Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

éií>. országos ülés 1895, uárezins 13-án, szerdán. 13 a sójáradék levonása után csak 18.000 forintot tesz ki — fenforog. Nagy-Küküllő vármegye ezen feltételesen elvállalt|teher ellenében megszerzi a vasút feletti dispozicziót; azonkívül, minthogy az engedély 90 évre szól, a kölcsön pedig 50 év alatt lesz törlesztve, 40 évig marad a vasút teljes tulajdonában és élvezetében. A kellő jövedelmezőség tekintetében ezen vasútnak két garancziája van. Az egyik az építés olcsósága, mert valóban ezen vasút építési költségei bámulatos olcsósággal vannak előirányozva, a mennyiben kilométerenkint 12.352 forintba kerül, mig más vasútaknái 28—35.000 forint is szokott előirányoztatok A mi pedig a költségelőirányzat helyességét illeti, erre nézve azon míniszterális szakközeg felel, ki ezen előirányzatot fölülvizsgálta és helyesnek találta. A második garanczia Szent-Ágotha és vidékének élénk ipari és kereskedelmi forgalma, melyre nézve legyen szabad a kereskedelmi miniszternek 1892. évi jelentéséből röviden csak a következőket idéznem. A 340-ik lapon azt mondja : »a kender- és lentermelésre alakult Szent-Agotha községben, az erdélyi részek egyik legvállalkozóbb szellemű és legszorgalmasabb lakossággal biró községében egy szövetkezet.* A 321. lapon pedig azt mondja : »1892-ben mindössze*, — vagyis egész Magyarországon »csak egy iparszövetkezet létesült, és pedig Szent Ágothán a timárok közt, kik 60.000 forint tőkebefektetéssel bőrgyárat építettek.« Ezzel csak röviden akartam arra utalni, hogy Szent-Ágotha eddig is gazdasági téren igen szép fejlődésnek indult, és a vasút kiépítése után vállalkozó Szellemének még tágabb tér fog nyilni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Midőn Szent-Ágothának forgalmáról röviden megemlékezni kívántam, ezen kérdéssel kapcsolatosan érintem a vasút kifogásolt irányának kérdését is. E tekintetben azt hiszem, hogy ha a tervezett iránynak a kellő személy- és árúforgalmi előfeltételei megvannak, úgy csupáu azon kifogás, hogy ezen vasútvonal valamivel távolabb esik a fővárostól, mint esetleg más irány, nem lehet döntő egy helyi érdekű vasútnál, mely első sorban a helyi érdekeket van hivatva szolgálni és a helyi foigalom irányát kell, hogy kövesse. (Helyeslés jobbfelöl.) És a mint az egész országra nézve áll, hogy szükséges a kereskedelmet és ipart bizonyos központban, a fővárosban összpontosítani, úgy áll ez mindenesetre kisebb közigazgatási körzetekre nézve is, hogy ezen kisebb ipar és kereskedelem, mely nem oly extenzív és terjedelmes, hogy egész a fővárosba felnyúljon, ott is bizonyos helyen öszpontosítva legyen. Már pedig határozottan állíthatom, hogy Szent-Ágotha Segesvárral élénk üzleti összeköttetésben áll, és Szent-Ágothának s a közbeeső községeknek összes szükségleteit majdnem kizárólag Sege-várról és vidékéről látják el. Általában, ha Szent-Ágothának kereskedelmi és ipari forgalmát veszszük, azt látjuk, hogy ezen forgalom úgyszólván kizárólag Segesvárra, Udvarhely megyére és Romániára szorítkozik, és úgy a kiviteli, mint a behozatali czikkek forgalma erre a vidékre esik, a mely vidék forgalmi irányának tehát a tervezett vasút leginkább megfelel. Különösen fel kell említenem, hogy SzentÁgothán igen nagy kőhiány van, és hogy különösen a megyei utak fentartására szükséges kavicsot Segesvár vidékéről szerzik be. Már most addig, a mig ez idő szerint a kavics rizsmájának ára 24 forint, addig az vasúton szállítva csak 12 forint lesz, úgy, hogy egyedül ezen úton is már finánezirozható lesz a törzsrészvényekre az útalapból kivetett 130.000 forint. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezekhez még hozzájárul az is, hogy kilátásban van az összeköttetés Csíkkal és Moldovával. (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) Ha a tervezett irányt vizsgáljuk, egyedül Kerethalom volna azon nagyobb község, a mely ezen vasúti vonalból kiesnék; hanem ez még azon esetben sem vonatnék forgalomba, ha a vasút Medgyes felé vitetnék, és csak akkor lenne érinthető, ha e helyi érdekű vasút Erzsébetváros felé venné irányát. Azt pedig Nagy-Küküílő vármegyétől nem lehet megkívánni, hogy a forgalmat Segesvárról el, és Erzsébetváros felé terelje. A mi Horánszky Nándor t. képviselő úrnak azon ellenvetését illeti, hogy épen azon részen, mely a vasút által érintve nincs, többnyire románok laknak, és így ezeknek az ő nézete szerint esetleg a szászok érdekében való megterheltetése politikai szempontból is veszélyes, erre nézve van szerencsém megjegyezni, hogy először is ez nem áll, miután a románok NagyKüküllő megyében úgy, mint a többi nemzetiségek és a magyarok is, meglehetősen egyformán vannak eloszolva, másrészt pedig épen a románok azok, a kik az állami adónak aránylag legkisebb részét fizetik. Különben van Szerencsém újból is azon körülményre utalni, hogy Nagy-Küküllő vármegye törvényhatósági gyűlésén 110 bizottsági tag a vármegyének ezen hozzájárulását megszavazta, és így ezen ténynyel szemben esetleg azon körülmény, hogy előbb vagy utóbb, egyes érdekeltek ez ellen felszólalnak, döntő nem lehet, miután azt minden vasútnál tapasztaljuk, hogy mindenkinek igényeit egyformán nem lehet kielégíteni, és mindenki azt szeretné, hogy a vasút a saját telkét érintse.