Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

4S0. orsaágos ülés 1895. márczius 18-án, kétföu. 37 azonban ezt teszem, foglalkozni kívánok röviden Szalay Imre t. képviselőtársamnak a mentelmi bizottság eljárásával özemben felhozott vád­jaival. Azt mondja a t. képviselő úr, ki sem a bizottság összeállításával, sem pedig az ott nyi­latkozó szellemmé! megelégedve nincsen, hogy a mentelmi bizottság, különösen ellenzéki kép­viselők mentelmi ügyeiben nem jár el részre­haj lati a núl. T. képviselőház! Hogy kik alkalmasak arra, hogy a mentelmi bizottságban a ház ezen fontos joga felett őrködjenek, a háznak helyes felvilágosításokat nyújtanak, az a ház belátásá­tól függ. Mi nem kedvtelésből, hanem a ház megbízásából teljesítünk ott közkötelességet. Különben is a mentelmi bizottságban nemcsak a ház többsége, hanem minden árnyalata kép­viselve van, és ezennel felhívom a velünk együtt működő ellenzék barátainkat: mondjanak egyet­len egy esetet, a hol a mi tárgyalásainkon el­lenzéki képviselők irányában elfogultságot ta­pasztaltak volna. Várady Károly: Itt van ez az eset! Chorin Ferencz : Erről az esetről majd beszélünk később. Ellenkezőleg, számtalan esetben meg lett tagadva épen ellenzéki képviselők érdekében, a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában a bíró ságok által intézett megkeresés, ott, a hol mi azt a ház joga szempontjából helyénlevőnek talál­tuk. Annyira azonban, a mennyire ő akarja, nem mehet a bizottság, hogy tudniillik a hírlapokban megjelent minden czikk, ha mindjárt rágalmat tartalmaz is, immunitásban részesüljön, mert ennyire sem a bizottság, s remélhetőleg a ház sem fog soha menni. En tehát arra kérem a t. képviselő urat, hogy a bizottsággal szemben ily vádaktól tar­tózkodjék, és ha helyén lévőnek látja, ismerje el, hogy állításában tévedett, és hogy a bizott­ság minden politikai vonatkozástól menten, és részrehajlatlanúl járt el ott, a hol képviselők­nek ezen fontos jogáról van szó. Áttérve most, t. ház, a szőnyegen fekvő kérdés érdemének vitatására, ellenvetés tétetett a bírói megkeresés ellen azért, mert az emelt vádban politikai zaklatás foglaltatnék Holló Lajos és Bartha Miklós t. képviselőtársaim ellen. Hát nézzük, t. képviselőház, mi a tényállás ? Nevezett t. képviselőtársaink a »Magyarországá­ban megjelent czikkekben azzal vádolták a ma­gyar királyi kormányt, hogy az ellenzéki hír­lapokat összevásárló konzorcziumot a közvagyon­ból jogtalan előnyökben részesíti, és hogy a királyi várlak építését erre a konzorcziumra bizta. Miután a kormánynak becsülete nemcsak az ő magánügye, hanem ahhoz köze van az egész országnak, mert az országra nézve nem lehet közönyös, hogy ügyei élén oly kormány álljon, a melylyel szemben a közpénzekkel való visszaélés vádját lehet emelni, azért a kormány csak kötelességét teljesítette, midőn a czikkek ellen sajtóper útján fellépett. Sajtóperekben független esküdtszék ítél; Magyarországon pe­dig valóban az esküdtszékeket a guvernamen­tális szellem túltengésével vádolni nem lehet. A ezikk írójának módjában áll a törvény értel­mében, miután a közhivatalokról, s kormány­intézkedésekről vau szó, minden állításainak jó indokait elősorolni, minden bizonyítékait az es­küdtszék előtt felhozni, szóval a nyilvánosság ellenőrzése mellett az egész tényállást felderí­teni. Az, ki ily czikket megír, annak el kell készülve lennie arra, felhívásra előadni bizo­nyítékait, vagy ha alaptalanul vádolt, elszen­vedni azon büntetést, melyet a törvény szab azok ellen, kik köztisztviselők jellemét nyilvá­nosan, minden alap nélkül pellengérre állította. Más országokban, t. ház, az ellenzék szo­kott az lenni, mely ily esetben, ha a kormány a közvagyon helytelen kezelésével vádoltatott, sürgeti a kormányt, hogy lépjen fel bírói úton, és ne elégedjék meg a ház többségénsk bizalmi nyilatkozatával. Én, t. ház, merem állítani, hogy alkotmányjogi szempontból, sőt erkölcsi szem­pontból a kormány csak kötelességét teljesítette, mikor a bizonyításnak rá nézve legnehezebb, legkényelmetlenebb módját választotta, és bírói eljárás alá bocsátja azon kérdést, vájjon igaz-e az, hogy ő a közvagyonnal a hirlapvásárlók konzorcziuma érdekében visszaélt. A fenforgó esetekben tehát, a kiben alkotmányos érzés van, üldözést a kormány részéről látni nem fog, és meggyőződésem szerint épen az ellen­zéknek hivatása alkalmat adni arra, hogy a kormány ellen emelt ezen súlyos vád a nyil­vánosság ellenőrzése mellett tisztáztassék. (He lyeslés a jobboldalon.) . A politikai üldözésen kivfíl felmerült még több kifogás. Várady Károly t. képviselő úr először kifogásolta azt, hogy a per megindítá­sára a megbízást dr. Wekerie Sándor, Magyar­ország- volt miniszterelnöke adta. Várady Károly: Nem kifogásoltam! Chorin Ferencz: Nézetem szerint, t. ház, ez egészei) helyesen, a törvényeknek megfelelően történt, miután a gyanúsítás a kormány ellen emeltetett, s a kormány képviselője gyanánt dr. Wekerie Sándor volt miniszterelnök kérte az eljárás megindítását. Várady Károly: Nem kifogásoltam! Chorin Ferencz: Azon ténykörülmény, hogy a vád ki ellen irányúit, hogy az összkormány volt-e megtámadva, vagy speczialiter Wekerie

Next

/
Thumbnails
Contents