Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-449

449. országos ülés 1895. márczius 13-án, szerdán. 5 alacsonyabbra fog szállani pályakilométerenkint az építési költség. Tekintve, t. ház, hogy az állami hozzá­járulás mindkét czíinén, tudniillik a posta ingye­nes szállítása és különös segély czímén is igénybe fog vétetni, és hogy mind e két czím alatt igénybe veendő segély nem fogja túl­haladnia költségben megállapított 10 —10 százalé­kot; tekintve, hogy ezen vasút kiépítését nem­csak helyi, hanem közforgalmi és közgazdasági érdekek is indokolják, kérem a t. házat a köz­lekedésügyi bizottság nevében, hogy ezen jelen­tést elfogadni, és a törvényjavaslatot úgy álta­lánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóz­tassék. Elnök: Kérdem a t. házat, — miután felírva senki sincs — elfogadja-e a ház a párdány­zsombolyai helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatot (Írom. 777) általánosság­ban, igen, vagy nem? (Igen!) A ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző: (olvassa a törvény­javaslat czímét, 1., 2. és 3. §-ait; észrevétel nél­kül elfogadtatnak.) Elnök: Következik a közlekedésügyi bi­zottság jelentése (írom. 815) a temesvár-nagy­szentmiklósi helyi érdekű vasút engedélyezése tár­gyában. Gr. Bethlen Balázs előadó: T. ház! A kereskedelemügyi miniszter úr jelenti, hogy a temesvár-nagyszentmiklósi helyi érdekli vasútra vonatkozó engedélyokmányt egy korábbi (1894. évi XXXVIII. tcz. 2, §.) felhatalmazás alapján Bessenyei Ferencz országgyűlési képviselőnek adta ki. Kérem e jelentést tudomásul venni és hasonló czélból a főrendiházzal közölni. Hock János jegyző: Gr. Zselénski Ró­bert ! Gr. Zselénski Róbert: T. ház! (Hall­juk! Halljuk!) A 61 és egytized kilométer hosz­szú temesvár-nagyszentmiklósi helyi érdekű vas­útra, vonatkozó engedélyokirat most lett beter­jesztve a t. háznak tudomásul vétel végett. Ezen engedélyokiratból látom, hogy ezen vasútra 2,3u0.000 forint költség lett megszavazva, tehát kiíométerenkint 37.640 frt. Megjegyzendőnek tartom, hogy ezen vasút egész sík területen halad. Semmi néven nevezendő patak vagy domb nem áll útjában; árteret nem szel keresz­tül, egyéb vasútat nem hidal át. Tehát vélemé­nyem szerint ezen vasút a lehető legolcsóbban építhető ki. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Államadósságaink tetemes részét azon szé­delgésnek köszönhetjük, mely a nagy vasutak építése alkalmából lábrakapott, egyre nagyobb mérveket öltött, és végtére legmagasabb pontját érte el akkor, midőn a hírhedté vált keleti vasútnak építésébe fogtak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Ha megengedjük, hogy ezen szédelgés a helyi érdekű vasutak építése alkalmával szintén lábrakapjon, akkor községeinket is — melyeknek legnagyobb részét rákényszerítjük arra, hogy minden helyi érdekű vasút költségeihez, mely mellettük elvonul, hozzájáruljanak — oly pénzügyi zavarokba fog­juk sodorni, mint. a minőkbe bonyolódott az állam annak következtében, hogy felügyeleti jogát kellőleg nem gyakorolta, mikor a nagy vasutak építtettek. (Igaz! Úgy van! a balol­dalon.) Engedje meg a t. ház, hogy összehasonlí­tást tegyek két irányban. A tiszai vasút még 1856-ban éptílt, kiío­méterenkint 90.615 forintba került, holott azt hiszem, hogy minden szakértő igazat fog nekem adni íibban, hogy a tiszai vasút — tekintetbe véve a kedvező geográfiai viszonyokat — ki­építhető lett volna kiíométerenkint 70.000 fo­rintért. Az első erdélyi vasút, mely 1866-ban éptílt, kiíométerenkint már 122.807 forintba, tehát 32.192 forinttal többe került, mint a meny­nyibe került kiíométerenkint a már is drágán épült tiszavidéki vasút. 1868-ban épült a keleti vasút, kiíométeren­kint 173 587 forintért, tehát 82.972 forinttal drágábban, mint az amúgy is drága tiszai vasút, vagyis 12 év után majd kétszer annyiba kerüli már a keleti vasút építése, mint a mennyibe a tiszai vasút került. Ezen összeg nagysága, sze­renfsére felrázta akkor az ország közvélemé­nyét letargiájából, (Halljuk! Halljuk!) és ennek köszönhető, hogy a nagy vasutak építése egész­ségesebb mederbe szoríttatott. Most nézzük meg, hogyan állunk a viczinális vasutak ügyével. Az első viczinális vasút, mely az országban épült, az arad-csanádi vasutaknak arad-borosjenői vo­nalrésze volt. Ez a vasút 62 kilométer hosszú, tehát 0-8 kilométerrel hosszabb, mint a szőnye­gen levő vasút. Az arad-borosjenői vasút 16.910 forintba került, beleszámítva nem csak az épít­kezést, hanem a felszerelést is. Ez a vasút 1875-ben keletkezett. 1887-ben épült a nyíregy­háza-mátészalkai vasút, ennek kdométerje már 28.070 forintba, tehát 11.160 forinttal" többe került, mint az arad borosjenői vasút. A sző­nyegen levő vasiét, mely, mint előbb említettem, a legkedvezőbb geográfiai viszonyok között fog építtetni, 37.6íO forintba, tehát 20.730 forinttal többe fog kerülni, mint az arad-borosjenői vasút, vagyis több mint kétszer annyiba, mint a meny nyibe egy ugyanolyan viszonyok közt elvonuló vasút kiépíthető. Tehát már túlhaladtuk azon álláspontot, a mely álláspont okozta az orszá­gos felháborodást, midőn a keleti vasút botrá­nyos ügye szóba hozatott. (Igaz! Úgy van! a

Next

/
Thumbnails
Contents