Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

44S. arszágos ülés 1895. inárczius 13-án, szerdán. íl hatók legyenek. Ha tehát a vasát kilométerje évi 360 forint tiszta jövedelmet hoz, akkor a megye minden tehertől megszabadul. Már pedig helyi érdekű vasútaink kilométerenkint átlag a következő nettó-jövedelmet hozták: 1892-ben 973 forintot, 1893-ban 1024 forintot. Sőt ha a legrosszabb vasutakat külön csoportosítom, azoknak jövedelmezőségi átlaga kilométerenkint 700 forint. Nem valami vérmes tehát az a remény, hogy ez a vasút legalább is 360 forintot fog kilométerenkint hozni, úgy, hogy a megye vagy egyáltalában nem, vagy csak igen csekély öszszeggel lesz kénytelen a hiányzó jövedelmet pótolni. Ezzel szemben aztán a megyére kétféle előny vár: először, hogy a vasútnak tényleges tulajdonosa lesz, és hogy ezt a vasútat, melynek engedélye 90 évre szól, 50 év alatt teljesen törlesztheti; másodszor, hogy a megye megszerzi a vasút feletti teljes diszpozicziót tarifális tekintetben, a mi szintén nem kicsinylendő dolog. Asért részleteztem annyira az esetet, mert felfogásom szerint élesen el kell választani az elvi kérdést a konkrét kérdéstől. A fenforgó konkrét esetben meggyőződésem szerint a megye által kért felhatalmazás minden aggodalom nélkül megadható. Egyike lesz ez a legolcsóbb vasutaknak, melyek valaha az országban épültek. Ezen vasútnál sem financzirozási, sem egyéb feles költségek felmerülni nem fognak, a nominális tőke egyenlő az effektív építési tőkével. Ily körülmények között joggal feltehető, hogy a segesvári vasútnak szerény kamatoztatása magából a vasúiból kikerül. A jelen esetben tehát teljes meggyőződéssel ajánlható a t. háznak, hogy a pótadó kivetésére való felhatalmazást megadni méltóztassék. Ennyit a konkrét kérdésekre nézve. A mi már most az elvi kérdést illeti, kétségkívül nem volna kívánatos, hogy az itt követett eljárás általánosíttassék. Hogy a kormány nem adja könnyen beleegyezését ezen pénzbeszerzési módszerhez, bizonyítja az a tény, hogy 1891 óta hasonló eset nem fordult elő, és összesen — a jelenlegit beleértve — két ily esetet mutat fel vasúti történetünk. Bizonyára a jövőben sem fognak ily esetek sűrűbben előfordulni. Mind a mellett a pénzügyi bizottság ezúttal is ép úgy, mint 1891-ben, jelentésében világosan kiemelni kívánta, és én kötelességemnek tartom hangsúlyozni a t. ház előtt is, hogy a jelen esetből más, később előforduló esetekre semmiféle következtetés nem vonható, különösen nem akkor, ha az illető megyéknek tényleg nagyobb mérvű megterheltetése várható. Ezzel a világos fentartással van Szerencs; a jelen törvényjavaslatot — a felhozott adan való tekintettel — a t. háznak elfogadás végett ajánlani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bartók Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! A mint az előterjesztésből és a t. előadó úrnak az indokolásából is megérteni méltóztatnak, itt tul aj donképen nem viczinális vasútnak, nem a segesvár-szent ágothai vasútnak a kiépítéséről van szó, hanem szó van arról, hogy engedtessék meg az, hogy ez az adóztatási maximum, a mely a törvényhatóságokra vonatkozólag a törvényben meg van állapítva, Nagy-Küküllő vármegyére ezen eset indokából emeltessék fel, és tétessék lehetővé, hogy szemben a megalkotott törvénynyel, ezen újonnan megalkotandó törvény folytán a megyére még öt. százalékkal több pótadó vettessék ki. Mi czélból? Abból a czélból, hogy Nagy-Küküllő vármegye viczinális vasút-prioritásokat vehessen és ezek megvétele végett adóságokat csinálhasson. Maga ez, felfogásom szerint, oly képtelenség, hogy ha csak annak egyéb oka nincsen, ez meg nem engedhető. (Úgy van! balfelöl.) Nem is ez az ok, nem is ez a czél, hanem a czél az, hogy ez a viczinális vasút megyei pótadó segélyével kiépíthető legyen. (Úgy van! balfelől.) Ez a czél tisztán, egyedül és kizárólag. A megyéket eladósítani oly czélból, hogy viczinális vasutakat építsenek ott, a hol financzirozó nem akad, és az adózók nyakába akasztatik egy viczinális vasútnak terhe, igazán nem gondos eljárás a törvényhozás részéről, nem gondos eljárás az ország részéről, szemben azon kötelességgel, a mely a kormányra és a törvényhozásra a törvényhatóságok feletti ellenőrködés szempontjából ráróva van. Én egyáltalában nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a megyék ily czélokból eladósíttassanak. Igaz, hogy a t. előadó úr azt mondja, hogy ez egy konkrét eset, és mint ilyet ajánlja szemben azon princzipiummal, a mely már 1891-ben fel lett állítva; de ez, azt gondolom, játék a szavakkal, mert hiszen ilyen konkrét eset ^előfordul és fog előfordulni számtalanszor; s ha a princzipiumtól mindenkor eltérünk a konkrét eset alkalmából, akkor minek hozunk általános törvényt? Akkor annak semmi értelme nincsen. Ha már az ország el van adósodva, ha már a községek meg vannak terhelve mindenféle ilyen czélok szempontjából, a megyéket kezdeni belevonni az ilyen megterhel tetésbe, nem helyes, nem okos, nem bölcs eljárás. (Helyeslés balfelöl.) Nem helyes,t.képviselőház,politikai szempontból. Méltóztatnak tudni, hogy Nagy-Küküllő vármegyét különböző ajkú honpolgárok vegyesen lakmiként én értesülve vagyok, — nem tudom, e vagy nem ^- ezen viczinális vasút azon vidé2*