Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

22 449. országos ülés 1895. márczins 13-án, szerdán. A tárgyalás alatti törvényjavaslatot örömmel fogadom, e törvényjavaslat egy rég érzett szükségen kivan segíteni, egy az ország erdélyi részének ezer éven át védbáí-tyáját képező, államalkotó, államfentartó népfajt, a székely népet akarja a vasút áldásaiban részesíteni. Ugyanis tudva van, hogy Magyarország 10.000 kilométert meghaladó vasxíthálózatából eddig vajmi csekély rész jutott székely testvéreinknek, (Igaz! Úgy van 1 a jobboldalon.) pedig a székely nép érdemes a támogatásra, a történelem tanúsága szerint a székely nép a haza védelmében mindig nagy tényező volt, nagy és fontos kötelességeket teljesített a múltban, nagy és fontos kötelességek várnak reá a jövőben. (Igaz! Úgy van!) Nem lett volna szabad eddig sem megengedni, hogy a székelység saját, hibáján kivííl közlekedési eszközök hiányában elszegényedve, az önfentartási küzdelemben kifáradva, részint hónát itt hagyva, kivándoroljon, részint meggyengülve, gyérülve megfosztassák nagy feladatainak sikeres teljesítésétől. Tagadni nem lehet, hogy a székely megyék területén lakók eddig nagy hátrányban vobak az ország azon területének lakosaival szemben, kik elég szerencsések voltak korábban élvezni a vasútat, s ez által jó közlekedési forgalmi eszközök előnyeit. Ezen hátrányokat ismerte föl az előző kormány, a midőn e javaslatot elő készítette, hasonlólag e hátrányok fölismerése vezette a jelenlegi kormányt is arra, hogy a javaslatot magáévá tegye. Azt hiszem, nincs a háznak egyetlen tagja, ki ne üdvözölné örömmel a javaslatot, s ne óhajtaná annak minél előbb leendő teljesülését. (Igaz! Úgy van!) Csak egy-két évtizeddel ha korábban sikerűi a székelységet kellő vasutakkal ellátni, s ez által a könnyebb megélhetés feltételeit biztosítani, bizonyára nagy emberanyagot sikerült volna a hazának megtartani-, a kivándorlás nem öltött volna nagyobb mérveket, nem veszett volna el reánk nézve annyi drága munkáskéz, mely egyszersmind az erdélyi részek egyik leghazafiasabb elemét gyérítette. (Igaz! Ügy van!) A segély most sem késő. Van azonban e javaslatnak egy nagy hibája, (Halljuk!) igen keveset ölelt föl; igen nagy székely lakta területeket mellőz. Óhajtandó lett volna a Kis-Küküllő völgy felső részén lakó, több mint 50.000 székelyt magában foglaló területek vasúti igényeit is e javaslat keretében megoldani. (Úgy van!) Idefoglalható lett volna ugyanis az egész Kis-Küküllő völgye, különösen a Balavásártól kezdődő Marostorda, Udvarhely és Csikmegyék területein lakó egész Gyergyó-Alfaluig, illetőleg Gyergyó-Szent-Miklósig terjedő székelység ezen székely vasutak hálózatába. A ki ismeri e székelyek lakta terűletet, az ottan élő székelység viszonyait, az nem habozna egy perczig sem a vasúthálózatnak oda leendő kiterjesztésével. Ugyanis itt a székelység csak nagy küzdelemmel képes magát az ő sziklás bérczei között föntartani. A ki látja azokkal a kezdetleges járművekkel deszkát, fát, meszet, követ szállító, éjjelnappal útban levő, a legsanyarúbb időket sem véve ki, vékony czondrába öltözött székelyt, még pedig férfiút, asszonyt, gyereket egyaránt hosszú karavánokban utazni a tűzhelytől távoli vidékekre azért a pár nyomorult fillérért, mit megkeresni kénytelen a maga és családja fentartására, annak megesik a szive e nép küzdel • mes életén, mely a szegényes kereset miatt még* nagyobb ünnepeit sem képes otthon, övéi között tölteni. És minő nagy szám esik áldozatul a mindig utazásban levő, gyakran éhezve, fázva, elcsigázva tengődő népfajból. Itt 40—50 ezer székely az ő bérczei között elzártan, mondhatni elhagyatottan él, tudomásom szerint az egész nagy területen egy járásbíróság, szolgabírói hivatal, avagy adóhivatal nem székel, hanem a nép mindkét felől végighúzódó vízválasztó hegyeken át érintkezik hivatalaival. E nagy terület lakóinak száma, ha idejekorán nem megyünk segítségére, gyengül, fogy, pusziul, pedig jól fölfogható érdekünk, különösen az erdélyi részekben, egyetlen egyet sem elveszni engedni e kiváló, minden tekintetben megbecsülendő hazafias népfajból. De van ezen kivűl egy más nagy állami érdek, a mi figyelmen kivűl nem hagyható, s a mi előbb - utóbb megköveteli, hogy a KisKüküllő völgyén föl, a már említettem területek vasúttal láttassanak el. Ugyanig a tárgyalás alatt levő javaslatban foglalt vasutak mintegy körvasútat képeznek, szelve Románia felől határszéleinket, ezek mindenesetre nagy szolgálatot tehetnek, de egy ellenséges csapat a határszéltől nem messze e fő vonalrészt álutakon könynyen elérheti, s a vasúti sínek fölszedésével csapataink korai felvonulását nagyon gátolhatja, nemcsak, hanem szomorú katasztrófát is idézhet elő. Mig az ország szivéből egyenes sugárként kiépített kis-küküllő-völgyi vasút, mely nézetem szerint a legrövidebb utat tenne a román határ felé, kiszámíthatatlan nagy hadászati előnyöket biztosítana hadseregünknek, s ez által magyar hazánknak. Megjegyezni kívánom, hogy Kis-Küküllő vármegye, bár erejét túlszárnyaló áldozatok árán, de el van határozva a keleti fővonal Balázsfalva, esetleg Karácsonyfalva vas-