Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

g 449. országos ülés 1895. inárczius 13-án, szériás. még, hogy az engedélyokmányban kiköttetett, hogy az eddigiektől eltérőleg a tengelynyomás 6000 kilogrammra számítandó és ki van mondva, hogy ezen vasút, mint elsőrendű vonal építendő ki. A mi végre a t. képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy itt nagyon könnyű terepviszonyok vannak, megjegyzem, hogy KisBecskereknél egy igen nagy töltés emelendő. Ezen tételek, habár külön-külön nem tetszenek nagyoknak, összegekben véve mégis tetemesnek mondhatók. Ezek után kérem a t. házat, hogy a Zselénski Róbert t. képviselőtársam ellenindítványát mellőzve, a közlekedésügyi bizottság jelentését tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés balfelől) Elnök: Az indítványozó urat illeti a szó. Gr. Zselénski Róbert: T. ház! Az igen t. miniszter úrnak első észrevételére azt válaszolhatom, hogy egy törvényt meg lehet változtatni. Sajnálom, hogy mikor a törvény meghozatott, akkor nem szólaltam fel ellene, de miután akkor nem tettem, most vagyok kénytelen ellene fölszólalni. A mi azt illeti, hogy az arad-borösjenői vonal nagyon egyszerűen építtetett, és ennek ellenére, ha most megnézzük, hogy mennyibe került, nagyobb összegre jövünk: ez áll. De azt hiszem, hogy a viczinális vasutakat úgy kellene építeni, hogy azok minél olcsóbbak legyenek, hogy azok annál kevésbé terheljék azon községeket, a melyeken keresztül mennek. Ha azután jövedelmezőkké válnak, akkor fektettessék beléjük az az összeg, a mely szükséges, hogy megfeleljenek a fokozottabb igények kielégítéséhez. Mert ha mindjárt nagy összegekkel dolgozunk, drága helyi érdekű vasutakat építünk, akkor fogúnk egy olyan vasúti hálózatot építeni, a mely sohasem fog jövedelmezni, és a mely a községeket terhelni, és olyan adósságokba sodorni fogja, a melyekből csak nagy nehezen lesznek képesek kivergődni. Nézzük meg, hogy menynyibe került az arad-csanádi vasutaknak egész hálózata. Erre is vannak adataim. Az aradborosjenői vonal 16.910 forintba került kilométerenkint. Azóta az egész hálózat kiépült körülbelül 330 kilométer hosszúságban. És ez az egész hálózat el lett látva olyan épületekkel és felszereléssel, mint a minőkkel körülbelül a magyar állami vasúthálózat bir. A hálózat kilométerenkint 25.000 forintba került, de ebben az összegben benfoglaltatik] egy marosi és körősi hid, egy műSiely, egy 10.000 holdas erdei birtok, egy téglagyár, egy nagy czementgyár, Aradon egy nagy, körülbelül 200.000 forintot érő ház. Es senki sem mondhatja, hogy az aradcsanádi vasút nincs jó épületekkel, fölszereléssel ellátva. Hát hol vagyunk a 37.000 forinttól? (Helyeslés balfelől.) azt mondja a miniszter úr, hogy a temesvári beágazás oly sokba kerül. Pár nappal ezelőtt azt hallottam, hogy 180.000 forintba, most 240.000 forintot hallok említeni. Én az utóbbi összeget túlságosnak tartom. De kérdem, méltányos egy 60 kilométeres vasútat megterhelni 180.000 forint beágazási költséggel? A temesvári állomás kicsi, nem felel meg a szükségnek. Hát méltányos-e, hogy a temesvári vasúti állomás kibővítését e viczinális vasútra hárítjuk? E vasút úgyis emeli a magyar államvasiitak forgalmát. Az ép olyan politika, a minő évek óta előfordul az állami kiadásokban. Megszavaztatnak a törvények és végrehajtásuk költsége a községekre háríttatnak. Itt viczinális vasútat építenek, és az állam saját állomásnak kibővítését ráhárítja a viczinális vasútra, s ennélfogva a községre. De oszszuk meg a kilométerek számát azzal a 180.000 forinttal, a melybe a beágazás kerül. Akkor egy kilométerre jut 2.945 forint. Ha ezt hozzáadjuk a 16.910 forinthoz, kapunk 19.945 forintot kilométerenkint. • Azt mondja az előadó úr, — ha ugyan megértettem felszólalását, mert alig tudtam meghallani, mit mondott, — hogy a kisajátítási költségek nagysága is oka a szóban lévő vasút drágaságának. Az arad-csanádi vasútnál 100 forintot fizettek nagy birtoknál holdankint kis birtoknál többet. De tegyük fel, hogy itt 500 forintot kel! fizetni holdankint, a mi már szép átlagösszeg. A kisajátított terület körülbelül 170 holdat tehet ki a 400 forint többlet kisajátítási költséget számítva, és ezt elosztva a kilométerek számával, kapunk kilométerenkint 11.141 forintot, ami hozzáadva a 19.945 forinthoz, kapunk 21.035 forintot. Még mindig messze vagyunk a 37.640 írttól. Adjuk még hozzá azt a 2—3000 forintot kilométerenkint, melybe az állomások díszesebb kiállítása kerttl, még mindig csak 23 —24.000 forintot kapunk, és így a vasút még mindig 14— 13.000 forinttal drágább kilométerenkint, összesen pedig 854.000 forinttal több költetik el a legkedvezőbb esetben, mint a mennyit szabad lenne erre a vasútra fordítani. Ennélfogva nem fogadhatván el sem a miniszter úr, sem az előadó úr érveit, újból ajánlani a t. háznak elfogadás czéljából benyújtott határozati javaslatomat. (Helyeslés balfelől.) Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház! Csak egy pár szót akarok még szólani, főkép azokra az összehasonlításokra vonatkozólag, melyeket az indítványtevő képviselő úr előhozatt, valamint azon normatívumokra nézve, melyeket a viczinális vasutaknál Péchy Tamás képviselő úr szerint alkalmazni kellene, (Halljuk! Halljuk!) A mi a költségek magasságát illeti, ha elmondom, hogy az engedélyezési