Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-450

86 450. országos ülés 1895. márezius 18-án, hétfőn. talán Chorin Ferencz képviselő úr nem hiszi el, hogy így van a dolog, akkor felolvasom. (Hálh juk! Halljuk!) Én azt tartom, ha tovább megyünk, és megnézzük a jelentés azon passzusait, melyekből be akarnák bizonyítani, hogy csakugyan sajtó útján elkövetett rágalmazás, vagy becsületsértés vétsége forogna fenn, egyetlen egy passzust sem találnának arra, mely akár a rágalmazás, akár a becsületsértés vétségének ismérveit megállapítaná. Az első passzus, melyet a jelentés felsorol, azt mondja, hogy a »Magyarország« czímtí lap két számában ezikkek jelentek meg, melyek egy hírlapkiadó társulat keletkezésének történetét tárgyalván, azt vitatják, hogy ezen új vállalatnak czélja nem egyéb, mint némely ellenzéki lapnak a kormány czéljaira való megnyerése, és hogy ezen vállalat háta mögött a kormány áll. Ebben két állítás foglaltatik. Én a magam részéről abszolúte nem látok semmi legkisebb jelenséget ebben a passzusban arra, hogy itt rágalmazás vag3^ becsületsértés forogna fenn, sőt a közvéleménynek — azt tartom — osztatlan felfogása az, hogy az a hírlapkiadó társulat tényleg azért alakúit, a mint azt a czikk mondja : hogy némely ellenzéki lapokat a kormány czéljaira nyerjenek meg. Polónyi Géza : Meg is nyerték! Várady Károly: A másik passzus az. hogy a »Pesti Napló« és a »Szabad Szó« czímtí hírlapok megvétele alkalmával 25.000 forint kéretett a kormánytól.Az a lap, melynek vezetőit sajtópörbe akarják fogni, kimutatta, és azt tartom, hogy az akkori belügyminiszter úrnak itt előterjesztéséből is mindnyájan meggyőződtünk arról, hogy tényleg az ő elismerése alapján is volt ehhez köze a megelőző kormánynak, vagy legalább a belügyminiszternek, mert ilyen beadvány hozzá benyujtatni szándékoltatott, és azt hiszem, be is nyújtatott. A harmadik passzus azt tartalmazza, hogy azon időben, mikor a két ellenzéki lap megvásárlása volt szóban, lett kiadva a királyi várpalota építése. E czikk nem mondja azt, hogy tényleg azért történt a királyi várpalota építkezésének kiadása, hogy ezek a megvásárolt hírlapok a kormánynak dicshimnuszokat zengedezzenek, hanem kiemeli, mint) véletlen körülményt, hogy az összeesik vele. Vannak, a kik elhiszik; én a magam részéről nem is akarom feltételezni, hogy ezért történt volna; sokkal inkább bízom a kormány tagjaiban, semhogy ezt feltételezném; de minden fejrázások daczára nem tudom ebből kiolvasni a rágalmazás és becsületsértés ismérveit. A további passzusok azt mondják, hogy a kormány különféle eszközökkel igyekszik az embereket a maga czéljaira megnyerni; elmondják, hogy milliónyi betű magasztalja a kor mányt; a mi úgy is van, mert mihelyt az egyházpolitika van a szőnyegen, millió betíí röp-köd és magasztalja a kormányt. Nem akarom tovább untatni a t. házat az egyes passzusok felsorolásával. Nekem az a felfogásom, hogy azokban az előadásokban, melyeket a t. háznak két mélyen t. és jellemes tagja kellő megfontolással írt meg, tapasztalataik és meggyőződéseik alapján, azokban nemcsak hogy nincsen, de nem is lehet semmiféle rágalmazás és becsületsértés vétsége. T. ház! Szerintem ez az eljárás, hogy mi itt két jellemes ellenzéki képviselőt kiadjunk, és azoknak mentelmi jogát felfüggeszszük, tisztára a politikai üldözés tényét állapítja meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék visszagondolni, akkor, midőn az egyházpolitika két év előtt a szintérre kezdett lépni, hogy azóta csakugyan nem a sajtószabadság, de lehetne mondani, a sajtószabadosság kezdett minduntalan lábra kapni, és a mi azóta történik — pedifí én vagyok a sajtó legnagyobb és legelső tisztelője, — azt tárgyilagosságnak sok tekintetben nem lehet mondani. Lehet, bogy ezek a t. képviselőtársaim is talán némi részben elragadtatták magukat, de tessék nézni a másik oldalt, hogy az utóbbi két esztendőn át nem két czikkben, de esztendőkön keresztül folyton dobot vernek az általam is helyeselt egyházpolitikai javaslatok melíett, de túlozva és helytelenül, és olyan férfiakat gyanúsítottak, a kik egyáltalán politikai múltjok, hosszú, önzetlen küzdelmük által nem érdemelték meg, hogy folyton gúnynak, lerántásnak és lábbaltiprásnak legyenek kitéve. T. uraim ! Én ezt az eljárást, ismétlem, politikai üldözésnek tekintem, annyival inkább, mert semmi esetben sem látom fenforogni a büntető törvény semmiféle szakaszának megsértését. A mélyen t. előadó úr igyekezett a mentelmi bizottság többségének véleményét körvonalozni, de engem nem tudott meggyőzni arról, hogy itt csakugyan vétség forogna fenn, és én nem is tudok csatlakozni a mentelmi bizottság többségének ajánlatához, a mely szerint ezen képviselőtársaink mentelmi joga felfüggesztessék, hanem magam is azon állásponton vagyok, hogy miután sok tekintetben reá szolgált az a két megelőző kormány, miután a nagy közvélemény igen sokat ró a megelőző kormányrovására, határozza el a képviselőház, hogy nem függeszti fel ezen két képviselőtársamnak mentelmi jogát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy a fenforgó kérdés tisztázásához én is néhány megjegyzéssel járulhassak. Mielőtt