Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

453. országos ülés 1895. márczius 27-én, szerdán. m tóin az egész rendszert, melylyel ezen válasz- i tási visszaélések elkövettetnek. Nem hiszem, nem hihetem, hogy a t. képviselő urak köztíl csak egy is legyen, a ki lelkületének egész teljével ne fordulna el a botrányok ilyen neme elől, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) a mely látszólag az önök érdekében követtetett el, de önöknek bizonynyal többet ártott, mert az önök pártérdekein kivfíl a hazának és a választás szabadságának ártott az még leginkább. (Úgy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon) De önöknek se használhatott az, t. képviselő urak, semmi körülmények között. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hát így áll a dolog, A midőn pártkülönbség nélkül látjuk, hogy itt a durva visszaélések eafv olvan eklatáns nemével állnak szemközt, a melyet letagadni, a melyet szépítgetni, a melyet mentegetni nem lehet, sőt nem is szabad, akkor, t. képviselőház, mit tehet mást egy parlament, a mely saját fundamentumára, a választások tisztaságára valamit épít, mint azt, hogy kiküldi azt a bizoitságot, a mely a rendszeresen űzött visszaéléseket a közigazgatási és bírósági hivatalnokoknak egész sorozatán megvizsgálja, és azoknak megtorlásáról gondoskodik? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, — és ezzel befejezem felszólalásomat,— (Helyeslés jobbfelől.) a mi engem ebben az ügyben felszólalásra kényszerített, ez a következő. (Halljuk!) Én azon vidéken csekély birtokkal birok, és azokkal a barátaimmal egyetemben, a kik Budapest fővárosából oda költöztünk, eddig a közigazgatás élén álló férfiakkal együtt, mint jó hazafiakhoz és becsületes magyar emberekhez illik, társadalmi téren is elkövettünk mindent arra, hogy a pánszlávizmusnak hajdan legerősebb fészkét, Nyitrát, tőlünk telhetőleg, ott, a hol kell, anyagi áldozatok árán is megtisztítsuk. Ez a munka, t. képviselőház — nem vindikálok magamnak belőle részt, csak jelzem — már évek óta folyamatban van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jeles hazafiak tiszteletreméltó férfiak kötelességüket híven leróva, mindent megtettek arra, hogy a magyar állam eszméjét ott népszerűvé tegyék, és nem sikertelenül. Hozzáteszem, t. ház, hogy Felső-Magyarország ezen legelhanyagoltabb vidékein már számtalan helyen, nemcsak a kisdedóvodákban, de az iskolákban is magánadakozások és felekezetek révén megszólal a zengzetes magyar nyeív a kis tót gyermekek vizsgálatainál, úgy, hogy önöknek helylyelközzel örömkönnyek hullanának pilláik alá, ha azokon részt vennének és látnák, milyen haladást tettek ott a magyar nyelvben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És, t. ház, be kell számolnom arról is, hogy a pánszlávizmus apostolai az utóbbi időkben már zárt ajtókra találtak, és haladt a magyar állameszme iránti tisztelet. A legutóbbi időkben azonban, t. képviselőház, épen ezen működésnél fogva újra felébredt ezen agitáczió. Azt mondják annak a'jszegény, elgémberedett és a pálinkától is tönkretett tótnak, -- tótul mondják neki, önök nem értenék, hogyha tótul mondanám, — (Halljuk! Halljuk! jőbbfélöl.) az agítácziónak legveszedelmesebb fegyvereit elővéve: »Mit akarsz te^ a magyar államtól? Gyermeked van? Akkor, midőn aggastyán korodban legjobban szorulsz rá, hogy támaszod legyen, elviszik katonának; a jegyző neked ingyen semmit sem csinál, elveszi tőled az utolsó vánkost; találkozol a finánczczal, vagy valamelyik szolgabíróval, legfeljebb azzal tisztel meg, hogy az úton szemed közé vág az ostorral; igazságot mégy keresni, drága stemplivei fizettetik meg veled, és akkor is görbe az útja annak az igazságnak és drága.« Akkor, t. ház, mikor ily módon agitálnak azon a vidéken, a hol a szegénységnek amúgy is könnyen martalékává válik az ilyen ember, •a kihez néha még más eszközökkel, rubelekkel is hozzá férnek, akkor előáll az a magyar pap, a ki Szent-István napján tót községekben magyar prédikácziókat tart és azt mondja: majd elkövetkezik egy nap, a midőn számolhatunk, a midőn az apostoli királynak és az alkotmánynak védelme alatr/jönök, mint ez ország polgárai, szabadon és függetlenül fogják a jogot gyakorolni, a melyet az állam mindenkinek felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül egyaránt biztosít, és akkor elkövetkezik az a nagy nap, midőn %z alkotmánynak piedesztálján megjelenik az a választási elnök, a ki az államhatalmat énjében, egészében képviseli azon a napon, mert rendelkezik hatalom és minden instituczió felett, akkor az a választási elnök, szövetkezve a közigazgatásnak a legalsó foktól a legfelsőbbig menő közegeivel, arra vállalkozik, hogy megtiporja a legszentségesebb jogot, és arra tanítja azt a tót embert, hogy ez neked ebben az országban nem lehetséges, mert te zsandároktól és szuronyoktól kísérve csak oda szavazhatsz, a hova a jegyző parancsolja, vagy a hova kényszerhatalommal a zsandár visz : akkor önöknek azt mondom hogy még egy ily választás, és az egész felvidéki közművelődési egyesületnek és minden magánembernek tevékenysége, a társadalomnak egész hatalma nem lesz elégséges arra, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) hogy önök. annak az embernek megmagyarázhassák, hogy mi vau abban a magyar állameszmében, a mi rá nézve tísztelésre és becsülésre méltó. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) T. ház ! A választási elnöknek hata13*