Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-432

432. országos ülés 1895. február 16-án, szombaton. 81 tüntetni fel, mint a mely a lakosságnak, nevezetesen a szegényebb lakosságnak óriási megterhel tetétíét képezi. Én ezt a szokásos panaszt a só ellen valóban csak akkép tudom érteni, hogy ez nem egyéb, mint a régi idők emlékének — bocsánat a szóért — nem egészen meggondolt utánzata, mert volt idő, midőn a sóadó nemcsak minálunk, hanem az egész világon egyike volt a legterhesebb adóknak, különösen a feudális korszakban, midőn a kiváltságos rendek egyáltalában nem adózván, az adónak terhe egyenesen az alsóbb osztályt nyomta, és a mikor a sóadó tényleg a legtöbb művelt országban igen magas volt. Ezek az emlékek azok, a melyek visszacsengenek azok fülében, kik ma a sóadó nagy tértiéről beszélnek. De méltóztassanak meggondolni, t. ház, hogy majdnem minden más adójövedelmeink folyton fokozódtak, ellenben a sóadó, lehet mondani, stacziónárius maradt, úgy, a hogy eredetileg megszabatott, és a mikor minden más jövedelem fokozására törekedtünk, ez változatlan maradt, ugyanakkor, a mikor az országban a pénz értéke általában véve lejebb szállt. Azt hiszem, talán még sem szabad egy, a régibb időben és a máit században igen terhes és akkor súlyosan érzett bajt olybá feltüntetni, mintha ez ma is tényleg fennállna. Ennél az illúziónál pedig — és a mint látom, egy ma közbeszóló képviselő úr is osz tozik benne — hogy a sóadónak leszállítása által a jövedelem fokoztatnék, méltóztassanak megengedni, nagyobb illúziót az adózás terén alig lehet képzelni, mert igenis vannak tárgyak, a melyeknél az adó leszállítása a fogyasztást fokozhatná, de hogy a só ezen tárgyak közé tartoznék, a melyeknél az adóleszállítás a fogyasztás fokozását vonná maga után, bocsánatot kérek, ez egy illúzió. (Felkiáltások a szélső hátoldalon •• Pedig úgy van!) Ha méltóztatnak éltben a hitben lenni, méltóztassanak megnézni más országok példáját, a hol hasonló illúziókból kiindulva, tényleg leszállították a sóadót, és a só egyáltalában nem jövedelmezett többet, mert a sófogyasztás nagyon természetesen meglehetősen meg van adva a lakosság számában Már most a sóadó érdekében még arra is hivatkoztak, hogy ma az országban keletkezett egy néppárt, a mely az alsóbb osztály érdekeinek védelmét tűzi a maga zászlajára, és ezzel szemben különös kötelességünk a közte hernek leszállítása. Méltóztassanak megengedni, hogy én egészen ellenkező nézetben legyek. Én abban semmi különöset és semmi szokatlant nem találok, hogy minálunk keletkezett egy oly párt, milyen keletkezett minden más országban hasonló körülmények között. Valahányszor a cziviiizáczió valamely országban odáig fejlődött, hogy a középosztályok emanczipálták magukat KÉPVH. NAPLÓ. 1892 —97. XXIII. KÖTET. bizonyos osztályok vezetése alól, és maguk ragadták kezükbe az ország nagy többségének vezetését, mindig kísérletek történtek azon osztályok részéről, melyek a vezetést elveszítették, hogy azt visszaszerezzék az által, hogy érintkezésbe tegyék magukat a nép szélesebb rétegeivel; de ezek a kísérletek seholsem vezettek végleges eredményre, és meg vagyok róla győződve, hogy nem fognak vezetni minálunk sem, mert teljes képtelenség elhinni, hogy azon osztályok, melyek szokásaik, hagyományaik, felfogásaik, életmódjaik által a legellentétesebb alapon állanak a nép legszélesebb rétegeivel, hosszasan bírhatnák annak bizalmát, holott nagyon természetes, hogy az a középosztály, mely a nép széles rétegeiből kelt ki s annak szokásaihoz, felfogásaihoz, életmódjához legközelebb áll, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) ha igazán komolyan fogja venni feladatát, kell, hogy az legyen annak természetes vezetője. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ha az úgynevezett néppárt részéről hamis jelszavak hozatnak forgalomba, akkor nagyon téves politika volna azt hinni, hogy azzal fogunk győzedelmeskedni, ha ugyan azokat a hamis jelszavakat magunkévá teszszük (Zaj a bal- és szélsőbalon.) ellenkezőleg fel kell világosítani az illetőket ezen jelszavak üres és tartalmatlan volta iránt (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a baloldalon ) nem szabad magunkat megiugattatni abban az eljárásban, melyet mindig követtünk, hogy kellő kímélettel az ország különböző osztályai iránt, de semmi csalfa és áltató ígéretekkel egyes néposztályok kedvéért (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) tovább fejleszsziik az állami háztartás rendjét, és előbbre viszsziik ezen országnak gazdasági és kulturális fejlődéséi;, mert tessék elhinni, hogy ebből, ha ez az ország gazdaságilag és kultúrailag fejlődik, ha az állam minél magasabb lendületet nyer, a legnagyobb haszna épen a legalsóbb osztályoknak lesz. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) De ez a hangúlat a fogyasztási adók iránt annyira elharapódzott a t. házban, hogy nemcsak a só ellen, melyről megengedem, hogy kétségtelenül jobban nyomja az alsóbb osztályokat, mint a felsőbb osztályokat, hanem más közvetett adók ellen is hallottunk kifakadásokat, és pedig az alsóbb néposztályok érdekének szempontjából. így különösen kifogás tárgyává tétetett a bor-, hús- és petróleumadó. Azt hiszem, mindenki meg fogja engedni, hogy a borés húsadó csak nem tekinthető olyannak, mint a mely főleg a legalsóbb osztályokat nyomná. Madarász József: Hát minek? Láng Lajos előadó: Olyannak, mint ennek az országnak adórendszere egyáltalában, a mit a t. képviselő úr, hogyha higgadtan megli