Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

38 450. országos ülés 1895. márczins 15-án, hétfőn. Sándor személye: ez oly ténykérdés, a melylyel foglalkozni a képviselőháznak sem hivatása, sem kötelessége nem lehet. Nekünk egyedüli hivatásunk megítélni azt : fen forognak-e azon alaki és tartalmi előfeltételek, melyek alapján képviselőtársaim mentelmi joga felfüggesztendő'? És minthogy szerintem ezen előfeltételek ruind fenforognak, és a fenforgó esetben még politikai üldözésről beszélni sem lehet, részemről ajánlom a t. háznak a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Bartók Lajos jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Nagyon röviden akarok a tárgyhoz hozzászólani. Ha Bartha Miklós és Holló Lajos képviselők oly természetű nyilatkozatot kívántak volna a közvélemény előtt tenni, a melyért magukat bírói üldöztetésnek és felelősségre vonásnak kitenni nem akarták, módjukban, jogukban állott volna a képviselőház előtt ily természetű, felelősségre vonás nélküli nyilatkozatot tenni. Ha ennek daczára sem Bartha Miklós, sem Holló Lajos képviselő urak a mentelmi jognak ily értelmezését igénybe nem vették, hanem sajtó útjára léptek, úgy tették azt férfiakhoz illóleg azzal a tudattal, s bizonyára azzal a szándékkal is, hogy nyilatkozataikért az egyéni felelősségen túl, bármely fórum előtt a felelősséget el is vállalják. Én, t. ház, hacsak Bartha Miklós és Holló Lajos egyéni érdekét, vagy személyes ügyét tekinteném, azt kellene, hogy kérjem, hogy szerezze meg a t. ház mentől előbb a dicsőséget Bartha Miklós és Holló Lajos képviselő uraknak, hogy a budapesti esküdtszék teljesen felmentő verdiktjével szemben is újabb bizonyítékkal álljanak a t. ház elé, azzal, hogy ime, a mit mondottunk, igaz volt, és nem büntethető. Nem kételkedem azon, t. ház, hogy oly esküdtszéket a kormány nem fog találni, a mely ebben az esetben bármely képviselőre, de bármely vádlottra is, kimondaná a bűnöst. Neményi Ambrus: Előre mondja? Polónyi Géza: Előre mondom, mert azt hiszem, t. képviselőház, hogy ha ezen eseteket önök maguk azon események világításában fogják megbírálni, a mint azok lefolytak, — felteszem önökről, t. képviselő urak — többet mondok, nem felteszem, tudom, hogy önök közt egyetlenegy sincs, a ki erkölcsi felháborodásának egész teljével ne kisérte volna azon metamorfózist, a mely itt a sajtó terén "akkor lejátszódott, mikor ez a czikk megjelent. Felteszem önök mindegyikéről azt az erkölcsi szolidaritást, melyben Magyarország egészséges társadalma kell, hogy egyénenkint álljon; s az ilyen természetű üzelmeket, mint a minők itt történtek, egyhangúlag és ünnepélyesen ítéli el mindenki, a kit tesztességes embernek ismer a társadalom. Ha, t. ház, csak ebből a szempontból' fognám fel a kérdést, kérnem kellene a t, házat, hogy a mentelmi jogot felfüggeszteni szíveskedjék. De nekünk nem az egyes képviselők szemüvegén keresztül, hanem az általánosabb és magasabb közérdek szempontjából kell az ilyen kérdéseket megbírálnunk. Meg kell bírálnunk azt, t. ház, hogy a képviselőháznak mai határozata nem fog-e az erkölcs világában azzal a félhomálylyal megjelenni, hogy a képviselőház mai határozata, midőn üldöztetni rendel két képviselőt, nem szolgál-e fedezetűi egy ilyen áramlatnak, avagy nem helyes-e az a felfogás, hogyha itt a képviselők legszentebb jogaik és kötelességeik teljesítésében nem mentek túl azon a határon, mely egy állampolgárt megillet, és ezért mégis üldöztetnek, akkor másról nem lehet szó, mint a legszorosabb értelemben vett politikai zaklatásról. És, t. ház, ha én e téren egyenlő mértékkel látnám mérni az igazságot, talán fel sem szólalnék. De, t. ház, ha egy korszakban élünk, — méltóztassanak végigtekinteni néhány hó történetén — a hol egyes hírlapok mosdatlan kézzel és mosdatlan szájjal a római pápától az utolsó harangozóig, mindezekre a legaljasabb szitkokat szórják, mindazt, t. ház, a mi erkölcsöt, társadalmat stb. megmételyezni képes; azokhoz nem férkőzik hozzá, — e lapok összeköttetéseit csak nem régiben megtaláltuk a hódmező-vásárhelyi tárgyaló teremben — a hol látjuk hónapok óta megnyilatkozni ezt a lazítást: nincs a királyi ügyésznek tiltó szava ezek ellenében. Ellenben, t. ház, midőn az egész ország szeme láttára egy 25 — 30 éves múltú hírlap, mely mögött iskolázott ellenzéki férfiak álltak, a Pesti Napló, mely a legszorosabb összeköttetésben állott a gróf Apponyi Albert vezetése alatt álló párttal, annak egyenesen orgánuma volt, s tudjuk, t. ház, hogy a legféktelenebb lazítást az egyházpolitika ellen hónapokon át a Pesti Napló hasábjain olvastuk. Ki mondja, hogy ez nem igaz, hisz mindnyájan tudjuk, hogy ez így volt, és akkor egy konzorczium ezt a lapot megvásárolja, s látnánk kellett Magyarország szeme előtt lefolyni azt a játékot, hogy egy és ugyanazon szerkesztőség máról holnapra fehéret csinált a feketéből, és feketét a fehérből, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akad egy hírlap, mely kénytelen volt a befizetett előfizetési díjakat visszafizetni azoknak, kik azt reklamálták azért, mert ez nemcsak a morálba, de az én felfogásom szerint még az anyagi törvényes diszpozicziókba is ütközik, hogy az az ember, a ki ellenzéki hírlapra prenumerált, egy szép reggelen kapott egy lapot, mely a legdurvábban ócsárolja gróf Apponyi Albertet, kinek zászlójára esküdött, ós kinek dicsőségét