Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

452 44S. országos ülés 1895. márezius 12-én, kedden. eszközzel, a melyet ő kijelölt. Feledékenységből származik az, hogy itt tényekkel is állunk szemben, a melyek azt mutatják, hogy ő sem tartotta elegendőnek azt, hogy kizárólag azon eszközök segélyével törekedjék a czél elérésére, melyeket t. képviselőtársam kijelölt. Már gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam idézte az 1875-iki delegáeziónak egy határozatát és megállapodását, mely érett megfontolás és a bizottság tárgyalásai után jutott kifejezésre, és a melyben egy nagy elvi gondolat van, a mely ezen egész kérdést dominálja, dominálja még akkor is, ha az elv nyomban és azonnal egész mértékében és egész területén meg nem valósíttatott. Az 1875-iki delegáezió ugyanis, midőn a katonai képzőintézetek rendezéséről és reformálásáról volt szó, kimondott egy nagy elvet, mely felfogásom szerint ma is az egész kérdést dominálja. Kimondta ugyanis azt, hogy a megvalósulás fejlődéséhez képest egyelőre egyik katonai intézetben, a kőszegiben, legalább a történelem és a földrajz magyarul adassék elő azért, hogy a nevelésben e két nyelv egyenjogúsága gyakorlatilag is megvalósíttassék. Ez a punctum saliens, t. ház, ez a lényeg, mely a kérdést dominálja. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ha e lényeg nem is egyszerre, de fokozatosan megvalósul, akkor megvalósul az 1867 : XII. törvényezikk azon tartalma, mely a dualizmuson és a paritáson nyugszik, (Helyeslés balfelöl) a mely dualizmust és paritást a legkisebb elvi intézkedésben is figyelmen kivííl hagyni annyi, mint szétbontani az 1867 : XII. tcz. egész tartalmát, lényegét és megvalósítását. (Élénk helyeslés balfelöl.) A t. boldogult gróf vezette akkor azon ügyeket, a melyeket a delegácziók képviseltek és képviselnek, az ő külügyminisztersége idején keletkezett a delegácziók ez a határozata. Nos, ha a nemes gróf tisztán azon eszközök segélyével akarta volna a ezélokat megvalósítani, a melyeket t. képviselőtársam kijelölt, akkor világos, hogy ő lett volna az első, a ki, ha az eszközöket helyeseknek és czélszerűknek nem tartja, erre a delegácziót figyelmeztette volna. (Úgy van! balfélöh) Itt tehát tényekkel állunk szemben, melyek kettőt mutatnak. Mutatják egyfelől azt, hogy a czélok megvalósítását az 1867: XII. törvényezikk szellemében a boldogúlt gróf, bár hallgatag, egyenesen pártolta és helyeselte; másfelől azt, hogy a delegáeziónak ezen megállapodásai nem felelnek meg azon képnek, a mely az 1867 : XII. törvényezikk megalkotása után azok megalkotóinak szemei előtt állt, midőn tehát még bizonyos dolgok megvalósítva és megérlelve nem voltak, hanem igenis azok megvalósítása és végrehajtása érdekében továbbmenő intézkedéseket látott szükségeseknek, mert ha nem látta volna azokat szükségeseknek, ezeket hallgatással nem mellőzte volna. Ennek folyományát képezi még a képviselőháznak nyomban erre bekövetkezett tárgyalásainál felmerült azon inczidens is, a melyre Ürményi Miksa akkori képviselőtársunk eljárása szolgáltatott alkalmat, a ki tudvalevőleg a honvédelmi intézmény fejlődésének szerintem egész helytelen, bizonyos fokú megszorítását vagy legalább fejlődésének megakadályozását azzal okolta meg, hogy másrészt a közös hadseregnél kell a fenforgó bajokon segíteni akkép, hogy oda a magyar elemek azon az úton jussanak be, a Magyarországot megillető kontingens azon az úton érvényesüljön, a mely a magyar érdekeknek megfelel, helyeselvén és követelvén maga részéről a közös hadsereg részére szolgáló katonai intézeteknek teljes megmagyarosítását. Midőn a volt képviselő úr itt e házban felszólalt, ezen felszólalásra Pulszky Ágost t. képviselőtársunk felelt és válaszolt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nem azért idézem őt, mintha diszharmóniát akarnék ezen idézés által elérni, hanem azért, hogy kitüntessem azon kontinuitást, mely a magyar törvényhozásnak felfogásában és a közéletben szakadatlanul érvényesült mindaddig, mig az új éra be nem következett. Idézem őt azért, mert ez összeköttetésben áll a delegáezió határozatával, a melynek meghozatalára a t, képviselő úr befolyt, nem tudom, mint előadó-e, vagy pedig mint egyszerű tagja a delegáeziónak. A t. képviselőtársam 1875. deczeiuberben, tehát három hónappal később, midőn a delegáezió ülései megtartattak, egyebek közt Ürményi Miksa képviselőtársunknak feleívén, a következőket mondta, még pedig a törvényhozás többségének helyeslése közt. Azt gondolom, hogy ez bizonyos világot fog vetni a törvényhozás felfogására, azon irányra és szellemre, a mely a törvényhozás fölfogását ezen kérdésekben vezette. A t. képviselőtársam ugyanis a következőket mondta: »Nincs kétség arra vonatkozólag, hogy következetesen arra kell törekedni, hogy a nemzeti szellem a közös hadseregnél meggyökerezzék. Egyrészt megtörténtek az intézkedések í868-ban, az eredmény mutatja, hogy nem voltak elégségesek«. Itt tehát már negáeziója foglaltatik azon véleménynek, a melyre Tisza István képviselő úr hivatkozott, és a melyet akként állított élénkbe, hogy annak mereven sztaguálnia kell. Tovább a következőket mondja a képviselő úr: »Az iskolák magyarosítására vouatkozólag« (Halljuk! Halljuk!) — gondolom, a közös intézeteket értette alatta, mert hiszen más nem létezett, — »általában nem tartom elegendőnek kimondani, hogy a közös hadsereg számára egy magyar