Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-454

130 454. országos ülés 189S. márczíns 28-áu, csütörtökön. mint egy rekompenzáczionális objektum az oláh királyságnak odadobassanak, szóval, hogy Magyarország integritása bizonyos tekintetben veszélyeztessék. A magyar kormány eddig sokat beszélt, de — megvallva — nagyon keveset tett ezen aggressziv támadásokkal szemben. Mert azt, t. ház, hogy — mint a memorandum-perben is történt — a bűncselekmények elkövetése után két évvel indítottak pert azok elkövetői ellen, s aztán elitélték, és elzárták őket, a baj orvosolva egyáltalában nincs. Ez csupán represszionális eszköz, azonban a szanálás proczesszusára nagyon kevés befolyással bir, a mint látjuk is, hogy azóta, a mióta azok a memorandum-hősök elzárva vannak, tovább folyik az agitáczió. A magyar kormánynak mindenekelőtt oda kell tapintani, a hol a baj fő fészke van. Ez pedig a román királyság, illetőleg Bukarest. Én semmiféle oly intézkedést nem ismerek, mely a román királysággal szemben a megsértett nemzeti érzület és állami tekintély megóvására tétetett volna. Mert azzal, hogy az ottani diplomácziai képviselő elmegy, és egyes konkrét esetekben reprezentál, s azután a román kormány egyes esetekben kitérőleg vagy palliativ módon válaszol, ez a dolog rendbehozva egyáltalában nincs. Nekünk Romániával szemben oly erősen kell fellépnünk, s esetleg oly represszionális és retorzionális eszközöket kell kilátásba helyeznünk, hogy a román kormány lépjen fel a nemzetiségi agitáczió ellen s azt szüntesse meg. Mig Romániában létezik egy román nemzeti liga, a melynek nem az a feladata, hogy a román királyságban az elhanyagolt kulturális érdekeket nevelje, vagy istápolja, hanem a melynek a működési köre kizárólagosan Magyarországra vonatkozik, — mert hisz kijelentették ott, már a ligában, hogy ők Bessarábiával nem törődnek, Bukovinával sem, úgy, hogy ezen a nemzeti román nyelvnek terjesztésére és kultúrájuknak kifejtésére alakúit intézmény kizárólagosan Magarországon működik, — a mig, mondom, azt a román kormány tűri, hogy ott ilyen 200.000 tagot számláló testület létezzék, a melynek minden tagja havonkint egy-egy frankot köteles fizetni, a mi már maga 200.000 tag után 2,200.000 frankra rúg, a mig ott nyilvános tanácskozások történnek, elszámolások, és mindenki tudja azt a tagok közül Romániában, hogy azok a pénzek hova fordíttatnak, a mig ezt a jó szomszédság mellett megtűri a kormány: addig, t. ház, ezek az agitáeziók itt Magyarországon nem fognak megszűnni, mert természetesen ilyen apparátussal, ilyen nagy eszközökkel igen könnyű aztán Magyarországon nemzetiségi izgalmakat kelteni. Az első kötelessége tehát a kormánynak az, hogy az oláh királysággal szemben az oláh agitáczió megszüntetése iránt a legenergikusabb módon járjon el. A másik eszköz, t. ház, hogy itt nálunk az országban meg kell tenni mindazon policziális intézkedéseket, a melyek lehetetlenné tegyék, hogy külföldről ez az agitáczió ide becsempésztessék, és hogy ez itt ilyen módon tovább folytattassék. E tekintetben tudjuk, t. ház, hogy Magyarországnak rendőrségi állapotai a legsiralmasabbak. (Igás! tjgy van! balfelöl.) Nálunk municzipiálte rendőrség léteznék, ha ugyan volna, de ez a municzipiális rendőrség egyáltalában a legprimitívebb feladatoknak sem áll a magaslatán. Tapasztaljuk azt mindnyájan, hogyan vannak a vidéki városok rendőrségei szervezve, milyen ez az anyag, a melylyel ott a rendőrséget ellátják, milyen a legénység, milyen a vezetés. Én ezekre itt kiterjeszkedni bővebben nem akarok, de mindnyájan érezzük és tudjuk azt, hogy ez a rendőrség sokkal kisebb feladatokat nem bir megoldani, hogy bírna tehát oly feladattal szembeszállani, a melyre nagy észszel, vagy anyagi erővel kellene, hogy rendelkezzék. Az államrendőrségnek behozatala Magyarországon már ezen oknál fogva is elkerülhetetlen szükség; mert vegyük más államok példáját. Mindenütt, még a legkevésbbé abszolutisztikus államokban is ma már oda jutottak a kormányok, hogy vagy behozták az állami rendőrséget az egyes városokban és izolált közigazgatási területeken, vagy felruházták az állami rendőrséget azzal a joggal, hogy bárhol működhetik az országban. Angliában például a londoni metropolitán policenek joga van bármely helyen megjelenni, és bármely helyen rendőri feladatokat teljesíteni ; mert Angliának vannak különféle állami rendőri felügyelői, a kik állami hivatalnokok, és ezek azután requirálják a londoni rendőrségnek a tényleges segélyét, és így az ember a londoni metropolitán policenek a policemanjeivel találkozik akárhol Angliában, a hol azokra szükség van. Legújabban Hollandia is erre a térre lépett. Ott az egész ország polgármesterei — mert ott községi bírák nincsenek, csak polgármesterek, a kik az állam által neveztetnek ki — rendőri funkcziójukat, mint a rendőrségnek fejei, közvetlenül az igazságügyminiszter utasítása szerint, — mert ott az rendelkezik a rendőrség felett, — és mint a miniszternek alantas hatóságai teljesítik. Hát Magyarországban, engedelmet kérek, a vidéki rendőrséget úgy, a mint most szervezve van, meghagyni nem lehet. Hiszen a nagy alföldi városok védekezésükben a szoczialistákkal szemben maguk kérték rendőrségük államosítását.