Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

432. országos ülés 1895. február 10-én, szombaton. i!S balon.) s ezzel szemben arra hivatkozni, hogy helytelen dolog az ország közvéleményét jelszavakkal elárasztani s a nép gondolkozásmódját megvesztegetni: az a helytelen, egészségtelen és a magyar államháztartás- és kormányzattal szemben legridegebb álláspont, az tudniillik, a melyet a t. előadó úr ezen kérdésnél képvisel. T képviselőház! A t. pénzügyminiszter úr az én beszédemnek azon részére, a mely pedig kiváló fontossággal bir épen a földbirtokos osztály érdekeit illetőleg, a földadó szabályozásának kérdésére nézve elmulasztotta a t. képviselőházat tájékoztatni az iránt, hogy e tekintetben van-e szándéka bármiféle reformot létesíteni, mert abban a reformszervezetben, a mely a t. ház elé van terjesztve tanúimányozás végett, magának a földadónak kérdése csak távolról van érintve. Már most, t. ház, a mikor Magyarországon gazdasági válság- van ; mikor például Francziaország az 188,990 ben tapasztalt gazdasági válság hatása, alatt rendkívüli törvény alkalmazásával tizenötmillió frankkal szállította lejebb a földadót, hogy a földbirtokos teher viselési képessége egyáltalán biztosítassék, a mikor nálunk e jelenségek még sokkal fokozottabb mértékben uralkodnak: nem tudom felfogni, hogy a pénzügyminiszter úr mennyiben elégedhetik meg azon merev állásponttal, melynek ő ezen oldalról tett felszólalásokra adott válaszában kifejezést adott. Nem tudom különösen megérteni, hogy akkor, midőn épen az imént a földmíveléstigyi miniszter úr mondta, hogy az Alföldön, Hódmezővásárhely határában 2200 családot írtak össze hivatalosan az ő főispánja vezetése mellett, a melynek kenyeréről kénytelen a kormány, a társadalom gondoskodni, hogy ugyanakkor a pénzügyminiszter úr azon kiváusággal és követeléssel szemben, hogy ezek adó- és illetékhátralékának kamatai 4°/

0 ra szállíttassanak le, arra hivatkozik, hogy törvényjavaslat vau benyújtva, mely jövőre e bajokat, legalább az adó- és illetékhátralék kamatjainak leszállítása tekintetében javítani fogja. Hogy ez magában orvoslást nyújtson azon immanens bajokkal szemben, a melyek az alföldi birtokos-osztály nép érdekeit veszélyeztetik ; azt hiszem, a t. pénzügyminiszter úr maga is el fogja ismerni, hogy ezen felfogása nem egészen helyes. Felemlítettem,!, ház, — a pénzügyminiszter ár nem reflektált rá — hogy például Csongrád vármegyében, Hódmezővásárhelyen Csanád- és Békés vármegye nagy részében az aszály a birtokosok termését teljesen tönkretette, hogy azok a birtokosok az adó fizetésére képtelenek. Kérdem, hogy akkor, midőn maga a pénzügyminiszter úr kénytelen volt az adóvégrehajtást felfüggeszteni, mert belátja, hogy azok az emberek nem képesek az adót megfizetni, miért nem nyújtott a pénzügyminiszter úr e kárt szenvedő birtokosoknak adókedvezmény álíal engedményt? Azért, mert van egy szerencsétlen törvényünk, az 1876 : XV. törvényezikk, mely azt mondja, hogy csak az esetben részesíthető a birtokos teljes adómentességben, ha díílők és határok teljes mértékben pusztíttatnak el aszály, árvíz vagy föld árja által. Mit használ az nekem, ha saját parezellám egész termése elpusztul és nem fizethetek, holott azon határban vagy dűlőben van egy másik birtokos, kinek termése megmaradt, és a ki adófizetésre képes r Nem szükséges és égető kérdés az ilyen törvényt lehetőleg gyorsan reparálni, és ez által magának a pénzügyi kormánynak alapot nyernie arra, hogy szükség esetén a megfelelő javítások eszközölhetők legyenek? Még ha azt kivánnók is, hogy azoknak adója, a kiket most a belügyi és földödvelésügyi miniszter urak statisztikailag kénytelenek lesznek összeállítani, a kik a kormány segíeségére szorúlmk, hogy exisztálhassanak, teljesen elengedtessék, akkor is magának az államkormányzatnak érdekében a pénzügyminiszter úrnak a lehető legkulánsabb álláspontot kellene elfoglalnia ily kívánságokkal szemben; mert oly esetben, midőn az államkincstáí' vagy az állami h italom érdeke kívánja, nincs e házban senki, legalább a túloldalon nincs egyetlenegy felszólalás, mely az áldozatkészségnek legvégső határáig el nem megy, ha az államkincstár érdekének növeléséről, az állami,, a kormányhatalom növeléséről VAÍÍ SZÓ. Hát, t. ház, én azt tartom, hogy a t. túloldalról mindig annak kellene visszhangzania, a mit Magyarország érdeke, a mit a magyar nép, a talajdouképeni nép érdeke kivan. Én a t. pénzügyminiszter úrnak válaszával megelégedve nem vagyok, ragaszkodom határozati javaslatomhoz, és kérem a t. házat, hogy azt különösen az adó- és illetékhátralékok kamatainak felszámítására nézve elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kivan szólni! (Halljuk ! Halljuk !) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Az elmondott beszédek után igen röviden kívánok reflektálni Visontai és Sima képviselő urak felszólalására. Visontai Soma képviselő úr valóban feltűnést keltő hevességgel támadott meg engem oly dolgokért, a mik először is nem az én illetékességi körömhöz tartoznak, másodszor oly állításokért, melyeket én nem mondtam. A múltkor, t. ház, bátor voltam megjegyezni a t. képviselő úr felszólalására azt, hogy nagyon sajnálom, hogy nem akkor hozta szóba