Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-449
449. országos ülés 1895. márcziras 13-án, szerdán. Í9 Ezzel szemben legyen szives a t. ház meg- j engedni, hogy felolvassam a törvényjavaslat indokolásának egy pontját; ebből megítélheti a t. ház, hogy ki mondotta a tényeknek megfelelő valóságot. (Olvassa.) »A segesvár-szentágothai helyi érdekű vasút kiépítéséhez elsőbbségi részvények ellenében 360.000 forintnyi segélylyel járul hozzá és ezen elsőbbségi részvények beszerezhetése czéljából a szász egyetem és hitelbank pénztárából 50 évi törlesztésre 5'432 százalékos annuitások mellett megfelelő kölcsönt vesz fel; a 360.000 forintos kölcsön kamatainak és tőketörlesztési részletének fedezése czéljából pedig a már kivetett négy százalékos törvényhatósági pótadóján kivül — a törvényhozás engedélye mellett — még újabb! öt százalékos pótadót vet ki.« Tehát ha 360.000 forint tőke törlesztésére és annuitásaira neki öt százalékos vármegyei pótadót kell kivetnie, akkor nagyon valószínű, hogy a B60.000 forintos vármegyeház építésénél is rászorult a négy százalékos pótadóra. Elnök: Minthogy szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólani. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Egy igen rö/id megjegyzés előterjesztésére szorítkozom. Két pontra nézve teljesen egyetértek Horánszky t. képviselő úrral. Az első pont az, hogy ha most annak az elvi kérdésnek eldöntéséről volna szó, vájjon a pénzintézeteknél elhelyezett összegek pótadóval megterhelhetők-e, én is teljesen osztozom az ő felfogásában, hogy nem forog fenn semmi ok arra, hogy ezek az összegek, melyek az adót talán könnyebben elviselhetik, az adóztatás alól kivonassanak. A második pont, a melyre nézve vele tel jesen egyetértek, az, hogy az 1883: VII. és ugyanazon évben meghozott XV. törvényczikk intékedései közt bizonyos ellentét kétségkívííl fenforog. Azonban erre a kontroverziára nézve, t. ház, a törvényhozás 1891-ben már döntött, akkor, mikor a nagyszeben-vöröstoronyi vasxtt építési költségeinek biztosításáról szóló törvényt elfogadta, mely törvény szórul-szóra ugyanazon intézkedéseket tartalmazta, mint a melyeket a jelen törvényjavaslat proponál. Az 1891-iki törvény e részben a következőképen intézkedik: »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasút nagyszeben-feleki vonala megépítésének biztosítása érdekében Szeben vármegye törvényhatósági bizottságának 1891. évi márczius hó 4-én tartott közgyűlésében egyhangúlag hozott azon határozatát, a mely szerint a vármegye a nevezett vasútvonal építési költségeinek részbeni fedezetéül kibocsátandó elsőbbségi részvények megvétele czéljából felveendő kölcsön éyjáradékainak fedezésére az 1883. évi XV. törvényczikk 9. §-ában felsorolt állami adók után — kivéve az 1883. évi VII. törvényczikk értelmében a pénzintézeteknél elhelyezett — és az 1875. évi XXII, törvényczikk 6. §-ának a), b), c) pontjaiban említett tőkék után járó tőkekamatés járadékadót legfeljebb az állami adók kilencz és egynegyed százalékáig terjedhető pótadót vet ki, jóváhagyhassa.« Hivatkozással arra, hogy a jelen törvényjavaslatban kontemplált vasiitnál teljesen ugyanazok a viszonyok állanak fenn, mint a vöröstoronyi vasútnál, hivatkozással továbbá arra, hogy úgy a megye, mint a kormány elhatározását ez esetben is ugyanazok az indokok inspirálták, mint 1891-ben, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslat első szakaszát változatlanul elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést. Azok, a kik az első szakaszt elfogadják, kérem, álljanak fel. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Perczel Béni jegyző : (Olvassa a második szaka&st.) Elnök: Senkinek sincs észrevétele. El van fogadva. Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kérem, foglalják el a képviselő urak helyüket. A következő tárgy: a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok jelentései (írom. 771,772) a székely vasutak kiépítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 706) tárgyában. Neményi Ambrus előadó: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) Úgy vagyok meggyőződve,hogy ha valaha ily természetű törvényjavaslat a tisztelt ház előtt minden különös indokolás nélkül megállhatott, úgy ezt a székely vasútakról szóló előterjesztésről mondhatni. (Úgy van! Úgy van!) Erre való tekintettel tehát a t. ház engedelmével arra kívánok szorítkozni, hogy a törvényjavaslatnak csupán leglényegesebb pontjait, ezeket is egész röviden, inkább jelezzem, mint sem kimerítsem. T. ház! Azon vasirti hálózat, melyet a jelen törvényjavaslat a székely vasutak elnevezése alatt összefoglal, tulajdonképen három vonalból áll. Az első és fővonal terjed Sepsi-Szent-Györgytől Szászrégenig, hossza 230 kilométer. Ebből a fővonalból kiágazik egy 44 kilométer hosszá vonal a Ghymes-szorosig. Ez a második rész. A harmadik aztán szintén a sepsi-szent-györgyszászrégeni vonalból kiágazólag a marosnyiresszékelyudvarhelyi 62*5 kilométer hosszú vonal, mely egészen a helyi érdekű vasutak jellegével fog birni. 3*
