Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

455, országos ülés 1895. márczius 29-én, pénteken. 153 oktatás és nevelés kérdése is közös legyen, ez olyan ellenmondás, melyet sajnálni lehet, de melylyel komoly vitába bocsátkozni felfogásom szerint nem lehet. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Több alkalommal megmondottuk e házban és más helyütt is, hogy mi a katonai oktatás és nevelés kérdését nem tartjuk közös ügynek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kifejtettük nézeteinket arra nézve is, hogy ez a kérdés az országnak önrendelkezése alá eső kérdés, melyben tehát az ország tekintet nélkül minden másra, saját belátása szerint határoz, akként, a mint azt jónak látja. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezen az állásponton állunk ma is, és épen ezért én a magam részéről c»ak egyszerűen tiltakozni kívánok ez alkalommal az ellen, hogy az előadói székből oly nézetek és felfogások bocsáttassanak világgá, melyek sem nemzeti érdekeinkkel, sem közjogunkkal, (Igás! Űgy van! a baloldalon.) sem azon nagy czélokkal, mely czélokat az oktatás és nevelés kérdése minden téren magában foglal, meg nem egyeznek. Csakis ezen egyszerű óvás kijelentése mellett csatlakozom tehát ez alkalommal azon határozati javaslathoz, melyet előttem szóló t. barátom benyújtott; egyszersmind a magam részéről nem mulaszthatom el legmelegebb köszönetemet kifejezni Szentes városának azon hazafias felfogásáért és törekvéseért, a melylyel indíttatva érezte magát, hogy a képviselőházhoz e kérvényt benyújtsa. (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senkisem levén feljegyezve . . . Láng Lajos: T. ház! Bocsánatot kérek, ha egy pár perezre a vitát megnyújtom, de a tegnapi vita folyamán gróf Ápponyi Albert igen t. képviselő úr előadói zárbeszédemre, melyet egy pár héttel ezelőtt elmondottam, szives volt reflektálni. Azt hiszem, ágy iránta való tisz teletem, mint saját magam iránti kötelességem késztet arra, hogy előadására egy pár szóval válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) És teszem ezt ennél a tárgynál, és nem annál, a hol a t. képviselő úr felszólalt, mert azt hiszem, hogy tulaj donkép ezen tárgygyal áll szoros összefüggésben az, a mit az igen t. képviselő úr reám vonatkozólag mondani méltóztatott. A képviselő úr ugyanis hibáztatta utólagosan az én előadói zárbeszédemben azt, hogy midőn ő, — tudniillik gróf Apponyi Albert, — a magyar katonai oktatásról szólott és ezt a magyar intelligenczia szempontjából indokolta, akkor én arra hivatkoztam, hogy a magyar intelligenczia egységének számos, ennél fontosabb hiánya is van, és ennek igazolására utaltam arra, hogy nemcsak a felekezeti iskolákra, de — úgy mondja az igen t képKÉPVH. NAPLÓ 1892 —97. XXIV. KÖTET. viselő úr, hogy ha jól emlékszik, — a szemináriumokra is utaltam. Ebben emlékezete nem csalta meg. De már abban, a mit ezentúl mond

; — bocsánatot kérek, — emlékezete nem egészen jó. Mert azt mondja, hogy azt állítottam volna, hogy ezek egy részében nem a nemzeti kultúrának, hanem inkább egy nemzetellenes, vagy legalább egy a nemzettől idegen kultúrának a fészke van lerakva. A t. képviselő úr itt két dolgot nem különböztet meg egymástól szigorúan. Két dolgot — megengedem, akaratlanul — összekever, de ebből, hogy itt összekeveri, konzequenter összekeveri később is, és ebből következik az ő nagy tévedése. Nagy különbség van tudniillik a között, ha én azt mondom, hogy a nevelés a mely ebben az országban van, nem nemzeti nevelés és a között, ha azt mondom, hogy ez a nevelés nemzetellenes. Ez óriási különbség. Én a szemináriumokra hivatkoztam abból a szempontból, hogy azt mondtam, hogy a szemináriumoknak nevelését . . . Várady Károly: Szabadelvű megkülönböztetés ! Láng Lajos: . . . uem lehet nemzeti nevelésnek tekinteni. S ha a t. képviselő úr a katonai nevelésbe a magyar nyelvnek bevitelét követeli, a nemzeti kultúrának egysége szempontjából, akkor, ha logikus akar lenni, a nemzeti kultúra egységének szempontjából sokkal nagyobb következetesség, sokkal nagyobb indokkal kell követelnie a nemzeti nevelésnek bevitelét az egyházférfiak nevelésébe. is. (Helyeslés jobbfelől.) Mert az a katonatiszt rövid időre áll azzal a csapattal, azzal a legénységgel szemben. Az a csapat, az a legénység abban a tisztben nem tanulja az ő egész erkölcsi és szellemi életére kiható vezetőjét megismerni; az nem irányadó az ő egész életérc. Ellenben az emberek nagy tömegére nézve igen irányadó az a felfogás, a melyet az illető papjától hall. Ha már most én attól a paptól nem követelem meg, hogy annak egész nevelése a nemzeti kultúra kiegészítő része legyen . . . (Felkiáltások a ssélső baloldalon: Követelje!) Ugron Gábor: Tessék követelni! Elég rossz, ha nem követeli! Láng Lajos: Bocsánatot kérek, ha méltóztatik a t. képviselő úr kívánni, vele szemben is ki fogom fejteni nézetemet, de engedjen meg, az csakugyan nagy igazságtalanság a t. képviselő úrtól, hogy a midőn egyenesen ellenem intézett más szellemű felszólításra nézeteimet kifejezem, akkor azt kívánja, hogy az ő nézeteit mondjam el. (Zaj a ssélső baloldalon. Elnök csenget.) Én tehát azt hiszem, ha a nemzeti kultúra egysége oly fontos elv, mint a milyennek a 20