Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-432
432. országos ülés 1895. február 10-én, szombaton. 9! segítette a játékot. Az én feladatom tehát, t. ház, csak az lehetett, hogy oda hassak általában é^ különösen azon pénzintézeteknél, a melyek ily riszkant üzletekkel foglalkoztak, hogy a depöt-kra nyújtott előlegeket korlátozzák egyrészrői, másrészről pedig a játékra nézve követelt biztosítékokat fölemeljék. És éu merem mondani, — a mint a jobb hitelű pénzintézetek önmaguktól megtették ezen intézkedést, — felhívásomra egyetlen budapesti pénzintézet sem maradt hátra, mely ebben a korlátozásban lényeges részt ne vett volna elannyira, hogy egyáltalában azt mondhatom, a depőt-kra nyújtott előlegek a korábbi 90°/o-ról — egyes pénzintézetek korábban sem mentek ennyire — egész "/ 0°/o-ig tehát a lombardüzleteknél előírt százalékig szorítkoztak, a biztosíték pedig, mely követeltetett, háromszorosra emeltetett föl. Harmadszor, t. ház, azt az intézkedést tettem, hogy a depőt-üzletekníl adott előlegek utáni klímátokat adó alá vontam. Negyedszer, t. ház, megkerestem a kereskedelmi miniszter urat, hogy ezen tőzsdei üzletek, különösen pedig a határidő-üzlet korlátozása iránt a szükséges intézkedéseket tegye meg, és e tekintetben nagyon természetesen a kereskedelmi miniszter úr elsőben is a tőzsdetanácshoz fordult. Mert én nem fogadhatom el egészeu a t. képviselő úr azon állítását, hogy a teendő intézkedések mind olyanok, melyek a tőzsdetanács hatáskörén kivűl állanak; a ki orvosolni akarja ezt a kérdést, tisztában kell lennie azzal, hogy a tőzsde minálunk közintézmény, de társadalmi intézmény is. Az ott közreműködő tényezők működését sok tekintetben kifogásolni lehet, de a ki azt, mint társadalmi intézményt akarja használni, elsősorban e tényezőket kell arra az öntudatra ébresztenie, hogy a visszaéléseket önmaguk vannak hivatva teljes erejükből korlátozni (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy a mint a magyar tőzsde és különösen a tőzsdebiróság különösen a korábbi esztendőkben Európában oly hírnek és tiszteletnek örvendett, ma is azt merném mondani, hogy a ki a tőzsdebíróságnak illetékességét és hatáskörét bizonyos határokon túl korlátozná, az egyenesen külföldi reláczióinkon ütne jelentékeny sérelmet; mondom, ma is az a nézetem, hogy ezen tényezőkben kell az öntudatot felkölteni és azok segélyével, azok egyetértésével kell e czélt elérni. (Helyeslés jobbfélöl.) A mennyiben ezen intézkedések a tőzsdetanács részéről nem tétetnének meg, (Zaj. Halljuk!) mindenesetre a kormánynak lesz feladata, és azt hiszem, meg is fogja tenni, hogy a megkezdett lépések ne eredménytelenül mosódjanak el, hanem a kellő eredmény el is éressék. Végűi még csak azt vagyok bátor megjegyezni, — a mi nem az én kezdeményezésemre történt, — hogy az igazságügyi kormány körében a tőzsdebíróság hatáskörének és illetékességének megállapítása iránt szintén előkészítő tárgyalások folytak, hogy a netáni visszaélések ellenében újabb törvényes intézkedések tétessenek. Még egy személyes megtámadtatásnak voltam itt a vita folyamán és ma újabban Visontai képviselő úr részéről is kitéve, hogy én a tőzsdei ügyletek kötését s a tőzsdei visszaéléseket közvetve elősegítettem az által, hogy jelentékeny pénzösszegeket bocsátottam a pénzpiacznak . . . Visontai Soma: A »Nemzet« már felelt erre! (Élénk derültség a szélsőbalon.) Bessenyei Ferencz: Per risum multum! (Derültség jobbfélöl) Wekerle Sándor: ... és különösen azon intézeteknek a rendelkezésére, a melyek a tőzsdei üzleteket puszirozták. Erre, t. ház, csak egy megjegyzésem van : megengedem, lehetséges, sőt tudom is, hogy egyes bankok talán nem épen a kormány által rendelkezésükre bocsátott, hanem egyéb, rendelkezésükre álló öszszegeket tőzsdei ügyletekre is fordítottak; de ez engem nem tarthatott vissza egy nagy czéínak az elérésétől, annak a czélnak az elérésétől, hogy a budapesti pénzpiacz megerősítésére az államnak feles összegeit mindenkor rendelkezésére bocsátottam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, egyes kinövések szerint megítélni ezt nemcsak kicsinyes, hanem igazságtalan dolog is. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Visontai Soma: T. ház! (Zaj.) Én csak félreértett szavaim értelmének helyreigazítására kérek szót. Vajay István : Személyes kérdésben ! (Zaj.) Elnök: (Cseng'í) Kérem, Vajay képviselő úrnak nincs joga itt szuggerálni, hogy milyen czímen akar Visontai képviselő úr szólani. (Helyeslés jobbfélöl. Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) A képviselő úrnak nem volt joga közbeszólani, és én figyelmeztetek minden t. képviselő urat, hogy abban az esetben, ha a szabályokat megtöri, én teljes jogommal élek (Mozgás a szélsőbalon.) minden irányban. (Helyeslés.) Visontai képviselő urat illeti a szó. Visontai Soma: T. ház! Én világosan hangsúlyoztam, hogy azon tételekkel, a melyeket itt felolvastam, azon rendkívüli aránytalanságot akarom kimutatni, a mely az egyenes kölcsönüzlet és az úgynevezett lombard- és report-üzlet közt mutatkozik, valamint azt, hogy milyen óriási arányokat ölt tíz esztendő óta, és hogy mennyire emelkedik minden banknál az a tétel és az a forgalom, a mely az értékpapi12*
