Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

áM. országos ülés 1895. márczius 28-án, csütörtökön. 133 Én meggyőződtem, hogy Lucaciu László például Szegeden a hét hónap alatt, mióta ott fogva van, négyszáz embernél többet fogadott; még azt is megengedték neki, hogy egész deputácziók, a kik messze vidékről jöttek, hozzá be lettek eresztve, nagy páthosszal bemutatva és különféle adresszeket váltottak. Csak később rendelkezett az igazságügyminiszter, hogy ilyen manifesztáczió a fogházba még sem való. De most is ott vannak családjaik, a kikkel naponkint érintkeznek, a kik ételt küldenek a fogházba, és a mennyire lehetséges, ott valóságos családi életet élnek. (Igazi Úgy\van! balfelöl.) Egyetlen állam sincs, a mint mondám, és ezt kénytelen vagyok fentartani és be is tudom bizonyítani, anoi hasonló elbánásban részesüknek az államfoglyok. (Helyeslés halfelöl.) A mi már most a nemzetiségi kérdés megoldását illeti, én a következő dolgokat ajánlom a t. kormány figyelmébe. Az egyéni jogot minden embernek meg kell adni Magyarországon, bármely nemzetiséghez, felekezethez vagy osztályhoz tartozzék; senkit azért magánjogaiban üldözni vagy megengedni, hogy üldöztessék, mert ő politikai téren egy vagy más irányban szerepel, nem szabad. Nagyon kárboztatandónak tartom, hogy például egyes román elitéltek üldöztetnek, vagy más bizonyos elbánásban részestílnek; ezért különösen felszólaltam a sajtó terén és kénytelen vagyok most is felszólalni, hogy törvénytelennek tartom például azt, hogy Lucaciu Lászlót választói jogától mindenféle apró kautélákkal meg-fosztották. Mert a mi igazság és törvényesség, a mihez joga van, teljesen és tökéletesen meg kell neki adni; hanem a mint kilép a politikai küzdtérre, a mint az izgatást kezdi meg, a mint a magyar állam ellen tör: akkor szigorral kell fellépni, és ezen működésében meggátolni. Abban áll az igazságos elbánás a nemzetiségekkel szemben, hogy mindenki törvényes jogait 'gyakorolhassa, mint egyén, de a mikor egyesülni akar, egyletet akar alakítani, a mikor az áilamtestben más testet akar alkotni: azt a testet ki kell onnan vágni. Ezt az eljárást ajánlom a t. kormány figyelmébe és kérem, hogy a nemzetiségi kérdéssel most már behatóan, tüzetesen foglalkozzék, és ne annyira szóval, mint inkább cselekedetekkel tessék mííködni. Még van ereje ezen országnak nemcsak ezen territóriumot megtartani, hanem a magyar államot minden izében érvényesíteni. De ne vesztegessük az idö't, mert most békében élünk; hatalmunkban van a belrendezkedés terén megtenni mindazt, a mi szükséges, hogy a nemzeti államot megalapítsuk és kiépítsük, de lehetnek oly idők, midőn e bajok rendkívül megnövekednek és veszélyeztetik állami létünket. Ezt voltam bátor e kérdésről elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk l Halljuk!) Azfc hiszem, esak örömmel üdvözölhetjük, ha az ország számos törvényhatósága és első sorban azok, melyek a nemzetiségi mozgalmak által okozott bajokat saját területükön tapasztalják, a képviselőházhoz fordálnak és az ő helyi ismereteik gazdagságával nekünk felvilágosítást nyújtanak. És valóban, a ki az itt benyújtott kérvényeket figyelemre méltatta és elolvasta, azokban igen sok becses, megfontolni való anyagot fog találni. Természetesen nem lehet feladatom most, és nem lehet feladata általában ennek a vitának, hogy az e kérvényekben foglalt javaslatokat egyenkint bírálat alá vegyük, s azokról véleményt mondjunk. Találunk a konkrét javaslatok között sok olyat, a mi helyes, a mi az én nézetemmel is megegyezik ; találnánk esetleg olyat is, a mivel nem tudnék egyetérteni. De egészben véve azt az irányzatot, hogy a köztörvényhatóságok, mint a leszíírődött magyar közvéleménynek tradicziónális'góczpontj ai, egy nagy nemzeti érdekkel foglalkoznak, s arra nézve nemcsak érdeklődésüket, hanem eszméjüket is közlik velünk: ezt, gondolom, csak hálával és elismeréssel fogadhatja a törvényhozás. (Helyeslés balfelöl.) Magát a nemzetiségi kérdést illetőleg nem szándékozom most hosszasabban alkalmatlankodni s annak minden elágazására kiterjedő nyilatkozatot tenni. Én is azt hiszem, a mit előttem szóló t. barátom, hogy a magyar államnak feltétlenül még van ereje arra, hogy e kérdés nehézségeivel megbirkózzék, s azt hiszem, hogy e kérdés kicsinylése és túlbecsülése között a kellő középutat megtaláljuk, ha azt igen komolynak, de a kellő rendszabályok érvényesítése mellett, a kellő politika követése mellett veszélyesnek a magyar államra fnézve egyáltalán nem tartjuk. (Helyeslés.) Hangsúlyozom, hogy a kellő rendszabályok érvényesítése és a kellő politika követése mellett. S ha hozzájárultam Pázmándy t. batárom azon felfogásához, hogy a magyar állam rendelkezik azzal az erővel, hogy e kérdés minden nehézségét legyőzze: viszont nem vagyok azon szerencsés helyzetben, — és itt t. barátom tán az én nézetemhez fog hozzájárulni — hogy a jelenlegi t. kormányban és az ő politikájában megtaláljam azt az erőt, mely a nemzetiségi kérdéssel sikeresen megbirkózhassék. T. ház! Ennek a t. kormánynak sem közjogi, sem belkormányzati politikája, sem a — rövid időn át, de igen intenzive tett — tapasztalások nem jogosítanak fel arra a reményre,