Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

60 4.1'. országos ülés 1S95. február 15-én, pénteken. sít, ugyanannyi teherben részesüljön, mint az a 2.000 forint, mely egy egész élet munkásságát, egy egész élet fáradalmát veszi igénybe. (Élénk helyeslés a bál és szélső baloldalon) Ki fogja egyenlő adózásnak venni azt, hogy a kinek 2.000 forint jövedelme van, melyből ő az egyéni igényeit mind kielégíti, ugyanoly mértek alá essék, mint azé, kinek el kell látnia egész családját, 7 — 8 gyermekét, melyeknek gondozása állami, humanitárius s egyéb szempontból egészen más tekintet alá esik. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Itt más szempontok lépnek elő. Hogy ezeket teljesen megvalósítani nem lehet, azt én elismerem; de, hogy nagy kathegóriák, nagy osztályok szerint meg kell az igazságot közelíteni, az az államnak etikai szempontból és az adózási rendszer szempontjából is igazságos feladata. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. ház, az adórendszer további fejleménye a tökéletesítés szempontjából. Van azután, t. ház, ennek egy más fejleménye is, — hogy most már egy kényes kérdést érintsek, — (Halljuk! Halljuk!) de hát nem szoktam az elől kitérni, különösen oly viszonyok közt, mint a minők az egész emberiség, a földgömbön mutatkoznak. Van egy oly fejleménye, a melyre nézve az a felfogásom, hogy azt a közeledő nagy harezot, a melyre az államok utalva vannak

, részben ezen az alapon lehet sikerrel kiküzdeni. (Halljuk! Halljuk!) Értem a szoeziális kérdést. Ezt a kérdést én mindig két részre osztottam. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik rész, a melyet legitimnek tartok, és a másik, a melyet nem tartok legitimnek. Ha azon legitim igényeket, a melyeket ilyeneknek ismerünk fel, részben ki akarjuk elégíteni, akkor erre az egyik eszköz az adórendszernek helyes berendezése. Ez lehetővé teszi a jogos igények szelidítését, sőt némi részben kielégítését is. Ezen a bázison lehet rázkódás nélkül tovább haladni, mert én mindig azt tartottam, és tartom ma is, hogy kormányozni nemcsak annyit tesz, hogy a napi ügyeket intézzük el, hanem annyit is, — és ha valaha, úgy ma bir ez fontossággal, — hogy nézzük a jövőt és ehhez képest cselekedjünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nagy idők következnek, t. ház, a társadalomra, és ha a társadalom és az állam a nagy időkben rejlő gondolatokat megszívleli, és ezeket a kérdéseket gyógyítólag, irányítókig, sőt a legitim igazságosság határáig, kielégítőleg meg akarja oldani, akkor ezek a kérdések — szerintem, — legalább részben, — hangsúlyozom, hogy részben, mert egyéb intézkedésekre is van szükség, — az adózási rendszer keretében megoldhatók. A mi ezen túl van, t. képviselőház, az illegitim törekvés, a mely tisztán csak hatalmi kérdés, melyet tehát más úton, mint szintén hatalmi fiton, rendes medrükbe visszataszít tani teljes lehetetlenség. Az állam feladata, hogy ezen kérdésekre gondoljon, mert meggyőződésem — nem tudom, helyesen látom-e a dolgokat, — azt súgja, hogy ezek a kérdések elementáris erővel nvomatnak előtérbe nemcsak az egész földgömbön, de Magyarországon is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Fájdalom, t. ház, a lefolyt években, akkor, a mikor még a gyógyításnak több eszközeivel rendelkeztünk, hogy egyebet ne említsek, — és most már nem az adózás szempontjából beszélek, — ott volt a népesedés kellő elosztása, a mikor az állami birtokok még az állam kezében voltak, a mikor tehát a népesedés helyes szétosztásával szintén gyógyítólag lehetett volna hatni. Sajnos azonban, e tekintetben nem történt semmi, és ma már ez a gyógyítási mód el van késve. A história bizonyára passzivajukra fogja írni a, volt kormányoknak azon eljárását, hogy mindig csak a fiskalitás és az önfentartás szempontjából indultak ki, és kimerítettek minden forrást, minden eszközt a nélkül, hogy gondoltak volna azon fejleményekre is, melyek elé rohamosan megy a társadalom és az állam, s a melyek megoldására rá van utalva az egész világ és rá vagyunk utalva mi is. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Meggyőződésem, t. képviselőház, hogy a magyar állam még mindig rendelkezik annyi segédeszközzel, a mely ezen bajok nagyságához viszonyítva talán elég arra, hogy ezen fejleményekre megelőzőleg gyógyítólag és egészségesen fejlesztőleg hathasson. És azért ezt a szempontot is felkarolni, azt gondolom, az államnak és a törvényhozásnak egyiránt kötelessége. (Igaz! Úgy van! a bal- és ssélsőbalon.) Nagy és kényes kérdések ezek, t. képviselőház, a melyekről bővebben épen a tapintat szempontjából szólani nem akarok. Ily kérdésekről szólani mindig kényes. Hosszú meggondolás szükséges először e kérdések megoldásához, másodszor pedig éles szemmel körültekintő és öntudatos tervvel biró az az óvatos bátorság is, mely a megoldást keresi, de ha egyszer megtalálta, bátran megy előre. De gondolni kell vele, mert ezen kérdések elöl mosolylyal kitérni, t. ház, nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobbfelöl. Közbeszólások a baloldalon : Nem bizony!) T. ház! Ha nem is mondom, hogy igaz,de mégis azt tartom, hogy megszívlelendő a legközelebbi idők egyik éles gondolkozójának az a kijelentése: »Es ist das Räthsel, welehes die Sphinx des Schicksals ungerer Civilisation auf-