Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. 451 a mig ó' az ügyeknek élén állott, nyilvánult, változást szenvedett abban a pillanatban, midőn ő az aktivitás teréről lelépve, ezen irányt többé nem ő, hanem az utána következő kormányok képviselték. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Valóban nincs és nem lehet nagyobb szerencsétlenség, mint ha olyan intencziók, melyek egy öntudatos államférfiúnak egyfelől czéljait, másfelől a czéloknak megvalósítására irányuló törekvéseit képezik és képviselik, nyomban utána akként dezavuáltatnak, hogy sem a czél el nem ismertetik, sem azon szellem, mely ezen ezélok megvalósítására irányúi, nem követtetik. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Ebből származott, t. ház, az a dekadenczia, a mely után a közéletünkön erőt vett, és a mely dekadencziának tényekben nyilvánuló jelenségeivel később annyiszor találkoztunk. (Igaz! Úgy vem! bálfélől) De ha állana is az, t. ház, hogy a czéloknak érvényesítésére azok az eszközök, az az eljárási mód, a melyet a boldogult gróf magáéinak vallott, helyesek és kielégítők, akkor is konstatálnom kell a mai napon, hogy ehhez egy erős kormány kell, egy öntudatos, egy olyan kormány kell, a mely a maga exisztencziájában bírja mindazokat az erőket, a melyek szükségesek ahhoz, hogy úgy a ezélok, mint a ezélok megvalósítására irányuló eszközök akként kezeltessenek, a miként azok egyfelől az elérendő czéloknak, másfelől az ország érdekeinek megfelelnek. (Igaz ! Úgy van! balfelöl.) Hatalmas és erős kormány nélkül sem a czélokat képviselni, sem a ezélok megvalósítására vezető eszközöket akként megvalósítani, akként kezelni, a miként ezek bennünket a czélokhoz el is vezetnek, teljes lehetetlenség. (Igaz! Úgy van!balfélöl.) Azért sajnálom, hogy Magyarországnak közügyei, Magyarország legfontosabb ügyei — egész tisztelettel legyen mondva — ma nincsenek oly kezekbe letéve, a melyekben úgy a bizalom szempontjából, mint az erő és erély szempontjából, mint a politikai ügyek kezelésének képessége szempontjából nincsenek meg azok a hatályos erők, a mely erők segélyével ezen ezélok még azon utakon is, a melyeket annak idején gróf Andrássy Gyula választott, megvalósíthatók volnának. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, hogy mennyire haladt a boldogult gróf a kitűzött ezélok elérésében, azon eszközeivel, azon meíhodussal, a melyet ő a ezélok megvalósítása érdekében magának ki választott, erre a tények felelnek, t. képviselőház, a statisztikai tények egyfelől, másfelől a politikai tények. A boldogult grófnak nemes ezéljai, nemes intencziói mellett sem sikerült csak részben is megvalósítania azon czéloknak elérését, a melyeket ő is magáénak vallott, a melyek az Ő szemei előtt is lebegtek. Hiszen, t. képviselőház, a közös hadseregben nem valósultak meg sem numericze, sem szellem tekintetében azok a ezélok addig, sem a míg ő az ügyeket kezelte, azon mértékben, a mely mértékben azoknak meg kellett volna valósulniuk, azért, hogy azon igények, azon jogos követelések, a melyek a magyar nemzetnek aspiráczióit képezik, tényleg a megvalósulás felé vezettessenek. A statisztika mutatja, t. képviselőház, hogy számbavehető eredmények ezen eszközökkel nem érettek el, és így nem vezettek közelebb bennünket azon czélokhoz, a mely czéloknak megvalósítása érdekében törekvéseink, legalább mint ideák, közösek. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) De ha még az az eset nem állana is fenn, hogy ítéletet nem mondhatnánk ma a felett, hogy vájjon a boldogult grófnak czéljai következetesen és a kellő eszközökkel kezelve elérhették volna-e azon végső eredményt, a melyre szemeink függesztvék, a melyet el kell érnünk: ma a szituáczióban e tekintetben lényeges változás állott he. Miben áll ez a változás, t. képviselőház? ÁH abban, hogy ma a kérdés tényleg fel van vetve. (Úgy van! balfélöl.) Helyesen vettetett-e fel, vagy nem, arról most ne vitatkozzunk, de a kérdés fel van vetve. A kérdés ma akként áll. hogy a felvetett elérendő ezélok tekintetében hátráljunk-e vagy nem. Hiszen ha a kérdés fel van vetve, és az elérendő czélokról lemondás történik, t. képviselőház, akkor a helyzet rosszabbá változik, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) akkor a helyzet végzetessé változik, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mert addig, a mig a ezélok kifejezetten formulázva nincsenek, addig veszély és nagyobb baj nincs, de igenis a veszély és a baj utt kezdődik, ha a kérdés fel van vetve, s ezen kérdéssel szemben csak egy megoldás van, az, hogy tessék lemondani. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez, t. képviselőház, egy változott szitaáczió, a mely változott szituáczióban mindenkinek meg kell néznie azt, hogy mi a különbség a között, a midőn még nem konkrét intézményekkel igyekszünk bizonyos ezélok elérését lehetővé tenni, és mi a különbség a között, midőn már a czél fel van vetve, a czél már kérdésessé van téve, és azon czélról rezignálni, lemondani akarunk. Ez egy lényeges különbség, mely a szituácziót megváltoztatja. De, t. képviselőház, bizonyára feledékenységből vagy a dolognak nem kellő figyelemmel való kiséréséből származik és származhatik t. képviselőtársamnak, gr. Andrássy Gyulának az a nézete és véleménye, hogy boldogult gr. Andrássy Gyula kizárólag csak azon eszközökkel igyekezett a czél elérésére, azzal a két 57*