Képviselőházi napló, 1892. XXIV. kötet • 1895. márczius 13–márczius 30.

Ülésnapok - 1892-453

ÍOO 458. országos ülés 1895. márczius 27-én, szerdán. lom van a kezében, mely engedelmességet követel, de az csak akkor lehetséges, ha azt tiszteletet parancsolóan gyakorolja. Azon a vidéken, a hol maga a magyar állameszme a legnagyobb veszélyben forog, ott az önöknek lelkiismeretes, hozzá teszem, hazafias kötelességükké vált ily durva, brutális visszaélésekkel szemben, melyek az alkotmány nevében és az államhatalom jelszava alatt hajtatnak végre, minthogy azt a magyarok csinálják, megmutatni, hogy egy sincs köztünk, a ki azt a legsúlyosabban el nem ítélné, egyúttal a bűnhöz méltón megbtínhödésről gondoskodni nem akarna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt máskép elérni nem lehet, mint úgy, hogy parlamenti vizsgáló bizottságot küldjünk ki. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha pedig, t. ház, ez be nem következik, akkor én röviden csak azt mondom: a Bánffy-kabinet arra vállalkozott, hogy megcsinálja a fúziót; a Bánffy-kabinet arra vállalkozott, keresztülviszi paezifikáczió útján az egyházpolitikai javaslatokat: rút kompromisszió mindkét oldalról. Ehhez járul a választási visszaéléseknek Nyitrán kicsúcsosodott oly botránya, mely joggal azt a kérdést veti fel az ország előtt, hogy mit keres még ez az úr azon a széken. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Gr. Zichy Jenő! (Halljuk! Halljuk !) Gr Zichy Jenő: T. ház! Nincsen szándékom rekriminácziókba bocsátkozni. Elég volt azokból. Midőn felszólalásra magamat felírattam, utalni akartam a házszabályok 76—77. szakaszaira, a melyeknek kommentálásában Polónyi Géza t. képviselőtársamnak teljesen igaza van. De ha mégis felszólalok, a mi ezután majdnem felesleges lett volna, fordulok a t. szabadelvű párthoz. (Halljuk! a baloldalon.) Egy kéréssel fordulok hozzá, azt mondom : »ne soyez plus royfíliste que le roi.« Ne legyenek önök, t. szabadelvű párt, királyiabbak a királynál, az önök miniszterénél, hogy ezt a kifejezést használjam. A miniszter úr felszólalásában azon térre lépett, mely csak édes mindnyájunké lehet, a tisztességes nyilatkozat terére, a midőn azt mondotta, hogy ezen választás, mely mindenképen a választóknak legszentebb jogát lábbal tiporta, illuzóriussá tette a választás szabadságát épúgy, mint az államtitkár úr, kinek ez a mandátum javára lett volna, magától visszautasítja. Üdvözlöm őt ezért, és remélem, hogy midőn ezt emelkedett hangon kijelentette, jövőben a gyakorlat terén cselekvéseiben is be fogja bizonyítani. Kapcsolatosan ezen ügygyei ki kell jelentenem, mert én minden körülmények közt a tisztesség és becsületesség fogalmát minden irányban szem előtt kell, hogy tartsam, hogy én egyik t. képviselőtársunk szavaival, melyeket a corriger la fortune elvével együtt hangoztatott, nem érthetek egyet. A szabadelvű párthoz pedig azzal a kérdéssel fordulok: emelkedjenek annak a felfogásnak magaslatára, hogj' a miért mi itt felszólalunk, az édes mindnyájunké, az nem ezé a párté, sem nem azé, az a szabad választás fogalma, az alkotmány, a parlamentáris élet jó hírének alapköve, ezt nekünk kristálytisztán kell a magasba tartanunk. (Helyeslés a baloldalon.) Ne zárkózzanak el önök a párt rideg fogalmával azon határozati javaslat elől, melyet Helfy Ignácz t. barátom beadott, hogy ezt a választási ügyet vizsgálja meg egy parlamenti bizottság. Kérem ezt az önök érdekében, azon párt érdekében. Mert az a delegált bíróság nem lehet sem a nyitrai, sem a fehérmegyei közigazgatási bizottság; mivel ez ki van téve könnyen annak a gyanúsításnak, hogy befolyt erre és arra, és befolyt Ítéletére emez és amaz, mondjuk protekezió: vagy más. A parlament alapjáról, a szabadon választott képviselők immunitásáról, a választás tisztaságáról van itt sző. Ez ennek a háznak a tulajdona, ezért küldjön ki a ház pártkülönbség nélküli bizottságot, az Ítéljen e felett. Én máskép nem ítélhetem meg a dolgot, s így csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés balfelól.) Bartók Lajos jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. ház! Nem volt szándékom ezen tárgyban felszólalni, de az igen t. belügyminiszter úr egyenesen hivatkozott reám, hogy tanúságot tegyek a tolnai választás tisztaságáról. Legyen szabad tehát mégis felszólalnom egyrészt, hogy ezen tanúságot megtegyem, másrészt, hogy reflektáljak némely itt elmondott dologra. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én Tolnán, illetőleg Bonyhádon csak a választást megelőző este jelentem meg, ott értesültem, hogy egyes embereket óriási összegekkel igyekeztek megvesztegetni, nem a belügyminiszter úr, a ki jelen sem volt ott, lehet, hogy tudomása sem volt róla, — de igen szavahihető emberekkel beszéltem, a kiknek nagy összegeket Ígértek azért, hogy ne vegyenek részt az ellenzéki agitáezióban. Ez az egyik, a mit hallomásból tudok, mert én sem nem ígértem, sem Ígéretet nem hallottam. A másik, a miről tanúságot tehetek, az, hogy a felvonulás igen nagy díszszel történt, hogy minden választónál külön hatalmas zászlót láttam, igen sok muzsika volt, szóval nagy költségbe került a dolog a kormánypárt részé-