Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-450
4S0. orsaágos ülés 1895. márczius 18-án, kétföu. 37 azonban ezt teszem, foglalkozni kívánok röviden Szalay Imre t. képviselőtársamnak a mentelmi bizottság eljárásával özemben felhozott vádjaival. Azt mondja a t. képviselő úr, ki sem a bizottság összeállításával, sem pedig az ott nyilatkozó szellemmé! megelégedve nincsen, hogy a mentelmi bizottság, különösen ellenzéki képviselők mentelmi ügyeiben nem jár el részrehaj lati a núl. T. képviselőház! Hogy kik alkalmasak arra, hogy a mentelmi bizottságban a ház ezen fontos joga felett őrködjenek, a háznak helyes felvilágosításokat nyújtanak, az a ház belátásától függ. Mi nem kedvtelésből, hanem a ház megbízásából teljesítünk ott közkötelességet. Különben is a mentelmi bizottságban nemcsak a ház többsége, hanem minden árnyalata képviselve van, és ezennel felhívom a velünk együtt működő ellenzék barátainkat: mondjanak egyetlen egy esetet, a hol a mi tárgyalásainkon ellenzéki képviselők irányában elfogultságot tapasztaltak volna. Várady Károly: Itt van ez az eset! Chorin Ferencz : Erről az esetről majd beszélünk később. Ellenkezőleg, számtalan esetben meg lett tagadva épen ellenzéki képviselők érdekében, a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában a bíró ságok által intézett megkeresés, ott, a hol mi azt a ház joga szempontjából helyénlevőnek találtuk. Annyira azonban, a mennyire ő akarja, nem mehet a bizottság, hogy tudniillik a hírlapokban megjelent minden czikk, ha mindjárt rágalmat tartalmaz is, immunitásban részesüljön, mert ennyire sem a bizottság, s remélhetőleg a ház sem fog soha menni. En tehát arra kérem a t. képviselő urat, hogy a bizottsággal szemben ily vádaktól tartózkodjék, és ha helyén lévőnek látja, ismerje el, hogy állításában tévedett, és hogy a bizottság minden politikai vonatkozástól menten, és részrehajlatlanúl járt el ott, a hol képviselőknek ezen fontos jogáról van szó. Áttérve most, t. ház, a szőnyegen fekvő kérdés érdemének vitatására, ellenvetés tétetett a bírói megkeresés ellen azért, mert az emelt vádban politikai zaklatás foglaltatnék Holló Lajos és Bartha Miklós t. képviselőtársaim ellen. Hát nézzük, t. képviselőház, mi a tényállás ? Nevezett t. képviselőtársaink a »Magyarországában megjelent czikkekben azzal vádolták a magyar királyi kormányt, hogy az ellenzéki hírlapokat összevásárló konzorcziumot a közvagyonból jogtalan előnyökben részesíti, és hogy a királyi várlak építését erre a konzorcziumra bizta. Miután a kormánynak becsülete nemcsak az ő magánügye, hanem ahhoz köze van az egész országnak, mert az országra nézve nem lehet közönyös, hogy ügyei élén oly kormány álljon, a melylyel szemben a közpénzekkel való visszaélés vádját lehet emelni, azért a kormány csak kötelességét teljesítette, midőn a czikkek ellen sajtóper útján fellépett. Sajtóperekben független esküdtszék ítél; Magyarországon pedig valóban az esküdtszékeket a guvernamentális szellem túltengésével vádolni nem lehet. A ezikk írójának módjában áll a törvény értelmében, miután a közhivatalokról, s kormányintézkedésekről vau szó, minden állításainak jó indokait elősorolni, minden bizonyítékait az esküdtszék előtt felhozni, szóval a nyilvánosság ellenőrzése mellett az egész tényállást felderíteni. Az, ki ily czikket megír, annak el kell készülve lennie arra, felhívásra előadni bizonyítékait, vagy ha alaptalanul vádolt, elszenvedni azon büntetést, melyet a törvény szab azok ellen, kik köztisztviselők jellemét nyilvánosan, minden alap nélkül pellengérre állította. Más országokban, t. ház, az ellenzék szokott az lenni, mely ily esetben, ha a kormány a közvagyon helytelen kezelésével vádoltatott, sürgeti a kormányt, hogy lépjen fel bírói úton, és ne elégedjék meg a ház többségénsk bizalmi nyilatkozatával. Én, t. ház, merem állítani, hogy alkotmányjogi szempontból, sőt erkölcsi szempontból a kormány csak kötelességét teljesítette, mikor a bizonyításnak rá nézve legnehezebb, legkényelmetlenebb módját választotta, és bírói eljárás alá bocsátja azon kérdést, vájjon igaz-e az, hogy ő a közvagyonnal a hirlapvásárlók konzorcziuma érdekében visszaélt. A fenforgó esetekben tehát, a kiben alkotmányos érzés van, üldözést a kormány részéről látni nem fog, és meggyőződésem szerint épen az ellenzéknek hivatása alkalmat adni arra, hogy a kormány ellen emelt ezen súlyos vád a nyilvánosság ellenőrzése mellett tisztáztassék. (He lyeslés a jobboldalon.) . A politikai üldözésen kivfíl felmerült még több kifogás. Várady Károly t. képviselő úr először kifogásolta azt, hogy a per megindítására a megbízást dr. Wekerie Sándor, Magyarország- volt miniszterelnöke adta. Várady Károly: Nem kifogásoltam! Chorin Ferencz: Nézetem szerint, t. ház, ez egészei) helyesen, a törvényeknek megfelelően történt, miután a gyanúsítás a kormány ellen emeltetett, s a kormány képviselője gyanánt dr. Wekerie Sándor volt miniszterelnök kérte az eljárás megindítását. Várady Károly: Nem kifogásoltam! Chorin Ferencz: Azon ténykörülmény, hogy a vád ki ellen irányúit, hogy az összkormány volt-e megtámadva, vagy speczialiter Wekerie