Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-431

431. országos illés 1895. február 15-én, péuteksn. 59 vezette, mely vele előre láttatta, hogy az ország anyagi szükségletei kielégítésében a jövedelmi források további feltárására van szükség; hanem vezette az a szempont is, hogy ezen országnak valahára egy megemészthető, egészséges, tisztességes adórendszert kell adni. Én nagy elismeréssel vágyik az iránt is, hogy a t. volt pénzügyminiszter úr igen derék munkát végzett, midőn a ház tagjaival ezen memorandumot, s ezzel kapcsolatosan ennek azon mellékleteit is, a melvek erre felvilágosítólag hatnak, közölte. En magáról erről a memorandumról, magáról az adóreform kérdéséről ez alkalommal bővebben szólani nem akarok. Nem fekszik az a ház előtt törvényjavaslat alakjában & így egészen hiú munka volna az, hogy magával a reform kérdésével foglalkozzam. De egy dolgot, — s ezt az igen t. pénzügyminiszter úrnak igen szívesen javára írom — meg akarok mondani, s ez az, hogy ebben az opera tumban feltalálom mindannak alapjait, a mit én egy egészséges adórendszernek megalkotására szükségesnek és mellozhetlennek tartok. Mert én helyes adórendszert csak négy alapon tudok képzelni. Az egyik az, hogy a reform alapeszméje egészséges legyen, már pedig én ilyen alapeszmét úgy a modern adózási rendszerben, mint az emberileg megállapítható he lyes felfogásokban csak egyet ismerek, ez az az adórendszer, a mely a jövedelem alapján nyugszik; minden más adórendszer önkényszerű, mint a volt múlt adórendszer egésze és annak részletei. Minden más adórendszer olyan, a mely nem a jövedelmet, tehát nem az igazi vagyont, a melyből azt közczélokra szolgáltatni lehet, hanem az állampolgároknak azon sznszczeptibilis anyagi érdekét, a melyet én egy egészséges adórendszer keretébe beilleszteni nem tudok. Egy egészséges adórendszernek bázisát tehát, ha ezt modern alakban és ágy akarjuk megalkotni, hogy megfelelhesse 1 azon kívánalmaknak, a melyek fiihoz fűződnek, szerintem más alapra, mint a jövedelem eszméjének alapjára helyezni nem lehet. A másik kellék az egyenlő adózás. Mikép nyilvánul ez? Nyilvánul az adóköteles jövedelem igazságos felkutatásában. Mert azt lehetetlen megengedni, hogy lássa az állampolgár, hogy egyik polgártársának kasszájában fekszik egy oly jövedelmező tőke, mely ezrekben és ezrekben jut kifejezésre mint jövedelem, és az ezen jövedelem után adót nem fizet, egy másiké pedig oly evidens jövedelem, melyet sem eltitkolni, sem előle kitérni nem lehet. Hogy a ki ezt látja, megnyugodjék az egyenlő adózás eszméjében, az teljes lehetetlen-ég. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Az adózás egyenlőségének eszméjét tehát a jövedelmek igazságos — hogy ezt a szót használjam, — becsületes felkeresésében találom. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) A harmadik alapeszme az adózás igazságossága. Min nyugszik ez ? Nyugszik az adóképességnek a megmérésén Itt azután feltétlenül a progresszív adóeszméhez kell nyúlni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Összefügg ez, t. ház, azon nagy kérdések fejlődésével is, melyek a világot foglalkoztatják. Ha tehát az adózási rendszernek az igazság alapján kell nyugodnia, lehetetlen, hogy az igazságosság eszméjét és elvét mindig szem előtt tartva, máshol keressük a közszükségletek igazságos kielégítését, a nagyobb teherviselési képességben. Ebben az igazságosságban rejlik tehát az a harmadik nagy eszme, a mely a jó és modern adórendszernek szintén egyik fő alapelvét képezi. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) A negyedik, a mit kívánok, az, hogy az adók kezelése ne legyen se olyan, a mely visszaélésekre vezet, se vexatorius ne legyen. Ha tehát ez a negyedik alapeszme egy adórendszerben szintén megvalósul, akkor azt gondolom, hogy az egész oly alapokon nyugszik, melyeken az megvalósítva, ha a részletek is megfelelnek ezen alapeszmének, azt esak űrömmel üdvözölhetjük. Míképen fog Magyarország adóreformja az életben tényleg megvalósulni, azt nem tudom. Én csak egyet tudok, és ez az, hogy addig, míg nekem az ország közügyeihez szavam lesz, engem az adóreform kérdésében ezen szempontok mérlegelése, ezen szempontok méltánylása fog vezetni, (Helyeslés a baloldalon.) mert azt gondolom, hogyha ez emberileg lehető tökéletességgel meg is fog való-mini, akkor egyfelől megnyugvást fog magi után vonni, másfelől ki fogja elégíteni mindazokat az igényeket, a melyeket az állam, szemben adózó polgáraival, úgy az adómérték, mint az állami szükségletek ellátása tekintetében táplálni jogosítva van. (Igaz ! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Én az adóreform ezen alapjait, ezen irányát helyeslem még egy jrnás szempontból is, mert én ezt, megvallom őszintén, csak első lépésnek tartom. További lépésekről is lesz itt még szó, ha az adórendszert tökéletesíteni akarjak, a mely lépések összefüggésben állanak azon nagy igényekkel is, melyek elé a társadalom feltartózhatatlanúl megy. Az adórendszerben ugyanis, hogy először a tökéletesítésről szóljak, lényeges különbség van, ha az olyan jövedelem Után szedetik, n mély fundált jövedelem, vagy oly jövedelem után, a mely mobilis, a mely függő jövedelem. Ki fogná az egyenlő és igazságos adózás eszméjével megegyeztetni azt, hogy egy állampolgár, a kinek 2.000 forint jövedelme van, melyet neki tőkéje bármely alakban bizto8*