Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-453
458. országos ülés 1895. márezius 27-én, szerdán. se az első fokú eljárásnál megnyugtassam. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mert én azt hiszem, hogy annak a közvéleménynek a nyitrai választás nem árt annyit, mint az, ha abból nagy politikai tőkét kivan az ellenzék csinálni. Tessék végig, lapozni az országgyűlési Naplót. 1867 óta mindig agzal találkozunk, hogy nem volt még kormány, a mely az általános választásoknál nem illettetett volna ugyanazokkal a vádakkal, a melyekkel most a Bánfy-kabinetet és ez előtt a Wekerle-kabinetet vádolták. És ha a t. képviselőtársam, (Halljuk! Halljuk!) gróf Batthyány Tivadar vette magának azt a fáradságot, hogy a nyitrai választás alkalmából visszanyúlt a legközelebbi választásokra, egyebek közt a csáktornyaira . . . Ivánka Oszkár: Szégyenletes! Perczel Dezső belügyminiszter: Legyen szabad erre a szóra, a melyet Ivánka t. képviselőtársam közbekiáltott, eg-yeneseu ő reá hivatkoznom, a ki lement ellenőrzésre a bonyhádi választásokra Rudnyánszky Béla képviselő úrral együtt. A hogyan gróf Batthyány Tivadar képviselő úr általánosságban a Bánffy-kabinet választási rendszeréről szólott, ugyanígy nyilatkozott a Wekerle-kabinet választási rendszeréről is, azzal a különbséggel, hogy nem a zsandár volt a főszereplő, hanem az ellenzéki pártoknak chasséeroisé-ja. Hanem azt az egyet sajnálom, hogy ha ő már ennyire visszament, nem fordított még egy lapot vissza, nem ment az 1892-iki választásokig, nem azért, mintha ezt helyesnek tartanám, csak annak illusztrálására, hogy az ellenzék mindig kész az ily vádakkal, és természetesen az egyes változások alkalmával teljesen homogén, ugyanazon vádakat hozza fel. Akkor gróf Batthyány Tivadar jelenlegi — általam igen tisztelt — pártvezére, gróf Szapáry Gyula ellen ugyanazokkal, sőt messzebb menő vádakkal állott elő az ellenzék. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Az jogos volt! Perczel Dezső belügyminiszter: Gróf Apponyi Albert képviselő úr maga is . . . (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Gr. Károlyi Gábor: Most is betegei vagyunk annak a téli választásnak! Elnök: Figyelmeztetem Károlyi Gábor képviselő urat, hogy nem szabad közbeszólni! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyre ! Helyre!) Perczel Dezső belügyminiszter: ... Az akkori választásoknál is láttuk, melyeket akkor gróf Batthyány t. képviselőtársam igen helyeselt, igen védett, hogy akkor az ellenzék igen tisztelt vezére, gróf Apponyi, nem kisebb vádat, mint azt a vádat sütötte rá, hogy ez nem más, mint az ország erőszakos megrohanása, mint az KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXIV. KÖTET. akkori kormány csődmondása — ha jól emlékszem — s az erőszak lett kinevezve tömeggondnokká. Ez volt akkor a stampiglia. Gr. Apponyi Albert: Igen, ezt mondtam! (Derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Perczel Dezső belügyminiszter: Én ezt nem vádul hozom fel, csak illusztrálásiil, mert választási rendszerről tetszett megemlékezni, mert ez így volt és így lesz örök időkig. (Zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Meszlény Lajos : Ez a czinizaius! (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek. t. ház! Perczel Dezső belügyminiszter: Nem czinizmus: méltóztassék megnézni Angliában vagy bárhol, a hol parlamentáris rendszer van, (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) az oppoziczió is mindig úgy tesz, mint a deák, a ki ha elbukik, sohasem azt látja, hogy ő az oka, hanem mindig a professzor a hibás; épúgy, mint a vadász, sohasem magát okolja, hanem a fegyverét hibáztatja. Ezért, mióta a parlamentarizmust feltalálták, a kisebbség mindig ezzel a fegyverrel élt. (Helyeslés. Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, (Zaj. Elnök csenget) s nem kívánok az előttem szólott t. képviselőtársaim beszédeire további megjegyzéseket tenni. Én azt hiszem, hogy a kormány megmutatta, midőn kijelentette, hogy szolidaritást nem vállal sem azzal, a mi történt, sem azzal, miként történt, hogy egyenesen óhajtja, sőt nemcsak óhajtja és kívánja, hanem hogy el is fog mindent követni, hogy az igazság kideríttessék. Nem osztom ugyan e részben a kifejezésre jutott aggályokat; de miután látom, hogy az aggályok a ház tekintélyes részében merültek fel, hajlandó vagyok elmenni odáig, hogy más közigazgatási bizottságot delegáljak. (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: A pe$tmegyeit!) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: Legyenek szívesek megengedni, hogy ebben a pártatlanságomban legalább odáig elmenjek, hogy magam delegálhassam. (Nagy zaj.) Azt hiszem, nem leszek oly részrehajló, hogy épen az ellenzék részéről kandidáltassam azt magamnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezek után azt hiszem, hogy bátran intézhetem azt a kérést a t. házhoz, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, a mit az elnök úr erre a kérdésre nézve proponált, és méltóztassék Helfy Ignácz képviselőíársamnak egy parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó határozati javaslatát mellőzni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: Elfogadni! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! 12
