Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

«;5 ÍM. országos ülés 1805. február 10-én, szombaton. rokra való előlegezésre, valamint az úgyneve­zett report-üzletekre vonatkozik. Azt már csak megengedi nekem Wekerle Sándor igen t. képviselő úr, hogy ha nem is lehet azt mondani, — és ebben tökéletesen igaza van, — hogy direkte csakis valami illegitim tőzsdei üzletekkel van összekötve a bankoknak ez a működése, de hiszen épen az ő felszólalá­sában találja meg a magyarázatát annak, hogy de igenis nagy mértékben előmozdítja, mert hi­szen maga a volt t. pénzügyminiszter űr azt mondja, hogy neki kellett közbelépnie, nehogy épen ezen általam kimutatott előlegek annyira megközelítsék a letétbe helyezett értékpapírok kurzusát. Azt pedig a nélkül, hogy az illető bankok neveit óhajtanám megtudni, szintén csak be fogja ismerni az igen t. volt pénzügyminisz­ter úr, hogy azok a bankok, a melyeknek ő azt az utasítást és tanácsot adta, azok közé tartoz­tak, a melyeknek az állam a pénztári felesle­gekből előleget adott. (Derültség a szélsőbalon.) Ezt kívántam csak megjegyezni. A mi azt illeti, mintha én nem tudom mi­csoda személyes támadást akartam volna intézni az igen t. volt pénzügyminiszter úr ellen, bo­csánatot kérek, ezt én nem fogadhatom eb mert nekem sem felszólalásommal, sem határozati ja­vaslatommal nem volt semmiféle személyes czé­lom, és ha Helfy Ignácz igen t. képviselőtársam tegnap jónak látta azért, hogy engem nagy­lelkűen megvédelmezzen, — a miért én ő neki, mint a parlament egyik régi, tiszteletreméltó tagjának köszönettel tartozom, — mondom, jó­nak látta, hogy felszólalásomat az ultramonta­nizmussal és antiszemitizmussal összeköttetésbe hozza, arról én nem tehetek. Azon támadásokról sem tehetek, __ a melyek ebből kifolyólag ellenem intéztettek. Önök mind­ennek az okai, mert önök nekem nem mondták meg annak idején, hogy az egyházpolitikai programm egy integráns részét a tőzsdei szé­delgések 1 épezik. (Hosszantartó, zajos derűlhég és tetseés a bal- és szélső baloldalon.) Ks azt sem méltóztattak megmondani nekem, mikor az egy­házpolitikai javaslatok támogatására vállalkoz­tam, hogy az önök szabadelvűségének gyökerei belenyúlnak a tőzsdei árfolyamokba. (Élénk tet­szés és derültség a hal- és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! (Csenget. Nagy zaj. Hall­juk! Halljuk!) Az egyházpolitikának ebben a felszólalásban egyik oldalról sincs semmi össze­függése. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Visoiltai Soma: T. ház! Én sohasem tar­tottam czélszerunek, hogy bármilyen hírlapnak, bármilyen közel álljon az ellenpárthoz vagy kormányhoz, közlései szóba hozassanak; de mert Wekerle Sándor t. képviselő úr személyes vo­natkozásokról beszélt, Helfy Ignácz t. képviselő úr az antiszemitizmus fogalmát szintén össze­köttetésbe hozta a börze elleni támadásokkal, minthogy továbbá a sajtó arról a részről ultra­montanizmussal vádolt, mert a tőzsde ellen be­széltem, azért láttam ezeket szükségesnek meg­jegyezni. (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök *. Sima Ferencz képviselő urat illeti a szó. Sima Ferencz: T. ház! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Csak röviden kivánok élni a zárszó jo­gával; azonban a pénzügyminiszter úrnak az ez oldalról elhangzott vádakra adott válaszával szemben első sorban csak az előadó úr mai be­szédére kivánok reflektálni a mely, meggyőző­désem szerint, semmi egyéb, mint rideg képvi­selése az állam fiskális érdekeinek. Mert, t, ház, a mit a t. előadó úr a só árának b szállítására nézve mondott, az nem jeleut egyebet, mint egészen merev elutasítását minden olyan egyéni követelésnek, a mely ezen oldalról a nép érdekében egészen jogosan és természetszerűleg hangzik el. Ezen természetes és igaz követeléssel szemben azt mondja a t. előadó úr, hogy: »r. uraim, én nem birom felfogni, miért tartják az urak azt a sót oly drágának, a mikor én azt — már mint az elő adó úr — egyáltalán nem birom elképzelni, hogy a só mai ára magára a népre, annak exiszteneziájára nézve hátrányos leheasen«. Hát én értem azt, t. ház, hogy mindazok, a kiknek kenyerük penzióval van megsózva, a só árát drágának nem találják, (Derültség a szélső baloldalon.) hanem addig, t. ház, a mig magát a nép kenyerét penzióval meg nem sóz­zuk, addig az a felfogás, a melyet a t. előadó úr képvisel e kérdésben, az állam rideg fiskali­tási szempontjainál egyebet nem jelent. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez eszembe juttatja, t. ház, azt a régi adomát, a mely igazi gyakorlati kifejezése lehet azon álláspontnak, a melyet a t. előadó úr kép­visel e kérdésben, hogy mikor hideg téli időben egy boldog agg kisasszony házába bementek ké­regetni, hogy a szegény és fűtetlen szobában levő népnek segélyezésére adakozzék valamit, a jól befűtött kényelmes szobában azt mondotta, hogy ő sohasem tudta azt, hogy hideg van, és nem birja felfogni, hogyan lehet a hidegről pa­naszkodni, mikor neki a legkényelmesebb hely­zete van. Hát, t. ház, én értem, hogy a t. előadó úr, a ki messze távol áll a nép viszonyaitól, a só árának magasságát nem érzi, hanem a kik köz­vetlenül érintkeznek a néppel, azok igenis érzik ezt, s e tekintetben Bornemisza t. képviselő­társamnak határozati javaslata egyenesen a nép érdekeinek képviselete, (Élénk helyeslés a szélső-

Next

/
Thumbnails
Contents