Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-430
4*0. orsaágos «l«s 199*. febrnár 14-én, csütörtököm, 43 zik. Az állam a tőkekamat-adó alapján a bekebelezett tartozások után kirója a tíz százalékos adót, tehát a tőketulajdonos jövedelméből beveszi a megfelelő adót, azonban magának az adóssággal terhelt földbirtokosnak megfelelő egyenértékesítést nem nyújt, hanem elvégzi attól a földtől a kataszteri tiszta jövedelem alapján kirótt adót teljes mértékben, daczára annak, hogy az illető épen azért, mert adós, annak a földnek teljes jövedelmét nem élvezheti. Ha tehát, t. ház, azt akarjuk elérni, hogy az adóssággal terhelt földbirtokos osztálynak terhe könnyíttessék, amiíik exisztencziája biztosíttassék, hogy az a tönk felé vezető úttól megmentessék: akkor magának az államnak a he lyes adóreform segítségével megkell állapítania, hogy az illető birtokos épen azért, mert adós, csak oly jövedelem után terheltessék, a melynek ő valóban, s tényleg élvezője is. Angolországban és Olaszországban például az ármentesítési költségek mind teljes mértékben le vannak vonva az adóból. Nálunk az ármentesítés kérdésénél a maximális terheltetés elve van megállapítva, a mely szerint ki van mondva, hogy csak akkor, midőn az ármentesített földbirtok tiszta jövedelme 60°/o-ig megvan már terhelve ármentesítés! költségekkel, jön az államknestár az illető ármentesített földbirtokosnak segítségére. Méltóztassék most már csak egy kis egyszerű" számítást tenni. Hogyan áll például ;iz illető birtokos kataszteri tiszta jövedelme után jövedelmével, hogyha az ármentesítés! teher egész a 60 0 /o-ig már elért? A 60°/o után következik 25 1 /2°/o állami megterheltetés földadóban, s ennek megfelelő terheltetés községi, megyei pótadóban: kérdem, vájjon az illető földbirtokos részére a kataszteri tiszta jövedelem alapján, hogyha annál a jövedelemnél többet nem produkálhat, marad-e csak a legkisebb jövedelem is? Mindez oly rendszere a mi adóztatási viszonyainknak, melyeken a kormánynak segítenie kell. Segítem gyorsan, ha lehet ma és nem várni a holnapot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a Magyarországon uralkodó általános gazdasági válságnak egyik legfőbb oka adóztatásunk mai rendszerében rejlik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van, t. ház, az 1876. évi — gondolom — XV. tcz. azon rendelkezése, a mely szerint ki van a törvényben mondva, hogy a föld árja, az árvíz vagy aszály által sújtott földterületek után mikor nyújt az állam bizouyos kedvezményt. Ez a törvény azt mondja, hogyha a földárja, az árvíz, vagy az aszály egész dűlőket, vagy határokat pusztít el, akkor az illető földbirtokosoknak adóleengedésre van igényük. Már most kérdem a t. házat, hogyha például egy dűlőben 30, vagy ha egy határban 150 paiczella nincsen aszály által elpusztítva, vagy nincs árvízzel, vagy fakadó árral elöntve, hát jogo?, józan dolog-e az, hogy 140 vagy 130 birtokosnak, a kinek az aszály tönkretette, vagy árvíz, vagy földárja a termelést lehetetlenné tette, ezen törvény útján kedvezmény egyáltalában ne adassék, daczára annak, hogy nemcsak egy, hanem a fakadó víz és árvíz által esetleg több éven át van megfosztva attól, hogy a földnek termését élvezhesse. A t. pénzügyminiszter is jól tudta, mert hiszen az ő államtitkársága idejében történt, hogy például Csongrád, Csanád- és Békésmegyékben a múlt évben a határt az aszály, és a hesszeni légy a legnagyobb mértékben terméketlenné tette. A birtokosok folyamodtak adóelengedésért, mert egész parczeilák termését pusztította^el a'hesszeni légy, s egész dűlőket tett. tönkre az aszály. Azonban tekintettel az 1876 évi XV. tcz. általam már jelzett rendelkezésére, a pénzügyminiszter megtagadta az adóelengedést, mert például esetleg a dűlő, vagy határ néhány parezellája teljesen el nem pusztíttatott. Hát, t. ház, az ilyen adórendszer theóriában megállhat, ilyen adórendszer mellett theóriában még élni is lehet, de a gyakorlati életben ez a töiikremenéshez vezet. Ez az adórendszer például kritikus időkben, mint a múlt esztendő volt, Csanád, Csongrád és Békés vármegyékre nézve, egyáltalán lehetetlenné teszi az exisztálhatást. És méltóztassanak elképzelni, hogy az az általános válság, mely Magyarországot fenyegeti, létében támadja meg — a mely a magyar szocziális mozgalmaknak is egyik főoka — nem másban rejlik, mint abban, hogy a magyar Alföldön, —ahol eddig a földmunkása munkát kapott, és igy exisztálni birt, — ma a gazda, a ki Magyarországnak igazi államfentartó elemét képezi, ma maga is alig élhet s így munkát a munkásnak nem adhat. Ez a helyzet nyit utat az általános válság felé, mely a birtokost töukremenéshez;, a munkást a kenyér miatt a szocziaíizmüshoz hajtja. T. ház! A pénzügyminiszter úr figyelmét ezekre vagyok bátor felhívni, és a mennyire a mai helyzet általában a legnehezebb magára a birtokos-osztályra nézve, a mit bizonyára a miniszter úr abból ítélhet meg legjobban, hogy az Alföldön kénytelen volt az adóvégrehajtásokat felfüggeszteni, mert az adózó polgárság az ott uralkodó gazdasági válság miatt, de legkülönösebben az elmúlt év aszálya miatt az adófizetésre, hogy úgy mondjam, teljesen képtelen. De tekintettel t. ház, arra, hogy a pénzláb az egész országban, mindenütt le van szállítva, egyáltalában nem indokolt az, hogy az adó és illetékek után maga az államkincstár 6°/o-kal 6*
