Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-430

40 **•• orsiágOK ül*» 1895. leteket, akkor én, t. ház, e törvényhozás termében csak járt úton haladok, és oly törvényhozási intézkedések állanak már szemem előtt, a melyek ezen felfogásomnak jogosultságát legjobban bizonyítják. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ezen törvényhozásnak sohasem volt elve »laisser fairé és laisser passer«, és azt látjuk, hogy sokkal kisebb jelentőségű dolgoknál is, a melyek sokkal kevésbbé nyúlnak bele a gazdasági életbe, és a melyek nem képesek, mint a tőzsdejáték, oly megrendítő hatást gyakorolni magára a gazdasági exisztencziára és egyes egyének tönkretételére, érvényesítette az állam a maga hatal* mát és törvényhozásilag közbelépett bizonyos szabályozással. Méltóztassék csak tekintetbe venni, menynyivel kisebb jelentőségű ügylet a részletív-űzlet a tőzsdei ügyletnél. Mit látunk? A részletívűzletnél egyes sorsjegyeket, értékpapírokat megvesz valaki részletekben. Hát hiszen ezzel is megkárosítható, de hogy az az ő gazdasági létét tönkretegye, arról szó sincs, és arra példa sem merült fel. De mert ilyen részletívekkel nem egészen megbízható emberek házaltak, megalkotta a magyar törvényhozás a részletív-törvényt, és pedig miután már 1878. év deezemberében az akkori földmíveléstigyi és kereskedelmi miniszter egy rendeletet bocsátott ki, a melyben minden czikornya nélkül, sokkal kevesebb kímélettel, mint szoktak eljárni azon bizonyos körök iránt, kimondta, hogy értésére esett, hogy tőzsérek, váltóűzlettulajdonosok, sorsjegykereskedők úgy a fővárosban, mint a vidéken Ígérvényeket adnak el házalás útján. Minthogy pedig ezen üzérkedéssel kapcsolatos csalások, szédelgések károsítólag hatnak, ennélfogva rendeletet bocsátott ki, a mely később 1883-ban a 31. törvényczikk által életet is nyert, mely ezt megtiltotta. És, t. ház, mi ez a tőzsdespekuláeziókbau tapasztalható csábításokkal és Szédelgésekkel szemben ? A t. volt pénzügyminiszter úr maga volt az, a ki megbotránkozását fejezte ki, midőn egyik képviselő úr itt rámutatott azon szédelgésekre. Hiszen — hogy csak egy példát em lítsek — itt van egy annoncz, (Halljuk! Halljuk!) mely egy előkelő lapban minden nap megjelent heteken keresztül és így szólt: »Börse. Durch wicbtige Informationen einer hohen Finanzpersönlichkeit können meine Kommittenten bei kleinem Risico grosse Gewinnste erzielen. Für Standespersonen und prot. Finnen keine Deckung. Diskretion verbürgt.« Polónyi Géza: Nem Lőry ? (Derültség a szélső baloldalon.) Yisontai Soma: Az ő halála után. Ez egy elsőrendű lapban jelent meg. (Felkiáltások; A Lioyä-bwn!) Ez sokkal veszedelmesebb dolog, br»ár 14-én, csütörtökön. mint például a külföldi sorsjegyjátékok ajánlása. És mig a külföldi sorsjegyjátékokkal szemben a kormány a sajtó jogának kissé szabadabb interpretácziójával — csak így akarom kifejezni — egyenes tilalmat adott ki, hogy ily külföldi sorsjegyjátékokat nem szabad sem hírlapok, sem nyomtatványok útján hirdetni, addig ezzel szemben a kormány daczára, a volt pénzügyminiszter úr ígéretének, semmitsem tett. Wekerle Sándor: Micsoda Ígéretet? Yisontai Soma: Azt az ígéretet méltóztatott tenni Rosenberg Gyula képviselő úr felszólalása alkalmával, hogy mindenesetre intézkedése tárgyává fogja tenni azt, hogy az általa akkor felhozott aunonczokkal szemben bizonyos rendszabályok életbelépjenek. (Wekerle Sándor tagadólag int.) Körülbelül ez volt az értelme. Ez akkor volt, mikor mindennap hasábszámra egyes értékpapírokat ajánlottak a közönségnek, kilátásba helyezve azok áremelkedését. De a mi szintén megdöbbentő jelenség, az a következő. A tőzsdejáték nemcsak oly módon burjánzik fel, hogy belevonják a tőzsdekörökbe a tapasztalatlanokat, hanem a tőzsdei kötlevelekkel Magyarország minden vidékén egyenesen házalnak. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy mily horderővel bir egy tőzsdei kötlevélben minden szó, és tessék ehhez hozzávenni, hogy a nép bizonyos rétegei nemcsak mennyi tájékozatlansággal, hanem a műveltségnek mily kevés fokával bir, és tessék azt is tekintetbe venni, hogy a nyomtatott tőzsdei kötleveleket, a melyek által úgyszólván kétoldalú szerződés jön létre, az illető ágensek a földmívelők, czipészek, asztalosok és egyéb iparosok házába viszik, és így teszik tönkre az egyes gazdasági exisztencziákat, és úgy vonják be azokat a tőzsdei ügyletekbe. Kifogások e körlevelek ellen mit sem használnak; méltóztattak emlékezni a tőzsdén nem rég előfordult esetekre. A tőzsdebiróság beburkolja magát a törvény által megállapított illetékess'gi körnek tág köpenyegébe, és jól érzi ott minden egyes ember, — tisztelet, becsület, a tözsdetanácsosok egyéni becsületének integritása ellen nem akarok szólni, — hogy nálunk mindenesetre fontos érdekrugók fordulnak elő a bíráskodásban. Ha már most azt is tekintetbe veszszük, hogy e házalók nagyobbrészt bécsi házak képviselői, a melyek sem teleppel nem birnak, sem bejegyezve nincsenek, sem megbízhatóságuk nincs, hogy kötelezettségeiknek megfelelhessenek, és ha tekintetbe veszszük, hogy ugyancsak a magyar törvényhozás i883-ban megtiltotta, hogy a külföldi czégek képviselői a sokkal kisebb veszélylyel járó részletívekkel nem házalhatnak, akkor talán méltóztatnak elérkezettnek látni az időt arra, hogy az ily külföldi, különösen