Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

4 g 4S#» •rsxágaa filés 18*5. márexfns !8-á*, kétfős. beszédét megtartotta volna. (Élénk derültség a hal- és szélső haloldalon.) Egén leendő véres összeütközés hírére egy küldöttség az alispánnál megjelent, és kérte a szükséges intézkedések megtételét. Az alispán megtagadott minden intézkedést, és másnap, midőn megjelentek ott az ellenzéki választók, és a jelölt elmondta programmbeszédét a választók előtt, akkor mintegy 14 emberből álló csoport a ghimesi jegyzőnek írnokával élén a tömeg közé furakodik, ott a népet zaklatja, zavarja és uszítja a környezetet, és midőn azok kérik, hogy hagyja őket csendben, akkor a csendőröknek oda szól, hogy lőjjenek, (Nagy mozgás a hal- és szélső baloldalon.) és, t. ház, Karsay pogrányi plébános volt az, a ki ekkor a csendőrök elé állt, és azt mondta, hogy ha már minden áron meg kell lennie az előre hirdetett véres ütközésnek, lőjjenek reám. Erre a csendőrök visszavonultak, és nem történt meg az előre hirdetett véres összeütközés. (Derültség a haloldalon.) T. ház! Nem bocsátkozom semmi további részletekbe. Tőlem teljes ni távol áll minden gyanúsítás. Meg vagyok arról győződve, hogy a kormánypárt t. jelöltje, a ki előttem ép oly tiszteletben álló férfiú, mint az ellenzék jelöltje, mindezekről abszolúte nem tud semmit, én gyanúsítani egyik jelöltet sem akarom. Meg vagyok győződve róla, hogy erről egyik jelöltnek sem volt tudomása, de a hol előre így készítik elő az izgatottságot, és a választókat ennyire zaklatják, akkor bármily türelme is legyen a népnek, az izgatottságnak előbb-utóbb ki kell törnie, és ezért egyenesen azok a felelősek, a kik ezen izgatást előidézték. Ezen izgatók megbüntetéséről tessék gondoskodni. (Helyeslés a baloldalon.) Eltekintve, t. ház, mindezektől, nem szólaltam volna fel, ha nem olvastam volna ma (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) a »Budapesti Hírlap«-ban a választási elnöknek kibocsátott proklíimáczióját. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Előre bocsátom, hogy a választási elnöknek a választás megejtése előtt rendőri intézkedéseket tenni, vagy proklamácziókat kibocsátani nem áll hatáskörében. Mindennek daczára megjelenik ott egy proklamáczió, a melyben legérdekesebb annak 4-ik pontja. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Ez a pont így hangzik: A vidékről jövő választókat meg kell motozni, hogy a náluk netalán található . .. (Nagy zaj és mozgás a hal- és a szélső haloldalon. Halljuk/ Halljuk!) Elnök: Méltóztassanak tehát a képviselő urak csendben lenni, ha már annyira kívánják hallani azt, a mit a szónok felolvas. Hortoványi József: . .. fegyverek, botok és kövek elkoboztassanak, (Nagy mozgás a balés szélsőbalon.) Én megengedem, t. ház, hogy az elnöknek van joga a reud fentartására, sőt kell is, hogy rend legyen, hogy a választási törvények és szigorú szabályok megtartassanak, de a törvénynek olyan pontját, mely megadná azt, hogy a választok előzetesen megmotoztassanak, zsebeik kikerestessenek, nem ismerek. Ha ezt megengedjük, t. ház, akkor Magyarországon vége van a választás szabadságának, mert ily zaklatásnak magukat a választók kitenni nem fogják, és csak azok lesznek képviselővé választhatók, a kiket az ilyen Tarnóczy-féle választási elnökök megválasztani engednek. Ova inti a proklamáczió a lakosságot különösen a tűzbiztonság szempontjából való figyelemre. (Derültség balról.) T. ház! Egy olyan esetet sem tudok, hogy hivatalosan történt-e kifogás, vagy olyan visszaélés, a mely akármiféle csendháborításra következtetni engedett volna. Arról értesültem, hogy ilyen eset abszolúte nem történt. S hogy az elnök úrnak joga legyen intézkedni a tűzbiztonságra való tekintettel: tudomásul kellett bírnia arról, hogy van-e legkisebb oka a gyanúra. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert az ellenpártról, még ha a néppárthoz tartozik is, azt még sem szabad feltenni, hogy gyújtogatni és rabolni akar. Minthogy olyan sérelmesnek tartom Tarnóczy G-usztáv úrnak ezen proklamáczió ját, hogy ha ez úgy marad, szabad választásról szó sem lehet, és minthogy nem pártkérdésről, hanem közügyi kérdésről van szó, azért különösen kérném a t. belügyminiszter urat, hogy most, midőn két napi idő van a választásig, legalább ezen utolsó zaklatástól kímélje meg a választókat. Ennek következtében a következő kérdéseket intézem a belügyminiszter úrhoz: (Olvassa.) »Stírgős interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a folyó hó 20-án Nyitrán megtartandó képviselőválasztásra beérkező ellenzéki választókat megmotozni akarják? 2. Miután ez eljárás a választási eljárásban eddig ismeretlen volt, s miután e zaklatás beleütközik a szabad választási jogba, s a választás eredményének meghamisítására vezethet, hajlandó-e a belügyminiszter úr sürgősen intézkedni az iránt, hogy a választók ezen törvénytelen eljárástól megkíméltessenek, s ott minden választó polgár részére a választási jog szabadsága biztosíttassák ?« Elnök: Kivánja-e a ház, hogy az interpelláczió újra felolvastassák? (Halktiuk már!) Kiadatik a belügyminiszter úrnak. (Felkiáltások a szélső haljelölt Holnapután adják ki!) T. ház! Következik, hogy a háznak javas-