Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

448. országos ülés 1895. márczius 12-én keddeu. 461 életre, halálra szereti az osztrák császárt és osztrák birodalmat, mert meg van győződve, hogy ez által az egész monarchia mindkét felének, minden országának és minden tartományának boldogságát legjobban szereti. A cs. k.. katona büszkén tekinti magát közös hazánk honfiának és a közös hadsereg tagjának, Ahadügymiiűszter úr a hadsereg élén és az egész hadsereg mély tisztelettel viseltetik minden monarchiái félnek történefi jogai és érzelmei iránt; de a cs. k. hadsereg is azt kívánja, hogy ne sértessenek az ő katonai érzelmei sem. (Nyugtalanság.) Mi mélyen sajnáljuk azon kötelesség! fogalomzavar folytán szerencsétlenné lett magyar honvédeket, de, uraim, a cs. k. hadsereg nem kivan oly belpolitikai konstellácziót, mely újból egy ily kötelességfogalmi zavart idézne elő. (Élénk nyugtalanság ) Egy ily konstelláczió pedig a hadsereg kettősségében állana. (Folytonos nyugtalanság.) Az ily konstellácziók nem csupán az opportunitás által tiltatnak, hanem a törvény által is, mert ez azt mondja, közös a védelem, tehát közös maga a hadsereg. A hadsereg egysége tehát közös boldog életünk megszentelése, (Derültség a szélső baloldalon.) kibékülésünk megkoronázása, holott a hadsereg kettőssége okvetlenül szintúgy Ausztria, mint Magyarország felbomlását jelzi. Uraim! Ez ünnepélyes pillanatban így nyilatkozik a közös hadügyminiszter úr, hogy szava hallassák hazánk legszélső határain, mert biztos arról, hogy ez az egész cs. k. hadsereg legszentebb meggyőződése. Általános elégületlenség. Tehát, t. képviselőtársaim, nem veszik önök észre, hogy az, a mit Grivicsics tábornok mondott, az szóról szóra megegyezik azzal, a mit a túloldalon mondanak, és a mi, mint az 1867-iki kiegyezés valódi intencziója állíttatik fel. Sőt, t. ház, még az is megtörtént, hogy a delegáezióban ugyanazokkal a szavakkal, mint akkor Grivicsics, Bauer hadügyminiszter úr világosan kimondta, hogy a hadügyi kormány a hadsereg kettéosztásába bele nem egyezhetik, és akkor ez, a t. túloldal tagjai részéről a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. T. ház! A tegnapi napon az én t. barátom gróf Andrássy Gyula igen rokonszenves elő adásban és felszólalásban, — a melyet a magam részéről mindig igen szívesen hallok, és épen azért, csak sajnálom, hogy oly ritkán van hozzá szerencsénk, — konstatálta azt, hogy a hadsereg kezelésére nézve a végczélt illetőleg mi egészen egyetértünk, csak az eszközökre nézve térünk el. Én elfogadom t. barátom állítását, magamévá teszem azokat a nézeteket, melyeket feledhetetlen emlékű édes atyja beszédében kifejtett, hogy tudniillik a hadseregnek nem szabad idegen tényezőnek lennie, a mely idegen az ország közjogával, alkotmányával és nemzeti érzelmeivel szemben, hogy vissza kell utasítani azokat a régi tradicziókat, a melyek folytán példának okáért a honvédségnek felállításában is veszélyeket látnak; magaménak vallom azt az eszmét is, hogy tehát igen nagy szerencsétlenség az, hogyha nem szolgál a hadseregben elég magyar tiszt, hogy úgy vagyunk a magyar csapatokkal, mint Francziaországban az arabok, hogy tisztjeik más nemzetbeliek. Magaménak vallom azt az eszmét is, hogy a magyar nemzeti szellemet be kell vinni a hadseregbe, s hogy az a dinasztiának legfőbb biztosítéka. Tehát a czélt illetőleg egyetértünk. T. barátom tegnap azután szólt az eszközökről, és megvilágítva eszközeit, körülbelül arra lyukadt ki, hogy nincsen pozitív intézkedésre szükség, a kapaezitáezió útjára kell menni, a mi semmi más, mint a laisser fairé és laisser passer elve, melylyel a világon sohasem boldogultunk, s nem boldogultunk a hadsereggel szemben sem. Hogy nem boldogultunk, bizonyítják a következő tények. Először mindjárt a mai napon bizonyítja az a kétségbeesett erőlködés, a melyet t. barátom Pulszky Ágost véghezvitt, (Derültség.) a ki egész logikájával, dialektikájával, jogfilozófiájával (Derültség a baloldalon.) igyekezett demonstrálni azt, hogy valahogy a hadseregben a magyar nyelv ne legyen egyenjogú a ;:émettel. Bizonyítja az, hogy a hadseregben azokkal a régi tendencziákkal nem hagytak fel. Bizonyítja az a merénylet. a melyet a védtörvény 14. szakaszánál akartak elkövetni, hogy a nemzet legfontosabb jogát konfiskálni akarták, és bizonyítja végtére az, hogy mindannyiszor, mikor mi a magyar nemzeti szellemnek egy emanácziójával, egy manifesztácziójával állunk szemben, bizonyosak lehetünk, hogy erről a hadsereg máskép gondolkozik. Általában a hadsereg felfogását legjobban bizonyítja az a folytonos és meg nem szűnő konfliktus, a mely a hadsereg ténykedései és a mi felfogásunk között létezik. (Helyeslés a baloldalon, ellenmondás a jobboldalon ) B. Pejérváry Géza honvédelmi miniszter : Ez nem áll! Beöthy Ákos: De, t. h laisser fairé, laisser passer elve semmi eredményt nem ért el, és ennek következtében pozitív intézkedésre vau szükség ; és valójában, ha a politikai méltányosság s a hadsereg érdekei minden elképzelhető követelményeinek eleget akarunk tenni, eleget teszünk akkor, midőn ezen pozitív intézkedéseket reprodukáljuk az oktatásügyi kérdésekre, a melyek voltaképen magával a hadsereggel nincsenek is szerves összeköttetésben,