Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-449
Ü9, országos ülés 1895. márezius 13-&n, acord&B. 15 kai ismerős, hogy Nagy-Küküllő vármegye törvényhatósági ülése termében, a hol a szász érdek egyesül a kormányhatalom képviselőjének akaratával, no ott azután egyhangú határozatnak létre kell jönnie. Ezen egyhangú határozattal szemben azonban, bocsánat, arra is kell felelnem, és az én t. képviselőtársamnak figyelmébe ajánlanom, hogy azon vármegyének közel tizenöt éven át volt főispánja, és ezen vármegyének majdnem egy évtizeden keresztül alispánja, ezen vármegyei határozatot megfelebbezték. Hát azzal a téuynyel szemben, hogy a végrehajtó hatalom képviselője a főispán áll élén ilyen helyi érdekíí vasútnak és ez a főispán, elismerem, anyagi érdek kizárásával, de mindenesetre tekintélyének súlyát és hatalmának egész befolyását, a vármegye törvényhatósági bizottságában egyesíti a Szent-Agotha-Segesvár érdekében egyesített szász erőkkel, és így 100 bizottsági tag által hozott határozatot felmutathat akkor, midőn ezen vármegye törvényhatósági bizottsága tagjainak fele sem jelent meg azon a gyűlésen, mert méltóztassék megengedni, 240 tagból áll azon törvényhatósági bizottság, tehát abszolút többsége a vármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak sem vett részt ezen határozat hozatalában, és ezen ténynyel szemben ott áll a megyei viszonyokat jól ismerő volt főispáni és volt alispáni felebbezés; ily körülmények közt, engedelmet kérek, én, mint törvényhozási tag, nem helyezhetek súlyt arra a törvényhatósági határozatra, a melynek formai hatályát elismerem, de tartalmi igazságát és indokoltságát és annak azon irányát, hogy a tőkekamat-adókat az 1883. évi XV. tcz. ellenére a pótadó alól kiveszi — nem. Épen azért, a magam részéről csatlakozom Horánszky Nándor t. képviselőtársam felfogásához, és a törvényjavaslatot magam sem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra feljegyezve senki sincs, ha szólani senkisem kivan, a vitát bezárom. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Azon terjedelmes indokolás és ismertetés után, a melyben a törvényjavaslatot a t. előadó úr részesítette, megengedi nekem a t. ház, hogy ne csak azon kifogásokkal, észrevételekkel, ellenvetésekkel foglalkozzam, a melyek a törvényjavaslat elfogadása ellen lettek előhozva. T. barátom, Horánszky Nándor három fő indokot hoz fel a törvényjavaslat elfogadása ellen, és pedig először azt, hogy az nagy megterheltetést ró a megyére, másodszor, hogy politikai szempontok állnak ennek útjában, harmadszor felvilágosítást kér az iránt, hogy miért van két adónem a megadóztatás alól kivonva. A mi a megyének megterheltetését illeti, ez ellen az lett indokul említve, hogy nem is czélszerfí, és elvileg nem helyeselhető, hogy a megye adósságot csináljon csak azért, hogy egy vasút létesítését előmozdítsa, és elsőbbségi részvényeket vegyen, a miért aztán a megyének azon részei, melyek a vasút jótéteményében nem részesülnek, különös megterheltetésnek lennének kitéve. Erre nézve nézetem az, hogyha ilyen kifogásokat emelünk, minden esetre ki kellene mutatni azt, hogy ez valósággal terhet képez, olyant, a melyet minden körülmények között viselni kell. Nézetem szerint azonban ez nem úgy áll. Az indokolásban meg van említve, hogy hiszen ez csak adó, és csak annyiban és csak akkor fog kivettetni, ha az elsőbbségi részvényeknek osztalékai nem fedeznék azon kamatot és törlesztési járadékot, a melyet a felvett adósság után kellend fizetni, és így a megterhelés kérdésének megítélésénél azon körülmény volna bírálat alá -veendő, hogy vájjon csakugyan lehet-e számítani arra, hogy az elsőbbségi részvények osztalékai legalább oly magasságban fognak befolyni, mint a milyen összeget kell a felvett kölcsön után törlesztési járulékként fizetni. Persze nehéz, t. ház, előre meghatározni, hogy egy építendő vasútnak jövedelmezősége milyen lesz, és ha erre mégis ki akarok terjeszkedni, csak úgy tehetem, ha egy tekintetet vetek a már létező vicziuális vasútakra és azok jövedelmezüségére. A t. ház előtt van a kereskedelemügyi minisztériumnak múlt évi működéséről szóló jelentés, mely meglehetős bőven foglalkozik a vicziuális vasutakkal és kimutatja azoknak jövedelmezőségét. Ott ki van tüntetve számszerint, hogy a létező viczinális vasutak általánasságban 3 6 /io százalékot jövedelmeznek a befektetett tőke után. Hogyha csak ezt az átlagot veszszük is ezen viczinális vasútnál, úgy azon aggodalom, hogy az elsőbbségi részvényeknek jövedelme nem fedezné a törlesztési járulékot, tökéletesen el van oszlatva, mert a 3 6 /io százalék jövedelem 604.000 forint befektetett tőke után körülbelül 20.000 forintot tesz ki, tehát már meghaladja a 19.555 forint évi járadékot, a melyet a törlesztésre fizetni kell. De azt mondhatja erre valaki, hogy erre az átlagra egyáltalán nem lehet számítani, mert hisz az átlag épen onnan származik, hogy némely vasút többet jövedelmez, más kevesebbet, és nincs kizárva, hogy ez a vasút is azok közé fog tartozni, melyek kevesebbet hajtanak. Azt hiszem, ez meglehetősen ki van zárva. Ismét csak a statisztikai adatokból kimutatható tanúságra hivatkozom. Ezekből azt látjuk, hogy a viczinális vasút jövedelmezősége megfordított arányban áll a befektetett tőke magasságával.
