Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

449. országos ülés 1885. márcziu* 18-án, iierdán. 7 T. ház! Midőn én közlekedésügyi minisz­ter voltam, akkor legelőször is, látva azt, hogy nagyon nehéz viczinális vasutakat épí­teni, feladatomnak tekintettem azt, liogy a viczinális vasutak építési költsége lehetőleg leszállíttassék. Azelőtt 400.000 forint volt mért­földenkint az a kiadás, a melylyel rendszerint egy viczinális vasút épült, ha terepnehézségek voltak, természetesen még többe került. Én tehát legelőször is egy évnél tovább tartó számításokat, és a lehető leszállításokat vittem véghez, úgy, hogy a viezinális vasutak építési költsége lehetőleg leszállíttassék. Mert az én számításom szerint viczinális vasút, olyan, a melyről előre látni lehetett volna, hogy a négy­százezer forint a rezsit fedezni fogja, nem igen építhető, tehát tulajdonképen 400.000 fo­rint költség mellett viczinális vasút építése majdnem lehetetlen volt. Ennek következtében én hosszas tárgyalások után megállapítottam a viezinális vasutak építési költségeinek alapjául egy bizonyos meghatározott összeget, tudni­illik az akkori számítások szerint a 400.000 forint­nak felére szállítottam le a költségeket. Ez volt az, a mit, mint normativumot megállapítot­tunk, hogy körülbelül ezen a költségen kiépít­hető egy helyi érdekű vasát. így épült körül­belül ezen feltételek mellett az arad-kőrösvölgyi helyi érdekű vasút. De már a mezőtúr-szarvasi helyi érdekű vasútnál sikerűit nekem ebből még 17.000 forintot elvenni, úgy, hogy az már 17.000 forinttal kevesebbe került. így azután vált lehetségessé az, hogy Magyarországon egyáltalában viczinális vasutak létestílnek; mert a régi 400.000 forintos költségszámítás szerint valóban nem létesülhettek volna. Már most itt van előttünk egy helyi érdekű vasút, melynek építési költsége ismét messze túlhaladja a 200.000 forintos akkori költség­számítást, daczára annak, hogy ez a vasút sík­földön halad, és terepemelkedés ott nincsen. Méltóztatott a t. miniszter úr mondani, hogy a beágazás miatt, mely a temesvári indó­házhoz történnek, van ez a jelentékeny költség­szaporulat. De méltóztassék felvenni a mezőtúr­szarvasi helyi érdekű vasutat: mely 200.000 forintba sem került, ott egy Kőrös-hid is épült, a mi már nagyobb és költségesebb objektum, és ennek a vasútnak építési költsége mégsem került annyiba. Azt mondja a t. miniszter úr : igaz, hogy például az arad-kőrösvölgyi helyi érdekű vasút akkor kiépült 16.000 forint költségen kilo­méterenkint, de ezután igen sokkal kellett azt pótolni. Ezt elismerem; de mindezen költség­pótlások mellett mégsem került ez a vasút annyiba, mint a most tárgyalás alatt levő vasút. Azután méltóztassanak azt is figyelembe venni, hogy az arad-kőrösvölgyi vasútnak terep­nehézségei egészen mások, mint a temesvár­ngyszentmíklósi helyi érdekű vasútéi, a mely tisztán síkföldön halad, egészen olyan területen, a melyen egy vasútépítésnek a terepemelkedés nehézségeivel nem kell megküzdenie. Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy ne abból a szempontból méltóztassék megítélni azt a dolgot, hogy erre a vasútra a törvény megvan, és hogy bizonyos költségek ott már el vannak fogadva, hanem abból a szempontból méltóztassék megítélni, hogy váj­jon ezen vasút kiépítése mint viczinális vasúté — én ezt azért hangsúlyozom, mert vasúti emberek szeretik a viczinális vasutakat is azon kapta­fára építeni, mely az elsőrendű vasútra meg­állapítva van — és a normativumokat akként megtartani; méltóztassék egy normal-síntávval biró vasútnak építését figyelembe venni, annak költségeit megállapítani és ehhez képest figye­lembe venni, hogy nem tixlsok-e az az összeg? Ha nem túlsók, akkor én ellene nem szólhatok. De meggyőződésem szerint túlságosan soknak tartom ezt az építési költséget, s azért csatla­kozom ahhoz a határozati javaslathoz, melyet gr. Zselénski Róbert t. képviselőtársam be nyújtott. (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. ház! szólásra senkisem lévén feljegyezve . . . Gr, Zselénski Róbert: T. ház! Elnök: Kérem a t. képviselő urnak zár­szava lesz, mert ellenindítványt adott be tiz aláírással. Kíván még valaki szólni? Miután senki­sem kíván szólni, a vitát berekesztem. Gr. Bethlen Balázs előadó: T. ház! Engedtessék meg nekem, hogy azon indokokra, melyeket a t. képviselő úr felhozott, pár szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Először meg kell jegyeznem, hogy midőn a törvényjavaslatot annak idején benyújtották, és a közlekedési bizottságban tárgyaltatott, ott ezen vasútvonal drágasága miatt egyáltalában senkisem szólalt fel, úgyszintén itt a házban sem emeltetett szó ellene; mind a bizottságban, mind a házban egyhangúlag lett az elfogadva. A mit a t. kép­viselő úr a vasútépítés drágaságára vonatkozólag felhozott, azzal szemben meg kell jegyeznem, ü °gy — a m i Q t méltóztatnak tudni — itt igen magas kisajátítási árakkal van dolgunk, mert volt eset reá, hogy 1000 forint, sőt ezen felül került holdankint a kisajátítás. (Úgy van! jóbb­felol.) Minthogy pedig azon a vidéken sem ho­mok, sem kavics nem található, azt Lúgos vidé­kéről kellett szállítani, a mi mindenesetre a kiépítési költségeket még inkább fokozta. (Úgy van! johbfelől.) Ezek mellett hangsúlyoznom kell

Next

/
Thumbnails
Contents