Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-430
AZ 48*. oruigos ülé* 1S9S. feliru&r 14-én, csütörtökön. kereseti-, a házosztály- és a ház béradó reformja van szóban. Pedig, ha tény is, hogy az adók egyenlőtlen aránya, kivált a kereseti és bázadónál feltétlenül megköveteli ezen adók reformját, de Magyarországon az én meggyőződésem szerint ma elsőrendű és legelső feladat magának a földadónak reforranlása. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház ! Más államokban például, — a pénzügyminiszter ár bizonyára sokkal jobban tudja, mint én, — így? Ausztriában, Angolországban, Poroszországban, Francziaországban, Olaszországban, a földadó a kataszteri tiszta jövedelme tíz százalékát sehol meg nem haladja, pedig ezekben az államokban a mezőgazdasági kultúra sokkal magasabb, mint Magyarországon. Ha tehát ott csak 8 földadónak tíz százalékát kívánja az államkincstár adóban a földbirtokostól sokkal magasabb mezőgazdaFági kultúra mellett, akkor nem vezet-e teljesen a földbirtokos tönkrejutására a mi adórendszerünk, a mely szerint a földtehermentesítéssel együtt 25 x /a százalékkal terheli a földadó a kataszteri tiszta jövedelmet. Tehát 150 százalékkal magasabb nálunk a föld terhe földadóban, mint Európa minden más államában. S ha most ehhez hozzáveszszük azt, hogy ugyanebben az arányban terheli a földet a vízszabályozási költség, a községi, megyei és egyházi adó, akkor a magyar földbirtokos már oda jutott, hogy földjének kataszterileg megállapított tiszta jövedelme e többrendbeli adók által teljesen ki van merítve. E mellé, ha hozzáveszem azt, hogy a mi kataszteri törvényeink értelmében a kataszteri tiszta jövedelem az 1868—1872. évig terjedő hat évi termelési átlag alapján állapíttatott meg, pedig minden gazda tudja, hogy nálunk, Magyarországon 1868—1872-ig, ha nem is a legmagasabb termőévek, de az árakra nézve a legnagyobb árak voltak Magyarországon, mert 1868-tól 1872-ig 10—14 forinton kelt el a búzának köble, míg ma a búza métermázsánkint 5 forint 80 krajczár, 6 forint 20 krajczár, — és ez a maximum, — akkor méltóztatnak belátni, hogy a mi kataszteri tiszta jövedelmünk e tekintetben is teljesen túlélte magát arra, hogy a magyar földbirtokos terheltetésének alapját képezhesse, s így a gazdával szemben a kormány azt az álláspontot foglalta el, a melyet a t. pénzügyminiszter úr, hogy ő ezen helyzet javítása érdekében a reform útjára térni nem kíván. A kereseti adó, a házosztályadó;, a házbéradó tekintetében, általában Európa — mondhatni — minden államának az adórendszere egyszerűbb és az adózóra sokkal olcsóbb s könnyebb, mint nálunk. Wekerle Sándor: Az nem áll! Sima Ferencz: De igenis áll, mert sokkal kisebb az adó egész Európában, mint nálunk. Tessék megmondani, hol nagyobb e tekintetben a terheltetés? Ennem ismerek Európában egyetlenegy államot sem, a melyben a kereseti adó kulcsa magasabb volna. Wekerle Sándor: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy egyszerűbb és olcsóbb. Sima Ferencz: Én az olcsóság alatt nem az adminisztráczió olcsóságát értem, hanem a terheltetés fokát, mert az a fődolog, hogy a terheltetés szempontjából az állam keresse meg azt a határvonalat, meddig a polgár exiszteucziája megtámadása nélkül elmehet, s csak ezután jöhet az államháztartás biztosítása érdekében az állam a maga jogos követelésével. Európa minden művelt államában az adóztatásnál még a létminimum is meg van állapítva, úgy, hogy az állam mindenütt megmondja, hogy csak ezen határon túl veszek tőled adót, vagyis a lét és a család fentartására szükséges jövedelem törvényhatóságikig meg van állapítva, s csak aztán, mikor valakinek ennél több a jövedelme, van joga az államnak a maga adóját követelni. Magyarországon ez nincs meg, sőt még a tervbe vett reformban sincs kilátásba helyezve. Nincs kétségem azonban aziránt, hogy a kormány az adóreform kérdésében, ha már a kereseti s házadó reformját kezébe vette, tekintettel a magyar mezőgazdaság sorsára, nem állhat meg itt, hanem a földadó szabályozását is mindenesetre munkába fogja venni; mert erre különben ig kényszeríteni fogják a viszonyok, miért is ezen kérdésnél messzemenőleg időzni ezúttal nem kívánok, hanem a t. pénzügyminiszter úr figyelmét addig is, míg ezek az adóreformok a törvényhozás útján keresztül mennek, többrendbeli oly körülményre vagyok bátor fel.hívni, a melyek feltétlenül szükséglik, hogy a pénzügyminiszter úr az adófizető polgárok, de legkivált a földmívesek érdekében a ma létező törvényeinken a szükséges javításokat eszközölje. Például Ausztriában a földbirtokot, s egyáltalában az ingatlan birtokot terhelő adósságnak kamatja után adót nem rónak ki, hanem törvényhozásilag biztosítják az adósnak azon jogát, hogy azt a kamatot, a melyet ő fizet, a haszonbérből levonhassa, és így az ingatlan tulajdonosa valóban igazi mértékben élvezi a maga földbirtokának jövedelmét. Magyarországon hogy vagyunk? A földbirtok általában ágy jelzálogi, mint takarékpénztári adósságok által terhelve van. Az illető földbirtokos csak névleges, de nem tényleges élvezője annak a kataszteri tiszta jövedelemnek, a mely a törvény alapján az illető földbirtokra meg van állapítva, mert annak a birtoknak a jövedelmét nem ritkán egészben annak a hitelezőnek kell adnia, a kinek ő tartó.