Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
452. orsiágos ülés 1.895, márcziui 26-án, keiden. 79 elkövetni? Keressük ennek a pszihológiáját. Azért, hogy egyrészről megmutassák azt, hogy itt a kormánypártnak, különösen ha a jelölt a kormánynak tagja, akármilyen eszközökkel is s mindenáron győznie kell, 8 másrészt azért követtettek el a visszaélések, g a túlnyomó többségben levő ellenzéki választókat azért kellett, erőszakos eszközökkel a szavazástól visszautasítni, hogy bármily eszközökkel is 600-on felüli többséget érjenek el azért, hogy aztán azzal híreskedhessenek, hogy a szabadelvű párt mily erős, milyen elégedett az ország a szabadelvű kormány égisze alatt s mennyire lelkesedik a szabadelvű Bánffy-éráért. Minek csinál tehát lármát az ellenzék, hiszen 600-on felüli többség volt Nyitrán is ? De azt elfelejtik, hogy azt mily áron szerezték meg. Megvizsgálták-e, hogy nem fér-e a gyanú hozzá, hogy mily eszközökkel éretett el a 600 többség? Hozzáteszem, hogy a 930 szavazat nem teszi ki az összeírt választók abszolút többségét, tehát a mandátum semmiesetre sem tekinthető a nyitrai választóközönség többsége kifolyásának. Ezen állapotok igazán tűrhetetlenek. Tessék megfontolni, hogy ily jog nélküli állapotok hova vezetnek. Hogyan fogják önök követelni, hogy a törvényt a legkisebb ember is megtartsa, ha azok, a kik a törvény őrei, annak megtartása felett nem őrködnek éber szemmel ? Mert a belügyminiszter úr szavai ugyan most erélyesek voltak, erélyesek voltak a főrendiházban is, de szeretnők látni, hogy ezeknek a tények is megfeleljenek, mert az előzmények nem igen biztatók ránk nézve. A miniszter úr, mikor megígérte, hogy a hozzáintézett interpelláczióra márczius 11-én válaszolni fog, az nap a házban meg nem jelent, s mikor az ellenzék erélyes felszólalásának nyomása alatt másnap válaszolt, azt mondta, hogy neki nem volt alkalma előbb hivatalos értesítést kapni, Magyarország belügyminisztere ligy beszél, mintha a hottentották országában volnánk. s mintha nem állana rendelkezésére az egész távirdai apparátus, mintha nem lehetne 24 óra alatt értesítést kapnia, és a Nyitra városában felragasztott kiáltványra azt mondta, hogy nem tudja, hogy az nem apokrif-e? Ily körülmények közt félek, hogy a fegyelmi vizsgálat is nem lesz-e ilyen apokrif? (Tetszés a bal- és ssélső baloldalon.) T. ház! Itt nem egy pártnak kérdéséről van szó. Hiszen épen ez eredményezte és okozta azt, hogy a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó képviselők, akkor, mikor látták, hogy Magyarország közszabadságának alapja, a választás szabadsága és törvényessége van veszélyeztetve, vállalkoztak nem arra, hogy az ottani jelölt ügyét, a ki más párthoz tartozik, mint ők, előmozdítsák és a mellett korteskedjenek, hanem vállalkoztak az ellenőrzésre. Azért nagyon csodálkozom azon a jogosulatlan támadáson, melyet egy szélsőbali lap is intézett épen a 48-as és függetlenségi párthoz tartozó azon képviselők ellen, a kik ott részt vettek, és azzal gyanúsította őket, hogy azonosítják magukat azzal a párttal, a mely pártnak programmját nem tartják magukénak. Ámde, hogyha szabad volt együtt mtíködniök s szavazniok a 48-as és függetlenségi pártiaknak a kormánypárttal, csupán azért, mert az egyházpolitikai javaslatokkal egyetértenek, hogy így e téren elveiket érvényre juttassák, úgy azt hiszem, még inkább szabad részt venniök a 48-as és függetlenségi párti képviselőknek egy oly választásnál, a hol Magyarország közszabadságának megvédelmezése van kérdésben. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Mert, t. ház, az az ország érdeke, és nem egy párt kérdése, hogy Magyarország jogállam-e, vagy önkényállam, hogy jog uralkodik-e ebben az országban, vagy a tiszta önkény?! (Úgy van! balfélől.) És én nem habozom nyíltan kimondani, hogy, ha hasonló visszaéléseket tapasztalnék egyes képviselőválasztásoknál, a hol a képviselőjelölt akár egy Miletics vagy egy Poíit, vagy akár egy Lucaciu volna is, a ki a szegedi államfogházban van jelenleg államellenes üzelmeiért, és ha velük szemben ilyen jogtalanságokat és törvényellenes visszaéléseket követnének el : akkor is felszólalna az ellen jogérzetem. (Helyeslés balfélől.) Mert, t. ház, a nemzetiségeket nem azzal fogjuk az államhoz kapcsolni, a magyar állameszmének megnyerni, hogyha törvénytelen eszközöket alkalmazunk és jogtalan visszaéléseket követünk el, hanem: hogyha velük szemben is a törvényesség alapjára helyezkedünk, mert különben nemcsak hogy azzal nem fogjuk őket az anyaország keblére csatolni, hanem magunktól inkább el fogjuk taszítani. Azért, t. ház, a mi Nyitrán történt, ha nem is volt önök szerint hazaárulás, de legalább is a hazaáruláshoz közelálló nemzetellenes bűn. Mert egy vidéken, a hol csupa tót nemzetiségű nép lakik, ott ilyen törvénytelenségeket, erőszakoskodásokat alkalmazni százszoros bűn és hiba. Mert az a szegény, jámbor tót nép nem úgy fogja fel a dolgot, hogy Magyarországon ezen boldog Bánfy-kormányzat alatt a magyar ellenzéki választókon is követnek el ily erőszakosságokat, hanem úgy fogja fel, hogy ez csak rajta történik, és csak azért, mert tót, a kit embernek sem tartanak, a kitől a választási elnök a részére küldött kenyeret is elkonfiskálja, s minden erőszakosságot el kell tűrnie, jogátpedig nem gyakorolhatja. (Úgy van! balfelöl.) Az ily eljárással űzzük azután azt a szegény jámbor népet a pánszlávizmus, a pánszláv agitáeziók karjai közé. (Úgy van! balfélől.)
