is vonja, nem is vonta, de Dem is vonhatja kétségbe senki. Maga a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény az elismerendő felekezetekre nézve világos diszpozicziókat tartalmaz abban a tekintetben, hogy ha az elismert felekezetek több egyházközségből alakultak, a melyek egyházszervezetekben kap csolatba kerülnek, úgy kötelesek maguknak főéi őlj árúkat választani, ezeket s ezeknek minden változásait a kormányhatalomnak bejelenteni, és így a kormányhatalomnak mód és alkalom van nyújtva ezen törvényben arra nézve, hogy ha erkölcsi vagy politikai megbízhatósági szempontból valaki ellen kifogás van, őt elfoglalt állásából el is távolíthassa. Azonkívül gondosáprilis 25-én, csütörtökön. | kodik e törvény arról, hogy az alakulandó hitI felekezetek lelkészei az államhatalom felügyelete alatt álló oktatásban és nevelésben is részesüljenek. Már most ki merné tagadni, hogy ezen szempontból egy nagy hézag áll be az izraelita vallással szemben? Tudjuk, hogy a már bevett vallásfelekezeteknek az államhoz való viszonyát, azokra vonatkozólag az államnak felügyeleti hatalmát, az állam beavatkozásának határát és közét évszázadokon át fejlődött pozitiv, létező törvények szabályozzák. Az elismerendő felekezetekre nézve pedig a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény rendelkezik, Most van közbeesőleg egy fokozat, egy felekezet, a mely még bevéve nincs, — nem tudom, lesz-e bevéve, de ha be lesz véve, akkor lesz csak bevett, ez idő szerint elismert felekezet, — a melynek több önállóan alakúit egyházközsége van, a nélkül, hogy ezek egyházközségi szervezetben állanának és ;L nélkül, hogy ezen egyházszervezetben azon hitközségeknek az állammal szemben való képviseltetéséről Magyarországon gondoskodva volna. Méltóztatnak tudni, hogy ez idő szerint a zsidó vallásúaknál a patriarchális rendszernek teljesen megfelelő hitközségi szervezet alapján, még pedig miniszteri rendeletek által megállapítva, 20 egyén elég ahhoz, hogy egyházközséggé alakúl hasson. Mezei Mór: Tíz! Polónyi Géza: Tehát tíz, annál erősebb az érv. Én magának az izraelita polgárságnak érdekében szükségesnek tartom — s a mint az előttünk fekvő kongresszusi adatok is igazolják, ők maguk is szándékoztak e tekintetben megállapodásra jutni — különösen a két főiránynak, az orthodox- és a neológnak helyes egyházszervezetbe való hozatalát. De ez nemcsak a felekezeteknek, vagy az egyes hitközségeknek a dolga, hanem ez kiválóan Magyarországon ethnografiai 8 még inkább nemzetiségi szempontból rendkívül fontos állami kérdés. Én ügy látom, hogy ez a kérdés megoldva nincs, hogy hézagot fog képezni a törvényben s ép azért állami szempontból is sokkal helyesebb lett volna, hogyha a reczepczió kérdése is a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény keretén belül nyer megoldást, mert ott az állami felügyeletnek a hitszervezettel szemben való érvényesülésére is biztosíték kínálkozik. Jogom volna és teljesen konzequenter járnék el, ha a magam részéről ezen törvény elfogadását attól tenném függővé, hogy a t. kormány és a többség hajlandó-e az állam felügyeleti jogának érvényesítése czéljából megfelelő dií'zpQzicziokat a törvénybe iktatni, igen vagy nem. Ha én ezt mégsem teszem, tisztán az az indok vezet, hogy a legtávolabb-