Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

94 453. országos ülés 1895.márczius 27-én, szerdán. urnak azon érdemeit, melyeket a mi bőrünkön szerzett főispánsága korában Besztereze-Naszódon. Ö is tudja azt az igazságot, melyet Bruilliers és Montesquieu hirdetett, hogy a zsarnokság gyakorlására sem tudomány sem ész nem szükséges, de én tovább megyek és azt fűzöm hozzá, hogy nálunk a zsarnokság gyakorlása egyenesen a miniszterelnöki székbe vezet. (Zaj.) Hogy visszatérjek Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatára, azt mondom: va

&y tiszta a kormány keze, és akkor beleegyezik Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatába a nyitrai választásra vonatkozólag; vagy nem tiszta, és ükkor ellene fog szavazni. Én pedig elfogadom a határozati javaslatot. (Helyeslés a hal- és szélső hátoldalon.) Bartók Lajos jegyző: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: T. ház! Már a második napja, hogy a képviselőház napirenden kivííl foglalkozik a nyitrai választás eseményeivel. Talán el is érkezett az ideje annak, hogy az előadott tényállás mellett a mérleget azokból, a mik a házban elmondattak, megállapítsuk. Csodálatos módon tapasztalom, t. ház, hogy a tegnapi napon lázas idegesség és izgatottság fogta el a képviselőházat, és nem is ok nélkül, ebben a kérdésben. De már bizonyos meglepetéssel észleltem ma, hogy ez az izgatottság a vita hangulatában ma is elevenen nyilatkozott meg az előbbi szónokok felszólalásánál. Mindenki tudja e házban, hogy én bizony nem tartozom a legnyugodtabb vérmérsékletű emberek közé ; de ezen kérdésnél nyíltan ég őszinteséggel bevallom, hogy idegeimnek még csak egyetlen egy porczikája sem rándult meg. Engem megszokott köznapi nyugalmamból a kérdéses események a legcsekélyebb mértékben sem sodortak ki. Midőn b. Bánffy Dezső miniszterelnök lett, már akkor tisztában voltam az iránt, hogy ilyen választásokat tárgyalni fogunk; csak azt nem tudtam, hogy mikor? (Derültség balfelöl.) Azonban az meglepett volna, t. ház, sőt bizonyos mértékig izgalommal csiklandott volna, ha ez be nem következik. Ismervén a viszonyokat és az egyéneket, annyira természetesnek tartottam és tartom e perczben is a történteket, hogy azok rám és idegrendszeremre nézve a legkisebb mértékben sem hathattak izgatólag, sőt én fel sem szólaltam volna, ha ezen kérdésnek egy speeziális jelentőségét a t. ház előtt bírálat tárgyává tenni nem akarnám azért, mert az eminenter a hazafiságot illeti. Ha a tegnapi izgalmas hangúlattól eltekintünk, ha a mérleget meg akarjuk vonni, úgy következő döntő mozzanatokat kell reasszummálnunk. (Halljuk! Halljuk/) Az első dolog, a mit figyelembe kell vennem, a mire még mindenesetre hivatkozni fogok, az, hogy ezen választásnak egyik hisztorikus előzményéhez tartozik azon interpelláczió is, a melynek során a belügyminiszter ezen választási proklamácziót félig-meddig apokrifnek nyilvánította, a mi — meggyőződésem szerint — lényegesen közrehatott arra, hogy az erélyes rendreutasításnak és megbélyegzésnek elmaradása bizonyos emberek kedélyébe bátorságot öntött arra nézve, hogy bizonyos nagyobb mérvű visszaéléseket kövessenek el. (Úgy van! balfelöl.) A második dolog, a mit tény gyanánt kell reasszuuamálnom, az, hogy Latkóczy Imre t. államtitkár úr előbbi mandátumánál is fordultak elő olyan körülmények, a melyek annak a választásnak erélyesebb bírálatát vonták maguk után. Köztudomású az is, hogy közvetlenül a választás előtt több ember meg is öletett. Azt a mandátumot, a mely a megelőző választásból keletkezett, a mostani államtitkár, akkor még képviselő, lelkiismeretének furdalása nélkül elfogadta. S most egy más ténynyel állunk szemközt, pedig — meggyőződésem szerint, — az időközben államtitkárrá vált képviselő fogalmait a tisztesség mértékére nézve sem meg nem változtatta, sem meg nem változtathatta. A tény az, hogy most ezen mandátumot a benyújtás első pillanatában odavágja a választóknak és azoknak arczába, a kik azt neki elküldöttek. Ez, nemcsak annak az eljárásnak legsúlyosabb elitélését tartalmazza, de tartalmazza azt is, hogy az államtitkár úr úgy győződött meg, hogy ez a mandátum sokkalta erősebb mérlegelés alá esik, mint az elöbbeni, melyhez pedig véres események fűződtek. Tovább menve a kormány is jelzi álláspontját ebben a kérdésben. A miniszter úr teljes lovagiassággal kijelenti, hogy nemcsak nem beszélte le az államtitkár urat elhatározásáról, de tőle telhetőleg, a mennyiben hatáskörében állott, ő is animálta arra, hogy mondjon le a mandátumról. Ez tehát a másik kompetens nyilatkozat a választás ténykörülményei felett. Most ide kerül a kérdés, és mi köztünk a differenezia ? Maga a miniszter úr azt mondja, szerintem is nagyon helyesen, a törvény álláspontjára helyezkedve : a választás törvénytelenségére vonatkozó panaszok tekintetében a fegyelmi vizsgálat elrendelése törvény szerint a közigazgatási bizottság elé van utalva; panasz esetén ezt meg fogom tenni. Hozzá teszi azonban: el is rendeltemé fegyelmi vizsgálatot Tarnóczy Gusztávúr kérelmére. Tehát elrendel egy fegyelmi vizsgálatot oly államban, a hol köztudomás szerint büntető természetű intézkedéseknek önvád alapján való elrendelése a törvény szerint nem lehetséges. Van e tekintetben egy helytelen praxis a fegyelmi eljárás dolgában, de minden jogász