Képviselőházi napló, 1892. XXIII. kötet • 1895. február 12–márczius 12.

Ülésnapok - 1892-447

447. országos ülés 1895. márczins 11-én, hétfőn. 447 ismerje el magát bűnösnek, mikor nem tartja magát annak? (Felkiáltások a szélső báloldalon: Ez kötelessége volna! Zajos ellenmondás jobb felől.) És mi lenne belőle, ha megtenné? Mert ha érezné, bizonyosan megtenné. Mi lenne belőle ? Először az egyházpolitikai kérdésekben, ha megváltoztatná álláspontját, maga volna okozója annak, hogy a felekezetek közti béke soha helyre ne álljon, maga adna fegyvert az izgatók kezébe. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az már törvény, azt végre kell hajtani!) Elnök : Kérem Várady képviselő urat legyen szives csendben lenni. Tisza Kálmán: Igen, de junktimokkal vagy más úton lehetetlenné tenni akarni, ez nem a végrehajtási, vágya a törvénynek, a mire az országnak szüksége vau; (Helyeslés jóbbfelől.) vagy térjen el azon iránytól, melyet eddig az 1867 : XII. törvényczikk alapján követett, tartsa magát e törvénynyel szemben ahhoz, a mint alkotói 28 éven át maguk is értelmezték, attól térjenek el? Hát vájjon ez azután a viszonyok konszolidácziójához, az állami tekintély emeléséhez vezetne? Kérdésessé tegyük magát a közjogi alapot, melyről magunkat védenünk kell minden ellenség ellen? Ezt a hazafiúi kötelesség gátolja. ( Úgy van ! jóbbfelől.) Én nem tudom, — s ezzel végiem beszédemet, — mikor lesz fúzió. Péchy Tamás t. képviselőtársam azt mondja, meglesz. Én is azfc hiszem, meglesz, mihelyt annak égető szüksége beáll; de ekkor is csak egy feltétel alatt, g ez az, hogy ne azoktól követeltessék irányváltoztatás, a kik a közvetett irányban az ország jólétét, tekintélyét emeltük a múltban. (Zajos helyeslés jóbbfelől.) Ne követeltessék irányváltoztatás azoktól sem, kik ellentétes nézeten voltak, de — nem mondom, követeltessék — tegyék csak azt, a mit minden személyes kisebbítés nélkül tehetnek, hogy a ma meg nem oldható kérdéseket félre téve, segítsenek az ország bajainak orvoslásában. (Zajos hélyedés jóbbfelől.) Ez egy fúziónak egyedüli módja. Nem lehet erre senkit sem kérni, sem rábeszélni; nekem legalább nem is volna kedvem csalogatni. A magam tapasztalásából tudom, hogy a légjobb meggyőződésből, a legtisztább szándékból tett ily lépések, mily kellemes elbánásban részesülnek. De arra, hogy fúzió lehessen, egy kell: hogy azok, a kiknek erre a hatalom a kezében van, bírjanak azzal az önfeláldozással, hogy mindennek kitegyék magukat a haza érdekében. (Hosszantartó, élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Zajos hochkiáltások a szélsőbalon.) Hoitsy Pál: T. ház! A házszabályok 169. szakaszához kérek szót. (Zaj.) A házszabályok elrendelik, hogy a csend és rend fen tartását az elnök eszközli. A 169. §. megadja az elnöknek azt a jogot, hogy azokat, a kik a csendet és rendet zavarják, névszerint is megszólíthatja. Igen helyes intézkedés, de azt hiszem, nem szükséges azt túlszigorúan alkalmazni, (Zaj jobbfelöl.) s ha a házban egy vagy más oldalon közbeszólás történik, azt mindjárt csend vagy rendzavarásnak minősíteni. Ez oly joga a háznak, melylyel évek óta a ház minden tagja élt. (Zajos helyeslés a szélső balfelől.) Ez sok esetbőn épen nem zavarja a tanácskozási rendet, sőt egy közbeszólással sokszor a felvilágosítást meg lehet adni, és egy egész beszéd elmondását feleslegessé lehet tenni. Ez oly jog, a mely mindegyikünknek használ, bizonyos esetekben maga az igen t. házelnök úr is élt vele, mikor ott, vagy amott ült. Nekem semmi kifogásom a rend fentartása ellen ; én magam is óhajtom azt, csak mondom, hogy tiílszigorúan ne vegyük, mert hiszen a rend fenfcartása érdekében tiszteletünknek, hozzájárulásunknak és kötelességtudásunknak nem is adhattunk volna nagyobb kifejezést, mint ép azzal jelenleg is, hogy Tisza Kálmán képviselőtársunkat az ő politikai múltja után ma kihallgattuk. (Zajos helyeslés a szélső balfelől. Nagy zaj és nyugtalanság jóbbfelől.) Elnök: Kérem, (Zaj a szélsőbalon.} a képviselő úrnak meg kell jegyeznem, hogy a ház minden tagjának egyenlő joga van szólani. (Zajos felkiáltások jobbfelöl! Igaz! Úgy van! Zaj a szélsőbalon.) Csendet kérek! Ugron Gábor: Csak igazat kell mondani! (Zaj jobbról. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök: Ha a képviselő urak átkiabálások útján ütközni akarnak, akkor természetesen én nem tarthatok rendet. A háznak minden tagja iránt fennáll az egyenlő kötelesség azt egyenlően meghallgatni, (Helyeslés jóbbfelől.) kétszeresen fennáll az oly tagok irányában, a kik heteken át megtámadásnak voltak kitéve, és a kik egyszer alkalmat vesznek maguknak a maguk részéről élni a joggal, melyet a házszabály egyenlően biztosít. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért nem helyes megjegyzése volt a képviselő úrnak, hogy különbséget akar tenni a tagok közt. Most, t. ház, a túlszigorú alkalmazásra nézve megjegyzem . . . (Zaj a szélső balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek épen ott, a hol ilynemű panasz emeltetik. T. ház ! Én tudom, hogy közbekiáltások a világ minden parlamentjében vannak, és vannak közbeszólások is, a mely közbeszólások vagy felvilágosítás adások, vagy kérdezések. Én az ilyenekért, ha jóhiszeműleg tétettek, soha senkit meg nem intettem; de, ha rendszert látok a közbeszólásokban, (Igaz! Úgy van! jóbbfelől. Zaj a szélsőbalon.) — kérem, méltóztassa-