Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-452
78 **2- «r«»ágos BKs 18BB. márczins 26-án, kedden. nyújtott határozati javaslathoz csatlakozom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Bartók Lajos jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj. Nevetés a jobboldalon. Elnök csenget.) Hát, t. képviselőház, a szituácziót legjobban mutatja a túloldalnak ez az eljárása., ez a czinizmus, ez a hallatlan czinizmus, (Viharos helyeslések és tapsok a bal- és szélső baloldalon.) a raelylyel ilyen dolgok a táloldal részéről találkoznak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bocsánatot kérek, t. ház, de lehetetlen objektív hangot használni ebben a házban, ha a parlamentáris határokat törekszem is megtartani, midőn a túloldalról ily viselkedéssel találkozunk, ily tapasztalás mellett lehetetlen másként szólani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, t. képviselőn híres német jogásznak: Heringnek »Kampf um's Recht« czímű művében azt olvastam, hogy a jognak védelmére kell kelni akkor is, ha semmi egyéni érdek nem fűződik a jogrend érvényesüléséhez, mert azt kívánja a magasabb ethikai elv, hogy a jogsértések mindenütt megfelelő megtorlásra találjanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az, a mi engem eme felszólalásomra ösztönöz, és pedig kétszeresen akkor, a mikor ilyen tapasztalásokkal állunk szemben. (Sálijuk! Halljuk!) Hogy milyenek voltak azok a visszaélések, hogy azok minden embert, a kiben a jogérzelemnek még egy kis szikrája megvan, menynyire méltán fellázíthatnak és felháboríthatnak, azt igazolják t. képviselőtársaim elbeszélései, a kik, mint szemtanuk, teljesen szavahihetők, a kik, mint nem is azon párthoz tartozók, a mely párt jelöltjéről szó volt, minden pártelfogúltságtól mentek, és minden pártérdekeltségtől szabadon, objektíve bírálhatják meg az ott lefolyt tényeket. De ha kell, még klaszszikusabb tanukra is hivatkozhatom, hivatkozom az önök sajtójának néhány orgánumára, a melyeket csak nem lehet vádolni a néppárttal való rokonszenvezéssel: itt van a »Pesti Hirlap«, itt van maga az egy éjszakán át ellenzékiből kormánypártivá vedlett »Pesti Napló«, még az is megrótta a nyitrai választásnál követett eljárást; itt van Horváth Gyula t. képviselőtársamnak lapja, a »Magyar Hírlap«, a ki a kormány egyházpolitikáját tüskön-bokron keresztül támogatta ugyan, de igazságérzete felháborodott e visszaélések hallatára,!és lapjában a legélesebben elitéli a hivatalos közegeknek a nyitrai választásnál tanúsított törvénytelen és erőszakos eljárását. Nincs ellenzéki lap, a mely élesebb, lesújtóbb ítéletet mondott volna a nyitrai választás felett, mint épen a »Magyar Hirlap«. Ezt tehát önök is elfogadhatják klaszszikus tanúságnak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a baloldalon: Még a Lloyd is!) T. ház! Ezek a visszaélések, ezek az erőszakoskodások, . . . (Nagy zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Sághy Gyula: . . . ezek a törvénytelenségek nincsenek expiálva, és nincsenek megtorolva az igen t. államtitkár úrnak a mandátumról való lemondásával. Én is elismerésemet nyilvánítom vele szemben, és pedig azért, hogy önszántából mondott le azon mandátumról, a melyhez bizony nemcsak a törvényesség, de a tisztesség szempontjából is nagyon sok kétely férkőzhetik, mert jól esik ebben a korszakban, igazán a süly édesnek ezen korszakában az, a mit most tapasztalunk, hogy akadnak egyes emberek, a kik kötelességüket teljesítik, mert én úgy fogom fel a dolgot, — nem veszem erényszámba, — hogy tisztán a hazafiság és tisztesség követelményének és kötelességének tett csak eleget. Azt mondja a német: »Man macht aus der Noth keine Tagend«. Azért ismétlem, hogy nem erényként, de mindenesetre elismerést érdemlő kötelességteljesítésnek tekintem ezen eljárását, mert mikor az ily kötelességeket oly kevesen szokták teljesíteni, midőn a jogtiprás a legáltalánosabb jelenségek közé tartozik ezen országban, mikor joggal csak azok birnak, kik a hatalom árnyékában sütkéreznek, vagy ennek védszárnyai alá juthatnak, minden mással szemben a jog nem respektáltatik : akkor jól esik igazán, ha akad egy férfiú, a ki legalább egyéni jog- és kötelességérzetétől indíttatva, felháborodással utasít vissza oly mandátumot, mely az ő egyéni tisztességes felfogásával nem fér össze. Azért igenis elismerésemet fejezem ki, de mindenesetre mégis igen sajátszerű, ha összehasonlítást teszek ezen eljárás közt és azon eljárás közt, melyet a volt belügyminiszter úr részéről tapasztaltunk hasonló alkalommal, a mivel uem akarom kisebbíteni elismerésemet a t. államtitkár úr iránt, de ha már erényszámba megy valami, akkor ez inkább a volt belügyminiszter úr eljárását illeti meg, a kivel szemben rólam senkisem állíthatja, hogy neki hízelegni akarnék, mert az ő egész belügyminiszteri működését annak idején erős bírálat alá vettem s károsnak tartottam a hazára nézve, talán az egyetlenegy közegészségügy terét kivéve, de mindenesetre erkölcsi magasságának tanújelét adta az által, hogy még alkalmat sem nyújtott ily mandátumra, a jelöltséget visszautasította Nyitramegyében, midőn látta, hogy megválasztását törvényellenes és erőszakos eszközökkel akarják keresztülvinni. (Helyeslés balfelól.) De miért nem volt szabad lemondania előbb a t. államtitkár úrnak? És miért kellett törvénytelenséget
