Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-455

152 455. országos ülés 1895. márczíus 29-én, pénteken. A kérelem ara irányúi, hogy az ország azon ifjúsága számára, a mely a katonai pályát tűzte ki hivatásul, czélúl, állíttassák fel Budapesten egy magyar tannyelvű tisztképző országos akadémia, a mi által másrészről némi részben elérhető lenne az a törvényes kívánság, hogy az 1867 : XII. tcz. á]tal magyarnak is nevezett állami hadsereg szelleme nemzetiesebb irányban fejlődhessék. Az előadó úr azon referádában, a melylyel ezen kérvényt az imént előterjesztette, elismerte azt, hogy a magyar törvényhozásnak igenis joga van az 1867 : XII. tez. szerint oly intézeteket állítani fel, melyek a hadsereg kiképzését tűzik ki czélúl, de egyúttal kijelentette, hogy ez határozottan zavarólag hatna a hadsereg mai közszellemére és állapotára. Ma ágy áll a helyzet, hogy igen csekély kivétellel alig van a hadseregnek olyan tisztje, a ki magát megértetni tudná a magyar anyanyelvű legénységgel, azzal a legénységgel, melynek kiképzése és vezénylése ő alá van rendelve. Ebből természetesen az következik, hogy a legénység sem érti azt a nyelvet, melyen hozzá tisztje beszél. Még az ellenségeink sem tagadták, hogy a magyar nemzet ifjúsága katonának termett, ele különösen a magyar huszárnak nevét a hír legendái nívóra emelte, és alig van állam Európában, a mely a maga hadseregének keretébe fel nem vette volna a huszárokat, mint a hadsereg könnyűlovasságát. És mégis mi lehet az oka annak, hogy a magyar intelligens ifjúság elzárkózik a katonai pályától ? Én a magam részéről egyik okát és legfőbb okát abban találom, mert az 1867. évi közjogi kiegyezés a hadsereget a magyar alkotmány sánczain kivűi helyezte; másik és könnyebben orvosolható okát abban találom, hogy nincs az országban egyetlen egy oly intézet sem, a melyben az az ifjúság, mely élethivatásául a katonai pályát választotta, saját anyanyelvén elsajátíthatná azokat az ismereteket és tudományokat, a melyek egy hadseregbeli tiszti álláshoz szükségesek. A kérvényben czélzott tisztképző országos akadémia működése által közvetve bár de közelebb hozatnék a hadsereg szelleme a nemzet szelleméhez, és én abban a meggyőződésben élek, hogy miután a magyar akadémia nevelne magyar érzelmű magyar tiszteket a hadsereg számára, a hadseregben éberebben tartatnék az ország alkotmányához való ragaszkodás épúgy, mint a hogy ébren tartatik és kell, hogy ébren tartassék a koronás királyhoz, mint legfőbb hadúrhoz való tántoríthatatlan hűség érzése. Az 1867 : XII. tcz. tehát fentartja a nemzet azon jogát, hogy a hadsereg képzésére szükséges intézeteket állítson fel. És, hogyha az ország határain kivűi aggodalom támad a felett, hogy a magyar törvényhozás egy ily intézményt felállítani akar, én azt hiszem, hogy ez csak ott támadhat, a hol eddig is kárörömmel szemlélték és szemlélik a magyar törvényhozásnak e téren való negligencziáját. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen rövid szavakba egybefoglalt indokok késztettek engem arra, hogy bár az én politikai pártállásom nem elégszik meg annyival, a mennyi ebbe a kérvénybe le van téve, mindazonáltal szót emeljek a kérvény pártolására, és e czélból bátor vagyok a következő indítványt benyújtani: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) » Mondja ki a képviselőház, hogy a hadsereg számára egy magyar tannyelvű tisztképző országos akadémiának Budapesten leendő felállítását szükségesnek tartja és utasítja a kormányt, hogy ezen intézet felállítására szükséges költségek megállapítása iránt még ezen országgyűlés folyama alatt előterjesztést tegyen.« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. ) Bartók Lajos jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! A magam részéről — megvallom — daczára annak, miszerint előttem szólott t. képviselőtársamnak úgy indokait és nézeteit, valamint az általa benyújtott határozati javaslatnak tartalmát is teljesen pártolom, mégsem szándékoztam ez alkalommal ilyen természetű javaslatot beadni. De ha beadatott, önként értetődik, hogy arra a magam részéről a legmelegebben rászavazok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nem szándékoztam magához a kérdéshez és a kérvény tartalmához sem hozzászólani, de ha most mégis pár perezre a szót igénybe veszem, teszem ezt azért, mert az előadói székből olyan nézetek hangoztattak, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a melyeket ebben a házban az, a ki Magyarországnak önállóságára és az ország közjogára a legkisebb súlyt is helyezi, ismétlem, szó nélkül nem hagyhat, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem a t. előadó úr egyéni nézete indít tehát engem arra, hogy felszólaljak, mert az önmagában véve egy komoly vitának anyagát sem képezheti, miután én abban sem logikát, sem következetességet, még kevésbbé a közjog kellő ismeretét fel nem találom. Várady Károly: Hazafiságot pláne nem. Horánszky Nándor: Logikusnak azért nem tartom, mert egyfelől azt kijelenteni, hogy az országnak egy ilyen akadémia felállításához joga van,, és ha ez idő szerint — még ezt a szót is használta — jogával élni nem akar, azt csak czélszerűségi tekintetekből teszi; ismétlem tehát, egyfelől ezt állítani, másfelől pedig oda konkludálni az érvelés folyamán, hogy közös lévén a hadsereg, szükségkép kell, hogy az