Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.
Ülésnapok - 1892-448
448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. 465 politikai életünkben azon férfiak, kik a nemzet élén küzdöttek, a nemzet érzelmeit magyarázták, a nemzet alkotmányos jogaiért harczoltak, sohasem jutnak intakté érintetlenül a kormányra, hanem mindig le kell uiondaniok arról, mi őket a nemzethez köti, és azt kell, hogy kifejleszszék, a mi őket az udvarhoz köti. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Hanem, t. ház, ha Tisza Kálmán elveit nem valósította is, de egyre köteles volt: hogy azokat az elveket, melyek az 1867: XIL törvényczikkben vannak lefektetve, és a melyek az ország és nemzet hasznára vannak, és a nemzet hasznára értelmezhetők, úgy értelmezni igyekezzék, hogy igyekezzék az 1867 : XII. törvényezikk világos intézkedéseit a nemzet javára megőrizni, és igyekezzék, a hol nem világos az értelmezés, akkép értelmezni, hogy az a nemzet hasznára váljék. S mit cselekedett? Megalkotta a vám- és kereskedelmi szerződést. Hogy miként alkotta meg, azt mindnyájan tudjuk. De legjobban jellemzi az, hogy hűséges bajtársa, báró Simonyi Lajos, csalódott szívvel lépett ki a kabinetből, midőn látta, hogy az ország anyagi érdekeinek feláldozásával köttetett meg az 1878-iki vám- és kereskedelmi szerződés. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) És 1879-ben mit tapasztaltunk? A nemzetnek egy értékes jogáró 1 , melyhez Deák Ferencz rendületlenül ragaszkodott, és mely az 1868: XII. törvényczikkben benfoglaltatott, a nemzetnek és igy a törvényhozásnak, a hadsereg elhelyezéséről yaló intézkedési jogáról az 1878-iki, a hadsereg elszállásolásáról szóló törvényben lemondott. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) De ha megyünk tovább és tovább, mit tapasztalunk ? Vájjon ő Magyarország önállóságát, Magyarország erőinek külön szervezését, mint azt programúiul vallotta, bár a törvény keretei között is, megkisérelte-e ? Nem. Hiszen ő alatta történt, hogy egy Romániával kötött határrendezési egyezménybe Magyarország határa mint a monarchia határa foglaltatott bele, és egy nemzetközi szerződésnek ilyen hátrányos sérelmeivel szemben semmi egyéb orvoslásunk nincs, mint hogy nem a diplomáczia okmánytárában, de a képviselőház jegyzőkönyvei sorában egy tiltakozás vagy fentartás foglaltatik. Vagy nézze meg akárki, mig 1875 előtt a külföldön, bárhova ment az ember, mindenütt magyar egyleteket talált, és a magyar kereskedelmi érdekeket, és a magyar iparosokat külön látta csoportosulni: Tisza Kálmán alatt történt az, hogy a magyar egyletekhői osztrák-magyar egyletek lettek, és Londonban osztrák-magyar kereskedelmi kamarák szerveztettek. De hát, t. képviselőház, nem a 67-iki törKÉPVH NAPLÓ. 1892-97. XXIII KÖTET. vények gúnyjára, sérelmére történt-e, hogy midőn a Deák-párti kormányok megszüntették 1871-ben a katonai határőrvidéket, azért, hogy ne legyen az alkotmányos hatalom intézkedésén kivííl eső terűlet a hadsereg köreinek számára fentartva, midőn megszüntették a határőrvidéket, hogy az abszolutizmusnak ne legyen melegágya a határőrvidéken, hanem az országnak minden része bevonassák az alkotmányos törvények hatalmába: akkor ő Boszniában egy áj területet szerzett, a mely a közös ügyeket megszaporította egy közös kormányzati területtel, hol a hadsereg szervezkedésére és a hadsereg intézkedésére, az abszolutizmus számára egy sarkpont van felállítva? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ) De, t. ház, ott van a véderő'-törvénynek tárgyalása, ott van a véderő-törvény 14. és 25. §-a. Nincs miért hosszan fejtegetnem azokat, de azok is bizonyítják, hogy Tisza Kálmán az 1867-iki állapotokat a nemzetre nézve még azon előnyös fogalmazásban sem akarta fentartani, mint a milyenben annak megalkotói létrehozták, úgy, hogy a nemzetnek egész közvéleménye kellett, hogy felháborodjék, s olyan férfiak, mint gr. Andrássy Gyula, kellett, hogy tiltakozó szavukat felemeljék, hogy a 14. §. akként, mint a régi törvényben volt, vitessék bele az új véderőtörvénybe, és ha tekintjük az új véderő-törvény nek azt az intézkedését, a mely a póttartalékosoknak nagy számát a törvényhozás ellenőrzése alól kivonja; ha veszszük azt az intézkedési kört, a mely a hadseregben csak egyedül a büntető bíráskodás rendezetlen voltából és a czivilizáczió szelleméhez való alkalmazkodás hiányából foly: azt kérdem, 15 évi kormányzása alatt Tisza Kálmán miben szolgált Magyarország hasznára és Magyarország előnyére? Egyetlen egyet tudok csak, a midőn kieszközölte az »és«-t. (Derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, midőn kieszközölte az »és«-t, (Zaj. Halljuk!) — mindenkinek megadom azt, a mi őt megilleti, — de azt kérdem én: kárpótlás-e ez azért, a mit a nemzet pozitív jogkörén szenvedett? Kárpótlás-e ez azért, a mit a nemzet az erkölcsi élet terén veszített? Hiszen az a korrupczió, a mely 15 évi kormányzása alatt felburjánzott, a tehetségeknek teljes elernyedése, az a politikai rendszer, a mely maga mellett tehetségeket nem tűrt meg; a mely a helyett, hogy arra törekedett volna, hogy a nemzetnek az ifjakból 15 év alatt szakférfiakat nevelt volna, azt kérdem, van e az országgyűlésnek bármely tagja, a ki Tisza Kálmán 15 évi kormányzása alatt látott itt szakférfiakat Tisza Kálmán gondoskodásánál fogva Magyarország ügyeinek vezetésére állítva? (Felkiáltások jobbfelől: Baross! Wékerle!) T. ház! Azt mondja 59
