Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

4*1. országos iilés 1895. feliruár 15-én, pinteken. tií giebt, und dessen nicht Beantwortung Untergang hedeutet«. En, t. ház, e kérdésre bővebben kitérni nem akarok. Azt gondolom, hogy talán közelebb kínálkozni fog alkalom arra, hogy ezen kérdé­sekre — melyeket én ma már aktuálisoknak tartok a magyar állam életében, ha nem ak;ir egy kor­mány pusztán expediczionális dolgokkal foglal­kozni — kiterjeszkedliessem; akkor lesz alkalmam, tőlem kitelhetőleg betekintve a kérdésnek mé­lyébe, ezen, az állam életére oly fontos mozza­natot közelebbről ecsetelni. Én e helyütt csak azért akartam e mozzanatra rámutatni, hogy az adórendszer is egyike azon segédeszközöknek, melyeknek helyes, okos és bölcs igénybevételé­vel ezen kérdésekben is alapvető munkát kell végezni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mielőtt az adóreform kérdésétől távozni akarnék, néhány eszmének felemlítésére kívánok még szorítkozni, s e tekintetben a pénzügy­miniszter úrnak csak egy dolgot kívánok szíves figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Az adóreform kérdése olyan, a melylyel szemben késedelmet tanúsítani semmi körülmé­nyek közt nem lehet, nem szabad A kérdés minden irányban fontos, és olyan, hogy ezen alapvető munkának meg kell történnie mielőbb mindazon szempontokra való tekintettel, melye­ket sporadicze felemlíteni bátor voltam. Másod­szor ajánlom a t. pénzügyminiszter úrnak azt, ne méltóztassék hivatkozni arra, hogy be akarja várni, mit csinál a monarkia másik államának kormánya, mert ezt sem a kormány tekintélyé­vel, sem az öntudatos alkotásra való törekvéssel, sem a magyar állam különleges viszonyaival összeegyeztetni nem lehet. (Élénk helyeslés hal­fáéi.) Tanúiságot meríteni mindenünnen lehet és kell is; ne zárkózzunk el a tanúiság előtt akkor sem, ha az a monarkia másik államából jön, de Magyarországunk mégis ki kell bontakoznia azon felfogásból, hogy ez az ország mindig csak slepp és slepp. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Magyarország­nak bátran és öntudatosan előre kell mennie, mint azt saját állami érdeke parancsolja, és akkor még formailag sem tartom szerencsésnek, hogy a t. pénzügyminiszter úr nem a saját lábán jár, s nem a Saját felfogásából indul ki, melyre én, megvallom, egyénileg nagy súlyt helyezek, mert a t. pénzügyminiszter urat egyé­niségét ismerve, gondolkodó főnek és jóakaró férfiúnak tartom. Ismétlem, hogy ne ezen sze­repre vállalkozzék, hanem a kezdeményezés azon szerepére, mely minden öntudatos államférfiúnak egyik legfőbb dicsősége. (Helyeslés a baloldalon.) Szóba hozatott és fölmerült az eszmecsere folyamán az indirekt adók kérdése is. Magyar­ország indirekt adói nem egészségesek. Hogy Magyarországnak indirekt adói nem egészségesek és hozzá teszem nyomban, nem is igazságosak, azt át kell éreznie minden poli­tikusnak. Már maga az a körülmény, hogy akár a direkt adókat nézzük, akár az indirekt adó­kat, és az adónemek mindkettejében különítsük el, mondjuk, összegszerűleg egy helyes kalkulus alapján a közadózásnak azt az összegét, a mit a kis exisztencziák viselnek a vállaikon, attól a mi a közép- és nagy exiszteneziáknak a vállaira nehezedik, s ez azt mutatja, hogy van itt va­lami egészségfelen, a mi semmi szempontnak sem felel meg, a mit egy államban figyelembe kell venni. Méltóztassék az indirekt adónak azt a részét megnézni, a melyet legnagyobb részben a szegény néposztály visel, mondjuk például a szeszadót, a melynek úgy fogyasztási adójából, mint ital mérési adójából nagy összeg folyik be az államháztartás szükségleteinek fedezésére, nézzük meg a húsadót, az italadót, a boradót, és nézzük meg a direkt adókra vonatkozó sta­tisztikai munkálatnak azon részét, a mely a 300 forintig terjedő kereseti jövedelmi össze­gekre van utalva, s akkor mérjük meg, hogy ezen összegekből mi az, a mit a kategóriák egyike, és mi az, a mit a kategóriák más része visel. Nem harcz és háború ez, t. ház, az adó­zók között. Ez a méltányosság és az igazság szempontja. (Úgy van! balfelöl.) És ha azutáu a reformok terén az indirekt adózásban is helye­sebb rendszert bírunk felfedezni, azt fel is kell karolni. Itt van, t. képviselőház, a szeszmonopólium kérdése. (Halljuk! Halljuk !) Tény az, hogy az italmérési adónak az a része, a mely a szesz kizárólagosságára vonat­kozik, a folyó év végével lejár. Ezzel szemben, ha jól értettem, a t. miniszter úr két segítséget hangoztatott; az egyik, a mely közbenső, ideig­lenes segítség, hogy tudniillik az adónemek ket­tőjét összecsapni, tudniillik az italmérési tizenöt forintos adót és a szeszfogyasztási adót; a má­sika pedig a szeszmonopólium. Neumann Ármin: Vagy, vagy! Nem együtt! Horánszky Nándor: Engedelmet kérek, de én úgy értettem, hogy mivel az év végével lejár a kizárólagos italmérési jognak az a ka­tegóriája, a mely a szeszfogyasztásra vonatko­zik, ideiglenesen a kettőnek egyesítésében keresi a megoldást addig is, míg a szeszmono­pólium megoldható; én legalább így értettem; (Helyeslés.) ha másként értetett, és fel­világosítanak, szívesen deferálok de én így értettem. Meglehet, hogy a t. kormány habozik, vagy nem határozta el még magát, hogy előbb

Next

/
Thumbnails
Contents