Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

480. országos 81<s ÍSftS. M>r*4r !4-é», cstttörtiikSn. 41 osztrák czégek embereinek kész kötlevelekkel való házalását ne csak megtiltsuk, hanem a legszigorúbb büntetéssel is sújtsuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rámutatok még ezenkívül — csak azért, hogy a magyar törvényhozásnak ezen ügyben való irányzatát feltűntessem — az uzsoratörvényre. Midőn az uzsora az ő romboló hatását gyakorolni kezdte a magyar gazdasági életre, és midőn látták, hogy lehetetlen távol tartani azokat a köröket, melyek azt előidézték, a magyar néptől, akkor méltóztatnak tudni, hogy szintén 1883-ban létrejött az uzsoratörvény. Az uzsoratörvénynek ezen analógiája legerősebb biztosítékát képezi meggyőződésemnek arra nézve, hogy valamit itt büntető úton oly nagy eredményeket értünk el, — ezivilis úton lehetetlen lévén az uz?ora kritériumát megállapítani, de a büntető bírónak a bizonyíték ok szabad mérlegelése hatáskörében igen, — úgy meg vagyok győződve, hogy ha oly alapra fektettetik a csalárd tőzsdejáték, és az arra való csábítás büntetése és minősítése, mint az uzsoratörvényben látjuk, hasonló üdvös hatása lesz a gazdasági életre, és hogy sikerülni fog a saját foglalkozási körétől eltántorított népet ismét az ő erkölcsösebb és helyesebb gazdasági élet működésére visszaterelni. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot van szerencsém előterjeszteni. (Olvassa.) »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a társadalom minden rétegét megragadó káros tőzsdejáték korlátozása, valamint a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírősága,illetékességi és hatáskörének a gazdasági, valamint a jogszolgáltatási érdekek által megkívánt szűkebb körre szorítása végett szükségesnek mutatkozó törvényhozási munkálatokat sürgősen készítse elő«. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Aszónokot számosan üdvözlik!) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Perczel Béni jegyző (olvassa). Molnár Antal jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! Ha az új kormányban a pénzügyminiszteri széket is egy dilettáns, hogy úgymondjam, mondva csinált államférfi foglalná el, és nem egy komolyan kipróbált és országosan elismert szaktekintély, mint a milyennek egyáltalában az új pénzügyminiszter úr van hírlelve, még akkor sem fogadhatná az ország, de különösen ezen oldal a pénzügyminiszter úrnak programmját megelégedéssel. A pénzügyminiszter úr azt mondja, vagyis röviden összevonva, az ő programmja ez: Egyáltalában a pénzügyi kormányzat terén követni Efepvn. IAPLÓ. 1892—97. XXIIÍ KÖTET. fogja elődjének nyomdokait változatlanul, és hangsúlyozta a pénzügyminiszter úr azt, hogy az összes kormányzat terén épen a pénzügyi kormányzat az, a mely a legnagyobb eredményeket mutatja fel, a mi azt bizonyítja, hogy a kormányzat e téren a leghelyesebb úton mozog, miért is szerinte abszolúte semmi ok nem forog fenn arra nézve, hogy elődje nyomdokaitól eltérjen. Hát, t. ház, egyben találkozik az egész ország közvéleménye a pénzügyminiszter úr felfogásával, s ez az, hogy míg államháztartásunk egyensúlya helyre nem volt állítva, igénybe kellett venni az ország minden jövedelmi forrását, s a végsőig kellett feszíteni az állampolgárok teherviselési képességét. De most, midőn az egyensúly helyreállott, a kormánynak nem arra kell törekednie, hogy az államkincstár ereje mindinkább gyarapíttassék, hanem egészséges adóreformok útján oda kell igyekezni, hogy az államélet minden vonalán lehetővé tétessék az állampolgárok megélhetése. Mert nagy tévedés azt hinni, hogy az állampolgárok boldogságának végső stádiuma az

? a mi felett most a magasabb politikai légkörben birkóznak : hogy a polgári házasság kötelező legyen-e vagy sem? Nem az a fődolog az állampolgárra nézve, hogy a pap vagy a polgármester előtt kel-e házasságra; az ő boldogságának alapfeltétele, hogy megélhessen, hogy családját fentarthassa! Akkor, mikor a magyar gazdák kongresszusra készülnek, tanácskozni azon, hogy mikép élhessenek meg, mikor a rnunkásnépet mozgásba hozza a kenyérkereset hiánya, s a szoczializmus üszke füstölög az ország minden táján, tehát az exisztenczia meg van támadva a társadalom minden rétegénéi, hogy akkor kielégítő legyen a pénzügyminiszter úrnak az a programmja, hogy ő elődje útjait fogja követni, azt senkisem fogja hihetni! A volt pénzügyminiszter úr elmondhatja joggal, hogy alatta helyreállt a pénzügyi egyensúly, tehát ő egy nagy czélt elért. Ebből azonban az új kormány nem élhet, hacsak nem egy átmeneti, kéthónapos új kormánynyal van dolgunk, melynek nem lesz ideje új alkotásokra; a pénzügyminiszter úr nem elégedhetik meg az egyensúly helyreállítása folytán az államéletben létrejött állapottal, hanem épen azért, mert az egyensúly helyre van állítva, igyekeznie kell az adóreformoknak az egész vonalon való teljes keresztülvitelével biztosítani a polgárok exisztencziáját. Azt mondja a miniszter úr, hogy az adóreform terén a tanulmányok útján vagyunk, mert a ház tagjai már meg is kaptak bizonyos iratokat, melyekben az adóreformok "tervezete fővonásaiban le van rakva. De e tervezetekben csupán a i