Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.
Ülésnapok - 1892-449
c > 449. országos ülés 1895. márczius 13-án, gisorián. baloldalon.) Ennek következtében, miután én már szükségesnek tartom, hogy a viczinális vasutak ügye szanáltassék, és miután hozzá nem járulhatok olyan eljáráshoz, a mely ugyanazt a zavart fogja a községi háztartásokban előidézni, mint a minő eredményt idézett elő a nagy vasutak építése az államháztartásban, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) vagyok bátor a t. háznak a következő határozati javaslatot szíves figyelmébe és jóindulatába ajánlani: (Olvassa.) »A képviselőház a közlekedésügyi bizottságnak ama jelentését, a melylyel a temesvár-nagyszentmiklósi helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténtéről szóló 807. számú kereskedelemügyi miniszteri jelentést bemutatja, tudó másul nem veszi.* (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Hock János fjegyző (olvassa gróf Zselénski Róbert határozati javaslatát). Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy ezen ügynek mai stádiumában ezen határozati javaslat talán már elkésett. Bátor vagyok ugyanis a t. képviselőházat arra a körülményre figyelmeztetni, hogy a t. képviselőház, nemcsak, hanem a törvényhozás és a s temesvár-nagyszentiniklósi helyi érdekű vasút engedélyezéséről 1894. évben XXXVIII. szám alatt már törvényt hozott. Ezen törvény tárgyalása alkalmával mindezen feltételek, melyek az engedélyokiratban jelenleg foglaltatnak, már akkor az indokolásban a t. törvényhozással részletesen ismertetve lettek, és hogyha ennek daczára a törvényhozás jónak látta a törvényt meghozni, azt gondolom, hogy midőn most a kormány részéről csak egy formalitásnak tétetik elég, a mennyiben az akkor a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kilátásba helyezett engedélyokiratot tényleg a törvényhozásnak bemutatja, akkor talán ez a határozati javaslat már elkésett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennyit, t. képviselőház, a dolog formai részére vonatkozólag. De azt hiszem, hogy ha a dolognak lényegét tekintjük, talán még akkor sem állja meg helyét ez a határozati javaslat. (Halljuk ! Halljuk!) A kifogás ezen engedélyokmány ellen főleg azon okból tétetett, hogy a vasút túlságosan drága, hogy a fenforgó viszonyok és különösen a terepviszonyok nem indokolják azt, hogy az építési tőke ily magas összegben legyen megállapítva. Bátor vagyok ezen indokolással szemben, melynek támogatására példák is hozattak fel, hivatkozni korábban épült viczinális vasútakra, különösen az arad-borosjenői vasút építésére, a melynek építési tőkéje kilométerenkint csak 16.000 irtot tett ki. Megjegyzem, hogy ezen hasonlatosság a jelen esetben egyáltalában nem állhat helyt, mert az arad-borosjenői vasút akkor, a midőn első ízben kiépíttetett, csak a legszükségesebb beruházásokra szorítkozott, s akkor egyáltalában az összes építési tőke nem nyert kifejezést azon összegben, sőt bátor vagyok épen a t. felszólaló képviselő urat, ki az ottani viszonyokat igen jól ismeri, arra figyelmeztetni, hogy az idők folyamán a vasútra számos beruházások és befektetések tétettek, épen azért, mert kitűnt, hogy az eredeti befektetési tőke elégtelen volt, úgy, hogy ha most tekintetbe veszi azon összegeket, a melyek az arad-borosjenői vonalba befektettettek, azok jóval, de jóval meghaladják azon összeget, melyre hivatkozott. De, hogy tovább menjek, hogy a hasonlatosság e tekintetben nem talál, bátor vagyok rámutatni azon körülményre is, hogy daczára annak, hogy a terep egészen sík, hogy ott hullámos, dombos terűlet nem fordul elő, mégis a költségeket aránylag nagyobb összegekben kellett megállapítani azért, mert ezen vasút, mely ugyancsak hatvanegy kilométer hosszú, mégis két államvasúti pályaházat köt egymással össze, és a beágazások e pályaházakba rendkívüli és költséges munkálatokat igényelnek. Különösen a temesvári pályaházba való beágazás, melynek költségei tisztán a temesvár-nagyszentmiklósi vasút által viseltetnek, körülbelül 240.000 forintot tesz ki egymagában, mind oly költségek, a melyek az arad-borosjenöi vasútnál egyáltalában nem földúltak elő. Miután tehát sem alakilag, sem lényegileg ezen kifogás nézetem szerint helyesléssel nem találkozhatik, és miután a t. képviselőház, illetőleg a törvényhozás is ezen kérdéssel szemben már állást foglalt, és akkoriban az indokolásban közölt költségvetés és illetőleg építési töke magassága ellen kifogást nem tett, bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy ezen határozati javaslat mellőzésével a jelentést tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Péchy Tamás képviselő úr kivan szólni. Péchy Tamás: T. ház! Az igen t. miniszter urnak első kifogása ellen, mely az alaki részről szól, kifogást nem tehetek, mert tény az, hogy a törvény elfogadtatott, az részletesen felsorolta a költségeket, és így tulajdonkép alaki szempontból most csak a bejelentés vétetik tudomásul. De megvallom, azt tartom, hogy ha a miniszter úr arra a meggyőződésre jut akkor, a midőn valamely törvény effektuálása történik, hogy az túlmagas kiadásokat involvál, akkor a miniszter úrnak igenis kötelessége azokat leszállítani, mert hiszen ez az exekutiva kötelessége. (Úgy van! balfelől.)
