Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

76 4SS. orsiágos ülés 1895. Hiárc)5ÍU8 26-án, kedien. abnormis választás készül. Tudom jól, az különböző esélyeknek kell, hogy kitegye magát, és a mennyiben ez a magam dolga volna, bizonyára nem is emlékezném meg a saját Odysseámról. De miután itt magam is úgy fogom fel, hogy a ház méltóságának kell érvényt szerezni, és nem akarom, hogy azon városban bárki is azon élvezetben részesüljön, hogy a jelvénynyel ellátott képviselők nevetség tárgyává tétessenek, kell, hogy e tekintetben bizonyos megtorlás foglaljon itt tért, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) e végből tehát vagyok bátor a t. háznak csupán az immunitásra vonatkozó esetet jelenteni. Ténykedésem másban nem állott, — gondolom, azt odaát sem fogják kifogásolni — mint három momentumból: meglátogattam a választási elnök családját, meglátogattam az alispánt, és meglátogattam a főispánt, mint régi jó ismerőseimet. Sokáig tartana itt elmondani, miféle utakon és módon eszközöltem ezt, de tény az, hogy egy helyen könyörgésre áteresztettek, más helyen meg a baka gzuronynya] visszahozott s ez többször ismétlődött. Mikor láttam, hogy sem erre, sem arra nem lehet menni, az alispán oltalma alatt elértem lakásomat, és látva azt, hogy czélomat nem érhetem el, az esti vonattal a fővárosba akartam visszautazni. Nem arra helyezek súlyt, t. ház, a jelvényre tudniillik, a melylyel magam és többi társaim düpiroztattunk. Mint gondos ember, igyekeztem magamnak kellő biztosítékot szerezni arra, hogy azonosságomat igazoljam. A rend fentartására kiküldött tényezők előtt mindenütt megmutattam a háznagyi hivatarhivatalos okmányát s osztentative jeleztem azt, hogy szándékom a legbékésebb, hiszen egyáltalában nem is volt szándékom bármit tenni, és nem is tehettem semmit, a mivel a választás íízelmeibe és mozgalmaiba beleavatkozhattam volna,. De semerre sem mehetvén át, mert ezen hivatalos okmány daczára a városból kibocsátani nem akartak; hogy végre a városból szabadulhassak, erre nem volt más módom, mint appellálni egy rendező jóindulatára, miután a dolog természeténél fogva a választási helyiségbe buhatolni nem lehetett. Az elment a választási elnök úrhoz, a ki volt eléggé előzékeny, s kiadta nekem ezen sorokat, a melyek következőleg szólanak: »Jelen sorok felmutatója: Tomesányi László úr átbocsátandó, a vasúti pályaházig kivan jutni.« És csak akkor, a mikor ezen engedélylyel mindenütt iga zoltam magamat, voltam abban a helyzetben, hogy elutazhattam. Nem tudom, nem kutatom, mennyiben van ebben az immunitás megsértve, mennyiben nem. Csak hivatalosan vagyok bátor ezt bejelenteni, és ezt is azon esetek közé kérem felvétetni, a melyek a ház tagjainak immunitására itt elmondattak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Helfy Ignácz képviselő úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Helfy Ignácz: T. ház! Tagadhatatlan, hogy itt epy egészen rendkívüli eset előtt állunk. Huszonöt esztendeje vagyok tagja e háznak, sok mindenféle eset fordult elő azóta, de ehhez a most tárgyalt esethez fogható egyetlen egy sem volt. S miért nem? Mert a mi házszabályaink szerint, ha visszaélések történtek egy választásnál, a természetes eljárás az, hogy kérvény jön fel a képviselőházhoz, arra aztán megvan a rendesen megállapított eljárási mód. De ezen alkalommal más történt. Történt az, hogy ugyanabban a perczben, a melyben a mandátum a ház tudomására hozatott, egyúttal az illető megválasztott képviselő lemondása is bejelentetett. így állván a dolog, a képviselőháznak nincs is kilátása arra, hogy hivatalos úton kérvény útján tudomást szerezhessen arról, a mi ott a kerületben tényleg 'történt. És minthogy azok után, a miket hallottunk és olvastunk, — olvastunk és hallottunk pedig nem egy oldalról -most már nem lehet azt mondani, hogy csak az egyik vagy a másik párt részéről, hanem minden oldalról mint konstatált tény áll előttünk az, hogy itt flagráns alkotmány- és szabadságellenes dolgok történtek: meggyőződésem szerint a képviselőháznak ily rendkívüli esettel szembeg rendkívüli eszközhöz kell nyúlnia, és nem érheti be egy fegyelmi eljárással, a mely az ottani helybeli hatósággal ejtetik meg, (Úgy van! balfelél.) hanem itt, mivel a parlament méltósága maga lett megbántva, megsértve, magának a parlamentnek kell a dolgot kezébe vennie. Bátor vagyok tehát indítványozni, küldjön ki a képviselőház egy kilencz tagból álló parlamenti vizsgáló bizottságot, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mely a helyszínére menvén, felderítse az egész eljárást, akkor azután a törvényhozás abban a helyzetben lesz, hogy az illetőket, a kik vétettek, a lehető legnagyobb szigorral sújtsa; de nem tűrhetjük azt a szégyent, hogy ilyenek Magyarországon büntetlenül megmenekedjenek. Magától értetik, ezt már a t. kormány és a t. többség méltányosságától elvárom, hogy az a bizottság akként legyen összealkotva, hogy abban számarányban a háznak minden pártja képviselve legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez érdekében áll magának az ügynek, de érdekében áll magának a t. kormánynak és pártjának is. Azért bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Halljuk!) »A képviselőház tudomásul vévén Lalkóezy Imrének a nyitrai mandátumról történt lemondását, megbízza a ház elnökét, hogy az új válasz-