Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

90 453. országos ülés 1895. márczius 27-án, szerdán. Elnök: Minő kérdésben kivan szólni a képviselő úr? Gr. Batthyány Tivadar: Félremagyarázott szavaim helyreállítása és személyes kérdés czímén kérek szót. Az igen t. belügyminiszter úr jónak látta egy ékes német közmondás idézésével rám valami olyan vádfélét kenni akarni, mint hogyha én, mikor azokon a padokon ültem, (A jobboldalra mutat.) a legexaltáltabb mameluk lettem volna, ég most egyszerre megváltoztam. (Igás! Úgy van! a jobbóldalon.) Ezzel szemben egészen korrekt eljárásom igazolására egyszerűen konstatálnom kell, hogy én véleményem szabadságát az első naptól kezdve, hogy ebben a parlamentben részt vettem, mindig és minden körülmények között fentartottam, és ezen véleményszabadságomnak, tiszta meggyőződésem követésének igenis kifejezést is adtam, a mennyiben ismételten Tolt szerencsém a t. szabadelvű párt és a kormány véleményével ellenkező véleményben lenni, sőt ezen ellenkező véleményemnek szavazásommal kifejezést is adnom. Tehát én abszolúte nem változtam, hanem egyszerűen addig és abban követtem és követem ma is a kormányt, a míg az meggyőződéseramei megfér. Midőn pedig a Szapáry-kabinetet kiinírikálták és behoztak egy oly politikát, mely az én meggyőződésemmel meg nem egyezett, igenis ellenük fordultam, . . . (Élénk helyeslés a baloldalon. Derültség a jobboldalon. Folytonosan tartó zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: ... és mind addig, míg oly kabinet fog itt a bársonyszéken ülni, a melynek politikáját én nem helyeslem, ép oly erővel fogok önök ellen küzdeni

s mert ezt egyszerűen polgári és képviselői kötelességemnek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a miniszter úr azt mondja, vájjon a bonyhádi választás is oly qualitású volt-e, a mint én azt állítottam a nyitrai választásról, hogy azzal egy szisztémájú volt-e, úgy emlékszem, hogy fel is említettem, hogy a bonyhádi választásnál még a Wekerleféle szisztéma érvényesült, tudniillik a szélső.bali választók lettek felekezeti jelszó alatt a t. miniszter úr 1867-iki közjogi konzervativizmus zászlaja alá híva. Ott tehát a zsandárokra stb. még szükség nem volt. (Helyeslés és derültség lalfeUl.) A mi a harmadikat illeti, t. miniszter úr, hogy én roppant lelkesültem az 1892-iki választásokért, — mert azt mondta a t. miniszter úr, hogy teljes mérvben helyeseltem a 92-ikí választásokat, — arra emlékeztetem az igen t. miniszter urat, talán van is tudomása róla, hogy én nem mint hivatalos jelölt szerepeltem, sőt egy igen komoly és erős hivatalos jelölt ellen küzdöttem, . , . (Zaj.) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: ... és hogy velem szemben megtörtént mindaz, a mi az ellenzéki képviselőjelöltekkel szemben megtörtént; konstatálom, t. képviselőház, hogy igenis, a hivatalos apparátus fel lett ellenem használva, de törvénytelenség ellenem abszoltite nem történt. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden felelek. (Halljuk! Halljuk! Zaj) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: Teljesen elismerem azt, és nem is vontam kétségbe soha, hogy a t. képviselő úr meggyőződése szerint járt el, és ha én egy közmondást csináltam, ez egyedül csak a képviselő úr hangjára és előadási modorára vonatkozott. Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot kérek, de a hangomról nem tehetek! (Folytonosan tartó, nagy zaj.) Elnök : (Csenget.) Kérek csendet! Perczel Dezső belügyminiszter: A t. képviselő úr most még jobban félreért: én itt nem a fizikai hangot értem, nem keresek tenort vagy szopránt; én pusztán a támadásnak az élességére vonatkoztattam azt, a mit mondottam, mert akár Pázmándy, akár Helfy, vagy a vitában résztvett más t. képviselő urak felszólalásait veszem is, az ő támadása valamennyi között a legélesebb. Én tehát tisztán erre vonatkoztattam megjegyzésemet; meggyőződésének igazságát, mélységét és jogosultságát azonban abszolúte nem kívántam megtámadni. (Halyeslés jobbfelól.) Bartók Lajos jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. képviselőház! (Foly • toaos zaj. Halljuk! Halljuk!) Az emberi elme egy téren sem képes annyi furfangot produkálni, mint a képviselőválasztásoknál, nemcsak Magyarországon, de az egész világon. De míg a pártok furfangjában egymással szemben, ha sokszor nem kellő fegyvereket használnak is, másutt a közérdek szempontjából veszélyt nem látok, (Zaj. Elnök csenget.) addig egészen más szempont alá esnek nálunk Magyarországon a képviselőválasztások. Más szempont alá esnek azért, (Halljuk! Halljuk!) mert nálunk rendszerint a kormánypárt táborában és érdekében működnek azon hivatalos közegek, a kiknek, állásuknál fogva a pártok felett kellene államok, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van!) a kiknek egyesek megsértett jogait és a közérdeket kellene védeniök, s a kik, a helyett, hogy ezen nemes hivatásukat teljesítenék, rendszerint maguk legfőbb forrásai a válasz-