Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

4S8. országos ülés 1895. márczlns 27-én, szerdán. 93 érzületnek fentartása, a közerkölcsök ápolása volt a kormánynak czélja, hanem igenis az, hogy szétdarabolja az országot felekezetekre, szétdarabolja úgy, hogy aztán 8 annál könnyebb ben fentarthassa hatalmát. Mert, t. képviselőház, tény, hogy vallás nélkül nincsenek erkölcsök, és erkölcsök nélkül nincs szabadság. Vagy talán, t. képviselőház, a közerkölcsök fentartása és ápolása oly módon nyilvánul, hogy midőn az egyházpolitikai javaslatok, a melyek az alsóházon keresztülmentek és a felsőházba jutottak, a mely a törvényhozásnak ép oly egyenlő rangú tényezője, mint az alsó: akkor az igen t. kormány az utezai csőcselókkel inzultáltatta a legfőbb méltóságokat? Vagy abban, t. ház, hogy midőn a király ő Fehége nem hajolt meg Wekerle akarata előtt, akkor — és ez tény maguk az újságok is hozták — a Budapestre érkező ő Felségét abczugokkal fogadta. Akkor, t. ház, midőn mindez a szabadelvű pártnak jól esett, szó sem volt főügyészről. Vagy, t. képviselőház, — hogy ne a méltányosságról , hanem a tiszta jogról beszéljek, — vájjon Kossuth Ferencz utazását ez a kormány nem arra használta-e fel, hogy Bécset megfélemlítse? Nem a kormánynak, a szabadelvű pártnak tagjai voltak-e azok legelső sorban, a kik a vidéken a városi kocsikkal Kossuth Ferenczet utazása alkalmával legelőször üdvözölték, míg Bécsben minden összeköttetést megtagadott Kossuth Ferenczczel ? (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) A nemsokára Tapolczán megejtendő választás nem más, mint fogás a t. összkormánytól Bécscsel szemben, mert jót állok, hogy az államtitkár úr jelöltsége nem egyéb, mint egy Strohmaun, és én előre megmondom, hogy ott Kossuth Ferencz lesz a győztes. Vagy talán az igen t. kormány a polgárok jólétének előmozdítására törekszik, vájjon a mind jobban növekedő adókkal szemben azt tekintette czéljáúl, hogy a keresetforrásokat is emelje? Nem, a Hódmezővásárhelyen történtek, a hol a szoezializmus és agrárizmus ütötte fel fejét, Magyarország leggazdagabb helyén elég bizonyítékai annak, hogy nem. A Nyitrán történtek pedig megmutatják, hogy ezen országban a politikai jogok gyakorlását mennyiben tisztelik, és ha a fővároshoz közel, a hova a képviselők lerándultak, ily törvénytelenségek történhettek, mi történhetik velünk szemben, a kiknek nincs annyi pénzünk, nincs arisztrokracziánk, és messze vagyunk a fővárostól? Még az alaptörvények által biztosított egyházi autonómiánkkal is az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kénye-kedve szerint intézkedik, és az országban rendszerré vált, hogy nem törvényekkel, hanem rendeletekkel kormányoznak. Vagy pedig az igen t. kormánynak működése abban nyilvánul, hogy a különböző nemzetiségek közt levő ellentét is kiegyenlíttessék? Nem, mert ez a deus ex machina, mely a szabadelvű pártban létezik, azt jól tudja, hogy minél több ok van egy országban a viszálykodásra, minél mélyebb ezen viszálykodás, annál nehezebben gyakorolhatja a nép a hatalmat, és annál könnyebben adja azt egy ember, egy párt kezébe. Megmutatta azt a miniszterelnök úr kicsiben BeszterczeNaszódmegyében, és miután igaza van a franczia közmondásnak, hogy: »l'appétit vient e.i mangeant«, nem elégelte meg azt a szereplést, hanem ide jött a parlamentbe, és mint miniszterelnök akarja az országot ily experimentum tárgyává tenni. Nem tartom szükségesnek felemlíteni, hogy valahányszor a t. kormány törvénytelen intézkedéseket hajt végre, azt mindannyiszor a mi bőrünkön akarja reparálni. Mikor megtagadta a Kossuth iránti tiszteletet, megkezdte a memorandum-pert; a nyitrai választás után pedig, hogy az ország figyelmét arról elterelje, az igen t. miniszter úr egy rendelete által minket hazaelleneseknek tüntet fel. Kérdem már most a t. miniszter úrtól, hogy tény-e az a rendelet, a melyben a Janku-féle szobor felállítására összegyűjtött pénz miatt minket azzal az epithetonnaí tisztelt meg, hogy hazaellenes románok? Kérdem, hogy igaz-e, vagy apokrif-e az a rendelet, melyet a lapok közöltek? Szeretném megkérdezni az igen t. miniszterelnök úrtól, a ki annyira magasztalja a 67-es alapot, és annak kibővítését semmi módon sem akarja, hogy a nemzetiségi törvényből hány szakaszt tartott és tartatott meg dicső főispánsága alatt? És kérdezem az összes minisztériumot, hogy ebből a törvényből hány szakasz hajtatik végre? Mert elejét kell venni annak az anomáliának, hogy félrevezessék a parlamentet, az országot és az egész külvilágot. Vagy van jó törvény, és akkor azt végre kell hajtani, vagy ha az nem jó, akkor újat és jobbat kell helyette hozni. Én nem félek attól, midőn azt mondom, hogy a nemzetiségi törvényből egy szakasz sem tartatik meg, hogy a miniszterelnök úr engem meg fog hazudtolni, mert az igazság kimondása a természetes észnek következménye; az igaztalanságból pedig igazságot kovácsolni: ahhoz ész és tudomány kell. Hogy visszatérjek ad fortissimum virum, Tarnóczy Gusztáv választási elnök úrra, engem abszolút nem lepett meg az ő eljárása, mert ismerem azt a latin közmondást, hogy: »qualis est dominus, talis est servus«. Tarnóczy Gusztáv megirigyelte Bánffy Dezső miniszterelnök