Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

ö}Q 449. országos ülés 1893. n Világos tehát, hogy a három vonal mindegyikének más-más a rendeltetése, a jellege és a jövője; a kapocs köztük egyrészt a geográfiai fekvés, másrészt az a gondolat, a mely ezen házban mindig a legélénkebb visszhangra talált, hogy a Székelyföld lakosságán, mely eddig vasutak tekintetében is a legmostohább helyzetben volt, legalább e részben végre segíttessék. Hozzájárulnak ugyanehhez még igen fontos katonai indokok is; azonban első sorban, úgy hiszem, abból a szempontból kell az ügyet megbírálni, hogy az Erdélyben kétségkívül létező gazdasági és politikai természetű bajokat orvosolni akarjuk, annak leghathatósabb, és mondhatnám, legolcsóbb módja is az, hogy az érdekelt vidékeket gazdasági elmaradottságukból minden eszközzel kiemeljük, és különösen, hogy összeköttetéseiket Erdély nyugati részeivel és Magyarországgal szaporítsuk. Első sorban ebből a szempontból tekintem az ügyet, mert ezek is elég fontos indokok arra nézve, hogy a törvényhozás magát ily vonalak. kiépítésére elhatározza. Azt, hogy ezeket a vonalakat magánvállalkozás útján nem sikerült létesíteni, igen természetesnek fogja találni mindenki, ki a kérdés pénzügyi részét szemügyre veszi. Ugyanis a három vonalnak hossza együttvéve 329*5 kilométer. Az építési tőke összesen 25 millió forinttal van előirányozva, a melyből körülbelül egy millió forint érdekeltségi hozzájárulások útján fedeztetnék. Maga Csík vármegye, a mely pedig a legszegényebb megyék közül való, 700.000 forintot szavazott meg e czélra, a mi mindenesetre azt mutatja, hogy ezen megye közönsége iparkodik a saját erejéből is magán segíteni, és nem várja, hogy csak az állam segítsen rajta. Megemlítendőnek tartom még azt, hogy ha más megyék valamely helyi érdekű vasút költségeihez hozzájárulnak, akkor hozzájárulásuknak összegét legalább törzsrészvényekben megkapják. A jelen esetben azonban Csík vármegye és a többi törvényhatóságok hozzájárulásukért abszolúte semmiféle ellenértéket az államtól nem kapnak. Ha tehát az állam ki is építi ezeket a vasutakat, — és távol áll tőlem, hogy az állam által elvállalt terhet csekélynek feltűntessem — azért az érdekelt megyék még csak oly kedvező helyzetbe sem jutnak, mintha a szokásos módon magánvállalkozás útján történt volna a székely vasutaknak létesítése. Az egész vonalon a kilométer építési tőkéje kitesz körülbelül 75.000 forintot. Azonban itt nem lehet átlagokkal dolgozni, mert minden egyes vonalrész költség szempontjából is mint külön individualitás jelentkezik. Számításom szerint a ghymesi vonalrésznek minden kilométere körülbelül 200.000 forintba kerül, a sepsi-szentárczius 13-án, szerdán. györgyi fővonalnak kilométerje kerülne 60.000 forintba, végűi a marosnyiresi szárnyvonal egyszerűen egy drágább építkezésű helyi érdekű vasút, melynek kilométerje 40.000 forintot igényel. Az aránytalanul legdrágább vonal tehát a ghymesi, a mely 8,700.000 forintba kerül, és melynek kiépítésére a Komániával kötött szerződés értelmében kötelezve vagyunk. Ezt az áldozatot tehát az ország nemcsak a Székelyföld lakossága érdekében viseli. Megjegyzem még, hogy a székely vasutak hálózatának kiépítése több évre fog felosztatni. Legelőször is a Sepsi-Szent-Györgytől kiiodiídó vonal fog Csíkrákosig és innen Ghymesig kiépíttetni. Erre a két vonalrészre most 12,800.000 forint vétetik igénybe, mely összeg a pénztári készletekből fogna fedeztetni. A további vonalak kiépítésére nézve egyelőre határidő nem lett megállapítva, azonban a pénzügyi bizottság, egyetértve a kormánynyal, kívánatosnak jelezte, hogy tekintettel az általam érintett és a t. ház által különben is gyakran méltányolt szempontokra, a ghymesi csatlakozás keresztülvitele után lehetőleg haladéktalanul építtessenek ki a hálózatnak többi részei is. Magától értetó'doleg a fedezet tekintetében a törvényhozás esetről-esetre mindig újra fog határozni. A mi már most az építendő vonalak jövedelmezőségét illeti, a miniszteri indokolás az erdélyi helyi érdekű vasutak és a magyar államvasutak erdélyi vonalainak jövedelmezőségéből kombinált átlagos számítást állít fel, a mely szerint a székely vasutak költségeinek kamataira az állam csak évi 390.000 forintot fizetne rá. Ezt egyszerűen az előterjesztés jellemzésének kiegészítéséül akarom kiemelni, a nélkül, hogy erre valami igen nagy súlyt fektetnék. Mert bizonyos az, hogy ha csak fiuancziáiis szempontok vezetnék a törvényhozást, akkor ezeket a vonalakat alig fognók kiépíteni. Hanem építjük két okból: 1. mert az egyik résznek a kiépítésére egy nemzetközi szerződésben kötelezettséget vállaltunk, a melyet feltétlenül teljesítenünk kell; 2. mert a tulajdonképeni székely vasutak kiépítése mellett nem szól agyán semmiféle írott ángazsmán, hanem szól mellette az a tény, hogy miíidenki, ki erdélyi kérdésekkel foglalkozik, a gyakorlati megoldás módozatai között ezen vonalak kiépítésének kiváló helyet fog kijelölni. A pénzügyi bizottság sem tehette tehát, hogy ezen indokok elől elzárkózzék, és hogy ezt az előterjesztést tisztán pénzügyi érdeme szerint bírálja; hanem mérlegelte azt együttesen az Erdélyt érintő összes kérdésekkel, és erre a háttérre való utalással vagyok bátor én is a 449. országos ülés 1895.