Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-452

452. országos ülés 1895. márczius 26-án, kedden. De azokra az állapotokra van nekünk még egy klasszikus tanunk is, mert nemcsak mi, ellenzéki képviselők utaztunk le, hanem egyúttal egyik nyitrai képviselő a túloldalról is. Talán fog magának az illető' képviselőtárs alkalmat találni, hogy ő is — igazságos és lojális ember — csak egy részét mondja el észleleteinek, csak egy szemernyit mondjon el azokból, miket ő velünk privátim közölt. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a hah és szélső baloldalon.) Á midőn a minap a belügyminiszter úr interpelláltatott a nyitrai állapotok miatt, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) akkor egyik képviselőtársunk felolvasott egy »Figyelmeztetés« czímü parancsolatot, melyet a választási elnök már előzetesen, napokkal a választások előtt kiadott. Ez olyan rendkívüli stilgyakorlat és olyan elveket tartalmaz, hogy maga a t. belügyminiszter úr sem akarta ezt elfogadni hiteles okmánynak, és azt mondotta, hogy talán ez apokrif. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát hogy minden kétséget kizárjunk, és hogy senki el ne tagadja, nekem volt szerencsém a kefelenyomatot ezen »Figyelmeztetés«-ből megszerezni, mely alá ez volt írva : (Olvassa.) »Fenti pár hibák kiigazításával nyomtatható. Tarnóczy Gusztáv.* (Élénk derültség és nagy mozgás a balés szélső baloldalon.) Leszek bátoi azt a t. belügyminiszter úrnak azon esetre átadói, hogyha még most is azt hinné, hogy ez az írat apokrif, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) és hogy ez nem közvetlen gyermeke a választási elnök úrnak. (Egy hang a baloldalon: A jómadár!) Mielőtt, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a választás közvetlen aktusára vonatkozó tényeket elmondanám, fel kell egy igazán undorító dolgot hoznom, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, ho<>y a választást megelőzőleg pár nappal a kormánypárti kortesek egyike vagy többje, — nem tudom, kicsoda, — összeegyeztethetőnek tartotta az egyéni becsület és a választók között fennálló lovagiasság szabályaival, hogy ő vagy ők ifjabb gróf Zichy Jánus nevében nyomtatva és olyan borítékokban, a melyeken rajta van, hogy ifjabb gróf Zichy János, mintha tőle kelt volna, (Nagy zaj. Felkiáltások a baloldalon: Gyalázat!) részint postán, részint a megye huszárjai által, (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) tehát az autenticzitásnak minden jelével ellátva, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) levelet küldtek a választókhoz, a mely így szólt: »Igen tisztelt választó urak! Minthogy látom, hogy fellépésem a kerületükben sok zavart okozott, és én azon rokonszenves fogadtatásukat és áldozatkészségüket nem akarom azzal meghálálni, hogy önök miattam sok kellemetlenségnek legyenek kitéve, ezennel tudomásukra hozom, hogy a jelöltségtől ez alkalommal visszaléptem. Nem mulaszthatom el forró köszönetemet kifejezni az irántam tanúsított szeretetük és áldozatkészségökért; tartsanak meg jóemlékükben, és kérem Istenemet, hogy önöket legjobb áldásával áldja meg. Kegyeletes tisztelettel Nyitra. 1895. márczius 18. Ifj. gróf Zichy János.« Bocsánatot kérek, i ház, de én nem átallom kimondani, hogy ez oly nyomorult tett, (Nagy zcj. Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Alávalóság! Gyalázat!) a mely azt a pártot, mely a választásoknál ilyen eszközökkel csinál magának propagandát, a legsötétebb színben tünteti fel. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De tovább megyek: ez, kérem, hamisítvány, magánlevél hamisítványa. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Én nyomoztam azt Nyitrán, (Halljuk! Halljuk !) hogy ki csinálta ezt. (Halljuk! Halljuk!) A nyomda természetesen nincs ez alá odanyomtatva, (Egy hang a szélső baloldalon: Óvatosak a gazemberek!) de azt is tudom, hogy nem Nyitrán, hanem Budapesten nyomatott, és innen hozatott le oda. Ezt vagyok bátor a t. beliigyminister úrnak átadni, és elvárom tőle, hogy ő rendörségével (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon. Félkiáltások: Kötelessége!) és egyéb apparátusával ki fogja nyomoztatni az illetőt, (Nagy zaj.) mert ez olyan falszifikáczió, a melynek tettesét választásoknál a hatóságoknak kinyomozüi kötelességükben áll. Különösen számítok erre akkor, a midőn a t. belügyminiszter úr azt mondja, — mint a múltkor is állította — hogy ő pártatlanul jár el és a törvény teljes szigorát fogja azok ellen applikálni, a kik azzal visszaéltek. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hogy milyenek voltak az állapotok Nyitrán, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) a választást megelőzőleg, arra nézve egy köztiszteletben álló idősebb gentlemannek, a ki minden ízében gavallér ember, és a ki eddig nagy támogatója volt a kormánypártnak, és Nyitra egyik fő-nagybirtokosa, mondom, e férfiú leveléből csak a következőket akarom kiolvasni: »Most volt nálam öt idevaló ember, a kik előtt Bihary jegyző ma kijelentette, hogy csak azon esetben kapnak marhalevelet a holnapi vásárra, ha legalább tízen a főbíró úrhoz mennek és előtte kijelentik, hogy Latkóczyra fognak szavazni.« (Felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat! Mozgás.) Ezt a jegyző Buda Sasi Lukács és még többek előtt mondta, a kik azt esküvel is készek bizonyítani. Miután a t. levélíró úr maga is tanúnak Ígérkezett ezen esetre nézve, indiskréczió nélkül megnevezhetem, hogy az gr. Zamoiszky. Áttérek ezek után, t. ház, magára a választási aktusra. (Halljuk/ Halljuk!) Miután márczius 20-án mintegy ezer gyalogkatona és egy