Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-448

450 448. országos ülés 1895. márczius 12-én, kedden. tására néhány rövid perczet szentelni kegyeskedjék. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársára, gr. Andrássy Gyula egy alapeszméből indult ki, a melyet én egész terjedelmében helyesnek és igaznak ismerek el. Ezen alapeszmét a következő szavaival reprodukálom: (Olvassa.) »Nem képzelhető és nem is exisztál oly magyar ember, a ki azt mondja, hogy a magyar hazafiság, a magyar nemzeti önérzet, a magyar nemzeti érzés ellentétben van a monarehia érdekeivel, ellentétben van a király érdekeivel, ellentétben van a hadseregérdekeivel.* Tökéletesen igaz, t. képviselőház ; ez lebeg az én szemem előtt is, és bizonyára t. elvtársaimnak a szeme előtt is; ez az, a mit mi is erősíteni, ez az, a mit mi is tudatra ébreszteni kívánunk. Mert, t. ház, abban a pillanatban, a mely pillanatban ezeknek a szavaknak az igazságát megtagadnók, nem várna sürgősebb kötelesség a törvényhozásra, mint hogy a 67-iki törvényeknek megváltoztatásáról és hatályon kivííl való helyezéséről gondoskodjék. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ha, t. ház, akár a magyar hazafiság, akár a magyar nemzeti önérzet, akár a nemzeti érzés ellentétben állna a monarchia érdekével, elleutétben állna a király érdekével, ellentétben volna a hadsereg érdekével, akkor egyiránt kötelességünk volna azon aggodalmakat nyomban megszüntetni, hogy így azok a veszélyek, a melyek ezen kifejezett nézeteknek nyomaiban járnának, lehetőleg gyorsan eltávolíttassanak, lehetőleg gyorsan megmásíttassanak. Ez az, t. képviselőház, a mi a mi felfogásunkat is vezeti, és ez az, a mi bennünket is arra ösztönöz, hogy mindazon állapotokat, melyek ezen lehetőségeknek kikerülésére vezetnek, tőlünk telhetőleg erősítsük, tőlünk telhetőleg akként kezeljük, hogy ezek valamiképen a köztudatba magukat be ne fészkelhessék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ez, t. képviselőház, nem lehet pusztán elmélet tárgya, nem lehet pusztán frázisuak a tárgya, nem lehet pusztán platonikus óhajtás, hanem ennek valamiképen meg is kell valósulnia. Meg kell valósúlniok egyfelől azért, hogy a hadseregnek erejét, helytállóságát tőlünk telhetőleg fokozzuk, meg kell valósúlniok másodszor azért, hogy az oly aggodalmakat, melyek akár a korona érzelmeiben, akár a nemzet érzelmeiben lábrakaphatnának, tőlünk telhetőleg minél előbb elimináljuk. Ez az, t, képviselőház, a mire törekednünk kell, a mit el kell érnünk. És ha az én t. képviselőtársam, gróf Andrássy Gyula, az ő beszédének ezen alapeszméjében a czélt egyfelől konstatálta, másfelől mint elérendőt kitűzte, igen helyesen nyilatkozott akként, hogy ezeknek az elérésére törekednünk kell, s ezen czélok, a mint ő magát kifejezte, közötte és gr. Apponyi Albert nézetei között különbséget nem képeznek. Ezek őt gr. Apponyi Albert nézeteitől el nem választják, mert azt mondja: »A mi minket Apponyi Albert t. barátomtól elválaszt, az nem a czél, hanem az eszközök egyrészt, másrészt a hadsereg tényleges állapotának megitélése.« Igen sajnálom, hogy az én t. képviselőtársam, a ki a czélt helyesli, nem fejtette ki eltérő nézeteit az eszközök megválasztásában. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mert meglehet, hogy ha az ő erre vonatkozó nézeteit a házzal közli és velünk közli, talán azt találjuk, hogy a ezél megvalósítására irányuló eszközei helyesebbek, mint a mi eszközeink; meglehet, hogy azt találjuk, hogy az a módszer, melynek segélyével ezen czélok megvalósíthatók, inkább hozzávezetnek bennünket az elérendő czélokhoz, mint azok az eszközök és az a módszer, melyeket mi ezen ezél megvalósítására helyeseknek és szükségeseknek ismerünk el. E tekintetben véleményt mondani nem tudok, mert t. képviselőtársamnak és barátomnak erre vonatkozó nézeteit nem ismerem. Szolgálatot tett volna ő a közügynek az én hitem és nézetem szerint, ha azon eszközök megjelöléséről és azon módszer kifejtéséről megemlékezett s ezekkel foglalkozott volna, a mely eszközök és módszer bennünket azon czélok eléréséhez vihetnek, mely czélokat az ő kijelentése szerint is el kell érnünk. Meglehet, hogy gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam a czéloknak elérésére ma is azt az eljárási módot tartja a leghelyesebbnek, a melyet boldogult gróf Andrássy Gyula úr ez irányban akkor, midőn ő még aktiv államférfiú volt, tényleg alkalmazott. Ezen eljárási módot az én t. képviselőtársam kettőben jelölte meg. Az egyik az volt, hogy el akarta érni a boldogult nemes gróf ezen czélokat — melyekre az mondatott, hogy a czél nála is ugyanaz volt — azzal, hogy meggyőzze azokat, kik a hadseregeién állanak, első sorban a legfőbb hadurat is, arról, hogy a királynak, a monarchiának és a hadseregnek érdeke nem lehet ellentétben a magyar hazafisággal. Az eszköz, a melyet igénybe venni kívánt, másodsorban abban állott, hogy egész erejét latba vetette ott, a hol a régi osztrák szellem, a dualizmust elvileg tagadó osztrák szellem bármikor mutatkozott. Elismerem, t. ház, hogy kitűzött czélra törekvő államférfiúi eljárásnak ez igen becses irányát és tartalmát képezte és képezi. Csak azt sajnálom, hogy az a törekvés, a mely a boldogult nemes grófnak ezen eszközeiben addig,