Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

454. országos ülés 1895. márczius -JS-án, csütörtökön. 131 Hódmezővásárhely, Félegyháza és más városok miad a kormányhoz folyamodnak, kijelentvén, hogy nekik sem szellemi, sem anyagi erejük nincs, hogy ők ily állami feladatoknak meg tudjanak felelni. Uráliyi Imre: Hiszen a pártja nem akarja az államrendőrséget. Pázmándy Dénes: Bocsánatot kérek, én a magam nevében beszélek. Az, hogy az állami rendőrség mennyiben tartozik a közigazgatás államosításához, külön álló dolog, én legalább elkülönítem, mert képzelek magamnak teljes autonómiát a közigazgatás terén, és képzelek állami rendőrséget, a mint hogy ez így van a hivatkoztam Angliában és Hollandiában, hol a világon a legnagyobb autonómia van a közigazgatásban, de a mellett van állami rendőrség. Azt tudom, t. ház, hogy a kormány itt-ott egyes izolált esetekben védekezett a nemzetiségi izgatások ellen, a mennyiben megszaporította, különösen az erdélyi részekben, a csendőrséget, és szándékozik azt szaporítani az országban egyáltalában. De bocsánatot kérek, a csendőrség nincs arra hivatva, hogy preventív és detektív rendészetet végezzen; az semmi egyéb, mint egy katonailag szervezett exekuczioiiális erő; annak rendőri intézkedési jogot adni, a legszerencsétlenebb dolognak tartom, mert a csendőrség az általános béke és rend fentartására való, és csak egyes esetekben, mint karhatalmat lehet requirálni; de hogy mi a csendőrségnek egyáltalán politikai és policziális feladatokat adjunk, ez egyáltalán nem egyeztethető meg a jó rendészet fogalmával. Erre nézve igen is kell külön egy állami rendőrséget szervezni, a mely azután ott, a hol szükség van rá, az egyes veszélyeztetett helyeken, direkte átvegye a rendészetet; a hol pedig nincs veszélyeztetve a rend, legyen meg legalább azon joga, hogy a központból, vagy a közelfekvő állami rendőrség kezelése alatt levő területről a rendőrséget ad hoc odakonczentráltithassák. Mert ha Magyarországot mindenhol jó rendőrséggel akarjuk ellátni, ez szerintem igen sokba kerülne, és erre most kezdetben nincs is szükség, de arra igen is szükség van, hogy midőn egy városban lokális izgalom áll elő, az állami rendőrségnek meg legyen az a joga, hogy azon városba ad hoc nagyobb rendőrséget tudjon összpontosítani. Én nagyon veszedelmes dolognak tartom azon rendszert, mely Magyaroszágon dívik, hogy nagy izgalom vagy zavar alkalmával az álkiinhatalom mindig nevetségesen csekély számban jelenik meg. Ezt tapasztaltuk Hódmezővásárhelyen is, midőn 10.000 ember állott ott, három csendőrt belelovagoltattak a nép közé. Ilyenkor ez az erő csak rendzavarást és nem rendet csinál, mert az izgatott kedélyeket ilyen csekély szánni csendőrök felhívják az ellenállásra, és innen van, hogy nálunk a legegyszerűbb községi kis perpitvarnak az a vége, hogy a csendőrség belelő a tömegbe, a mi rendesen emberáldozatokba kerül, avagy azonnal a közös hadsereghez'*folyamodnak, és mindig fegyveres erő jelenik meg, úgy, hogy bizonyos kis mobilizálás történik ott, a hol teljesen elégséges volna a praeventiv intézkedés, és az oda konczentrált állami rendőrség. Én nem tudom, hogy a t. kormánynak micsoda a nézete az állami rendőrség felállítására nézve, hanem kérem a t. kormányt, hogy e tekintetben nyilatkozzék, mert én nagyobb megnyugtatását a kedélyeknek semmiben sem látom, másrészről pedig a nemzeti izgatóknak igazán való megfélemlítését, de nem is megfélemlítését, hanem a munkájuktól való elállást csak úgy látom elérhetőnek, ha a t. kormány az állami rendőrséget behozza, vagy legalább annak már a közeli időben való behozatalát itt a ház előtt megígéri. Áttérve már most a nemzetiségi kérdésnek más oldalára, én szükségesnek tartom, hogy a kormány a közoktatásügy terén intézkedjék, mert mi valósággal neveljük a nemzetiségi izgatókat, (Úgy van! a szélsőbalon.) s azokat, ha nem lennének, mintegy mesterséges módon előállítjuk. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mert a vallási autonómiának köpenye alatt ma ki van szolgáltatva nemcsak a népnevelés, — azt kevésbé tartom veszélyesnek —• de az összes középoktatás a nemzetiségeknek, különösen pedig a románok élnek ezen nagy jogokkal, úgy, hogy ők gimnáziumaikban és reáliskoláikban minden esztendőben körülbelül 8000—4000 román irredentistát nevelnek. Hiszen elégséges, t. ház, megjelenni Szebenben, Balázsfalván, ott körülnézni, ezen román fiatalsággal érintkezésbe lépni, hogy az ember lássa, hogy azon pillanattól fogva, midőn az a román ifjú átlépi a gimnázium vagy reáliskolának küszöbét, ő a magyar gyűlöletre, az ország törvényeinek nem respektálására, másrészről pedig azon nagy eszme fölötti ábrándozásra neveltetik és taníttatik, hogy valamennyi román egyesíttetni fogy egy országban és egy kormány alatt. Bocsánatot kérek, de egyrészt arról gondoskodni, hogy el tudjuk nyomni a román izgatásokat, másrészről pedig megengedni, hogy a fiatalságnak ezrei és ezrei a román irredentizmusra és a magyarellenes tanokra oktattassanak, ennek az eljárásnak semmi értelme nincs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk feltétlenül szükségünk van, és meg is van a jogunk arra, — mert egyetlenegy törvény sem, de legkevésbé a nemzetiségi törvény, a mely egészen más körülmények között, egészen 17"