Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-454
132 454. országos ülés 1895. márczius 28-án, csütörtökön. más intencziók között született,— nem ad jogot arra egyetlenegy nemzetiségnek sem, hogy 8 oly jogokat vindikáljon magának, a melyekkel élve azok a nemzetnek integritása ellen működhetnek, és a magyar nemzeti államnak feldarabolására törekedli etnének, — (Úgy van ! Úgy van! a szélső halon.) mondom, t. miniszter úr, egy rendszeres, egy organikus eljárást látok én szükségesnek. Semmiféle vallásnak az autonómiája nem szolgáltathat az ellenkezőre indokot, mert hiszen a görög-keletieknél és orthodox románoknál a vallás csak szimbólum, mert ők tényleg nem a vallási autonómiájuk megvédésére, de a mint mondám, nemzetiségi izgatások végett csinálták ezen iskolákat, és akarják azokat még szaporíteni. Föltétlenül szükségesnek tartom, hogy akár a kormány intézkedjék; ha pedig erre a törvényekben ma provízió nincs, külön törvényes intézkedésekkel megadassák az államhatalomnak az a jog, hogy ők ezen iskolákban sokkal szigorúbb fegyelmet és sokkal szigorúbb felügyeletet gyakorolhasson. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Föltétlenül szükségesnek tartom azt, t. ház, hogy Magyarországnak minden középiskolájában a magyar nyelv és irodalomnak oktatása, a földrajz és történet magyar nyelven adassanak elő, magyar irányzattal, és oly módon, hogy az a hazafiságot mindenhol terjeszsze. (Éhnk helyeslés a szélső daloldalon.) Mert ez a három tantárgy az, a mely egészen különválasztva nem tartozik annyira a humanisztikumokhoz, cint inkább az ország megismerése, az ország történetében az ország jellemének és jövőjének megértése és a szeretet azon földhöz, a melyben született, és a hol él; míg viszont a nyelv, hogy azon a nyelven ő magát bárhol kifejezhesse és a nyelvnek kincsét, értékét megtanulhassa. (Úgy van! a szélsőbalon.) Míg a nemzetiségi iskolákban a földrajz románul taníttatik, és ionian érdekben a nagy román irredentizmusnak megfelelőleg; míg a történelem is meghamisíttatik, a magyar tényeknek, a magyar hősöknek és a magyar történeti nagy momentumoknak tiszta megtagadásával és mindenhol előtérbe tolásával a nemzetiségi érdeknek és a nemzetiségek által viselt ütközeteknek; míg a román iskolákban egy Kloska, egy Janku mint hős szerepel, és úgy adatik elő a történet, addig, t. ház,|ezen nemzetiségi izgatásokkal egyáltalában nem bírunk megküzdeni. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) En nem kívánok még ma olyan nagy reformot, hogy az összes középiskolák államosítíassanak. Mert vannak nekünk olyan felekezeteink, a melyekhez még csak nem is fér annak vádja, hogy ők nemzetellenesen oktassanak; de viszont vannak olyan felekezetek, a hol a felekezetiség csak köpeny, és a főczél az, hogy ott a nemzetiségi izgalmak tápot nyerjenek. Ezen iskolák megfegyelmezése és legalább akként való reformálása, hogy ott a főtantárgyak magyarul taníttassanak, ez feltétlenül szükséges. Feltétlenül szükséges másrészről az is, hogy az érettségi vizsgálatok ne tartathassanak meg minden egyes felekezeti iskola által. Mert, t. ház, akkor mindig annak leszünk kitéve, hogy az a tanuló, a ki a tanároknak irányát és szellemét követi és jó izgató, az mindig első eminens fog lenni, míg ha netalán találkoznának olyanok, a kik annak daczára, hogy nemzetiségi születésűek, mégis a magyar állameszmével éreznek, a magyar állameszmét propagálják vagy legalább nem tagadják meg, azok azon vizsgákon megbuknak, vagy rossz kalkulust kapnak. Méltóztassanak csak megnézni mindazokat, a kik ezen román középiskolákban jó kulkulust kapnak, stipendiumokat élveznek, azok mindig a legnagyobb izgatók, vagy ezen izgatókkal a legközelebbi viszonyban állanak. Ezen csak úgy lehet segíteni, hogy ha mi az érettségi vizsgáló bizottságot kiveszszük az autonómikus keretből, és erre nézve állami kommissziót nevezünk ki, mint ezt látjuk Francziaországban, Olaszországban, Belgiumban és máshol. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Most csak még egy pár szóval akarok a jelen kérdésekkel foglalkozni. És itt mindjárt Sierbán Miklós képviselőtársamnak akarok minapi felszólalására válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam előhozta azt, a mely váddal találkozunk a román sajtóban is, hogy azok az elzárt román mártírok micsoda rendkívüli rossz bánásmódban részesülnek. Én vettem magamnak azt a fáradságot, hogy meglátogattam őket, és mondhatom, t. ház, hogy én még olyan humanisztikus intézeteket, mint a váczi és szegedi államfogház, sohasem láttam a fogházak közt. Hiszen nem is létezik már európai fogalmak szerint az úgynevezett államfogház ily értelemben; mert ha meglátogatja az ember, akár Francziaországban Clairveaux-t, akár Mandban Brisborough-t, azt fogjuk találni, hogy vannak ugyan bizonyos enyhítések azokra a foglyokra nézve, a kik nem infamáló dolgok miatt zárattak be, de hogy azok, mint t államfoglyok, mintegy külsőleg is megkülönböztetett mártírok szerepeljenek, az alvilágon nem létezik, úgy, hogy azok a t. urak, a kik ott be vannak csukva, igazán ki fogják hívni maguk ellen nemcsak a kormány, de a törvénykezésnek figyelmét is, midőn aránylag olyan nagy kényelemmel és minden jogokkal fel vannak ruházva, és mégis panaszkodnak ; annak az lesz a vége ; hogy intézkedés fog történni, hogy szigorúbban tartassanak. (Helyeslés bálfelöl.)
