Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

45«. országos ülés 1895. márczius 18-án, hétfőn. 39 himnuszokban ég panegyrikusokban zengette hónapokon át. Ha akkor, t. ház, akad Magyar­ország parlamentjében két képviselő, a ki mind a két kezével dolgozva, ide áll a parlament elé, és kiáll a magyar sajtóba, hogy megbélyegezze ezt az üzelmet, akkor, t. ház, ezeket a képvise­lőket nem üldözni kel), hanem köszönetet kell nekik szavazni, (Igás! Úgy van! a szélső hal­oldalon.) és azt nem szabad elkövetni t. ház, a mit a mentelmi bizottság t. elnöke megcselek­szik ma. Azt mondja, hogy a kormányt a köz­vagyonnal való tékozlással vádolták, a mi ezen ezikkben nem foglaltatik. A mentelmi bizottság elnökének ilyet állítania nem lehet és nem sza­bad ; nem szabad, hogy belemagyarázzon oly vádat, mely abban nem foglaltatik. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azok a férfiak elvállal­ják a felelősséget azért, a mit írtak, de nem azért, a mit nekik Chorin Ferencz képviselő úr impntál. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a magam részéről röviden így teszem fel a kérdést: a kik e pillanatban el­hiszik azt, hogy azok, a mik itt történtek a Pesti Naplónál, ingyen történtek, szavazzanak Bartha és Holló képviselő urak kiadatására; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) a kik elhiszik, hogy mindezek érdektelenül történtek, azt mond­ják, hogy ezen férfiak rászolgáltak arra, hogy az esküdtszék elé állíttassanak és elítéltessenek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De mind­addig, míg az én erkölcsi felfogásom felháboro­dik és felindul azon cselekedetek ellen, melyek a sajtó tisztességét legmélyebben érintik, — mert lehetetlen, hogy ilyes állapotok egy országban türelmesen és úgy hallgattassanak el, hogy férfiak ne akadjanak, kik az ilyeneket meg­bélyegzik — én ilyen dologban mást, mint politikai zaklatást nem látok. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék épen ezen indokolás alapján a mentelmi bizottság indítványát el nem fogadni, és Holló Lajos és Bartha Miklós képviselő urak mentelmi jogát fel nem függeszteni. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Molnár Antal jegyző: Kubinyi Géza! Kubinyi Géza: T. ház! Én is, mint a mentelmi bizottság egyik tagja, indokolni kívánom itt a plénumban is, mi vezetett engem akkor, midőn a mentelmi bizottságban azon álláspontot foglaltam el, hogy Holló Lajos és Bartha Miklós képviselő urak mentelmi jogát felfüggeszteni javasoltam, A kérdéses ezikkben oly férfiakról, kik a nemzet és korona bizalmából magas polezon állanak, oly állítások foglaltatnak, melyek, ha bebizonyíttatnának, bebizonyítva volna egyúttal az is, hogy azon helyet, melyet a nemzet és korona bizalmából elfoglaltak, méltatlanul fog­lalták el. És épen azért, mert így áll a kérdés, a nemzet érdekéből kifolyólag kell, hogy a kérdéses ügy tisztáztassék ott, a hova az tör­vényesen tartozik. (Helyeslés jdbbfelől.) De másrészről én azt tartom, t. ház, hogy Holló és Bartha t. képviselőtársainknak igen t. barátjai a legrosszabb szolgálatot teszik akkor, midőn oly színben tüntetik fel őket a. nemzet színe előtt, mintha azon t. férfiak a mentelmi jog háta mögé akarnának bújni. (Zajos ellentmondás a szélső báloldalon.) Nem azt mondtam, hogy Bartha és Holló képviselő uraknak ez az érdeke és kívánsága mert én e képviselő urakat sokkal jobban tisztelem és becsülöm, semhogy róluk ezt feltételezném, hanem azt mondottam, hogy Holló és Bartha képviselőtársaimnak t. ba­rátaim rossz szolgálatot tesznek, midőn őket oly színben akarják feltüntetni a nemzet előtt, hogy a mentelmi jog köpenyege alá akarnak bújni akkor, midőn igazolniuk lehet a törvény szerint ott, a hová tartozik, hogy állításaik az igazság­nak megfelelnek. (Helyeslés jobbfelől.) A mentelmi bizottságot kizárólag ezen indokok vezették és nem párttekintetek, mivel egyidejűleg a nemzet becsületét látja megsértve, s látja különösen azért, mert érdemetlenek ülnének azokon a helyeken, ha igazak volnának ezen állítások. Ezen indok vezette a mentelmi bizottságot, és én nyíltan itt is azt mondom, hogy ajánlom nevezett képviselő urak mentelmi jogának fel­függesztését. (Helyeslés jobbfelől.) Bartók Lajos jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Én azt az indokolást, a melyet Chorin Ferencz t. képviselő úr itt felhozott, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy érdekében van a két képviselőnek az, hogy nyilvánosan védekezhessenek az ellenük emelt rágalmazásnak vádja ellen, és hogy ez az ok, a nfi az 0 érdekükben is van, volt az, a mely a mentelmi bizottságot is arra indította, hogy a képviselők kiadatását javaslatba hozta, nem akczeptálhatom. (Helyeslés a baloldalon.) Épen úgy nem akczeptálhatom azt a felfogást sem, a melyet Kubinyi Géza t. képviselőtársam itten tolmácsolt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy eltekintve minden rokonszenvtől vagy ellenszenvtől (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és minden olyan nizusztól^ a mely a képviselő­nek — mondjuk, akár azt akarja lehetővé tenni, hogy a mentelmi jog mögé bújjék egyrészről, akár másrészről azért akarja őt kiadni, hogy módjában legyen neki magát nyilvános törvény­szék előtt is igazolhatni, — ezen két szem­pontnak egyáltalán nem szabad érvényesülnie akkor, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) a mikor a mentelmi bizottság a ház elé egy javaslattal

Next

/
Thumbnails
Contents